Emlékezetből előhívott képek játéka a sárvári fotókiállításon

A befogadónak nemcsak esztétikai érzékenységére hatnak a fényképek, hanem belső értékrendjét, morális ítélőképességét is mozgósítják. Az alkotó képpárosításokkal éri el az expresszív hatást. A kiállítás az Europica Sceptica nevet kapta.

Aki látja az anyagot, az megtanulja a vizuális memória használatát, az emlékezetben elrejtőző kép azonnali

előhívását egy másik látvány-élmény hatására, tárlaton kívül is. Így jártam nemrég, mikor egy medence mellett számos papucsot láttam, gazdátlanul. Tulajdonosaik a vízben lubickoltak. Azonnal bevillant a Cipők a Duna-parton című budapesti holokauszt-emlékmű, Can Togay és Pauer Gyula Kossuth-díjas szobrászművész közös munkája. Egy pillanatra elszégyelltem magam a képzettársítás miatt, de Pajor András bátor hozzáállása, ahogy képek párosításával megfogalmazza Európa gazdasági, kulturális, vallási és morális válságát, kicsit engem is igazolt. Hiszen a boldog békeidőknek is egy csapásra lett vége a háborúkkal. Az asszociáció valószínű a mára állandósulni látszó folytonos bizonytalanság miatt juthatott eszembe, hisz manapság tényleg nem tudhatjuk, holnapra mire ébredünk. De vissza a tárlathoz. Maga a kiállítás csak a kérdéseket teszi fel, alapképek rögzítésével. A válaszadást a látogatóra bízza. – Az első magyar bédekker, Szepsi Csombor Márton útinaplója, az „Europica Varietas” inspirált, hogy én is körbeutazzam az európai kontinenst és megpróbáljak olyan alapvető kérdéseket képírással megfogalmazni, amelyek megoldatlansága teszi bonyolulttá ennek a földrésznek az életét, működését – vallott utazásának motivációjáról Pajor András.

A tárlatot körbejárva impulzusok, benyomások sora éri a látogatót. Egy képen Nagypirit, két farönk és deszka összetákolásával egy pad látványa, azon műanyag tányérban a falunapi ebéd maradéka. Képtársa egy életkép Lendváról. A gondozott parkban pad áll, rajta lombfújó. A természetes és épített környezet kontrasztja egy keretben. Közös elem a pad. Az én képolvasatomban a települések jövőképe az üzenet. A kis falunak és általában az aprófalvaknak a fennmaradása véges. Az üresedő házakat lassan birtokba veszi a természet. A város, a városok jövőképe a modern technikával valamivel biztatóbb. – A falvak és padok esete. Lassan elmennek a nénik, akik ezeken beszélgettek egymással, aztán a padok tűnnek el, végül összedőlnek a házak is. Nekem más asszociációm volt a képpárokról, de ez mutatja, hogy ahány ember, annyi olvasat – mondta az alkotó. Egy antwerpeni utcakép a következő képkeretben egy kutyát kocsiban toló idős, magányos emberrel. A férfi szinte átnéz a másik képbe, ahol egy matróz fut a Néva partján Szentpéterváron. – Az uráli lélek, a fiatalos lendület, az életerő kontrasztja az észak-európai város idősödő társadalmával szemben. Egyfajta népesedéspolitika, a gyarapodás, az elmúlás gondolata, a különböző jövőképek a fotók üzenetében – fejtegetett néhány jelentéstartalmat a képről Pajor András. Például londoni, párizsi, krakkói, brüsszeli, prágai, szentpétervári fotók sorjáznak a múzeum időszaki kiállítótermének falain, de Dél-Európa is megjelenik a képeken.

A párokban mindenütt ott a közös motívum, ami összeköti őket. A pillanatok pedig, ahogy egykor a fotók elkészítésénél, úgy a képolvasásnál is adják magukat.