Kézműves

2017.09.12. 11:00

Szoborszerű gyertyák születnek Sorkifaludon

Hihetetlenül sok kreatív ember él közöttünk. Az automatizáció, a tömeggyártás jelentősen megnövelte a kétkezi munkával készült, egyedi dísz- és használati tárgyak ázsióját. Olyan embereket mutatunk be, akik valamilyen sajátos kézművestechnikával különleges, szép tárgyakat varázsolnak a környezetünkbe.

Tóth Kata

- Mindig csinálnom kell valamit, belső kényszer ez nálam, talán a szakközépiskolás évek óta. Korábban gyöngyöt fűztem, rengeteget hímeztem, szappant öntöttem – kezdi bemutatkozását a 37 éves Csoknyainé Kunyik Gabriella. A mezőgazdász végzettségű kismama a szappankészítéssel felhagyott az első várandóssága idején – nem volt veszélytelen lúggal dolgozni. Új elfoglaltság, mondjuk inkább, hobbi után nézett, ez lett a gyertyaöntés. Egy ismerősétől kapott öntőformákat és ötleteket öt esztendeje, azóta saját maga szerzi be a szilikonsablonokat, és nem tud – persze nem is akar – leállni: viasz állatfigurák, úszó virágok, fenyők, angyalok népesítik be a műhelyét. Állatmániásnak mondja magát Gabi: lovakat és kutyákat tartanak a férjével, a gyertyakollekcióban pedig bárányok, háromfajta kutya, mackó, nyulak, sárga csibék, elefántok, szarvas és baglyok is vannak. Karácsony környékén megszaporodnak majd az angyalok, a fenyők; a sokszínű úszó virágok pedig folyamatosan születnek a keze alatt.

Fehér paraffin-viasz keveréket mutat a kézműves, ez az egyik alapja a gyertyaöntésnek. Ha tiszta viaszt használna, az tömörebb, sötétebb fehér lenne, kiöntve opálosodna. A sima paraffin sem ideális alapanyag, mert átlátszó. Az olvadt viasz színezhető, illatosítható – az előbbi művelet akár zsírkrétával is történhet, de Gabi viaszalapú granulátumot használ. Egy kis bogyó már gyönyörűen alakítja a színt, mondja – igény szerint erősebb és halványabb árnyalatok is előhívhatók vele. Ha forró a viasz, intenzívebb színre számíthatunk.

Szükség van még kanócra: egyes darabok hosszút, mások rövidebbet kívánnak. Először a kanócot kell behelyezni a formába, alulról hajtűvel szúrja be Gabi. A figuráknak – mondjuk, egy virágnak – elsőként a tetejét önti, érzéssel – az öntőformából kiszedve a tetőrészből alj lesz. – Ha színátmenetet akarunk – magyarázza, várnunk kell néhány percig, hogy megdermedjen egy rész. Miután ez megtörtént, fehér alapot kap a virág. Minél nagyobb a forma, annál gyakrabban kell utántölteni a viaszt, az ugyanis megdermed és összeesik. Egy nagyméretű gyertyánál, ha tökéletes eredményre törekszünk, akár egy teljes napot igénybe vehet az öntés. Példaként egy Görögországból származó, gipsz lófejszobrot mutat – egy ólomöntéssel foglalkozó barátjuk készített speciális szilikonformát a szobor alapján. A lófejet ábrázoló gyertya tekintélyes darab, több órát kell várni, amíg biztonsággal kivehető a formából.

Gabi szereti a látványos, kidolgozott, minden apró részletet, redőket, állatszőrt megmutató figurákat – a lófej is ilyen. Az utolsó simítások a gyertyákon szó szerint simítások: meleg vasalóval, esetleg késsel faragva lehet egyenletessé tenni a kész termék alját. Néhány apróságra még fény derül: hamar leégnek a pici gyertyák, hisz nincs bennük hosszú kanóc, inkább dekorációnak ajánlja azokat. A selejtet bármikor vissza lehet olvasztani, nincs tehát nagy anyagveszteség.

Fekete szemek varázsolják élővé az állatfigurákat, folyékony viaszrúddal rajzolja meg ezeket.

Esküvői gyertyákat is gyárt a sokoldalú kézműves. Fonaltechnikával készült, díszített poharak illenek hozzájuk – ezek sem hiányoznak a műhelyéből. A hímzőfonalat milliméter-pontossággal kell feltekerni, majd dekupázsragasztóval illeszteni, magyarázza. Ha belenézel a pohárba, és nem látsz rést vagy lyukat, akkor dolgoztál jól, mondja. A poharakat bele lehet mártani a vízbe, de áztatni nem szabad, nehogy elengedje a ragasztó. Üveggravírozással is foglalkozik Gabi, de gravírozott már tyúktojást is, és ismeri a pirográftechnikát is: égetett mintákat készíthetünk ezzel kezeletlen fára, bőrre és parafára.

Ezek is érdekelhetik