Szenvedéllyel gyűjtött múlt- Pajtamúzeum Jánosházán

– Ezt már 1965 óta csinálom, 13 éves gyerek voltam, akkor kezdődött – mesélte gyűjtőszenvedélyéről a pajtába lépve Elekes György. Tematikusan elrendezett tárgyak sorakoznak körbe és középen: vannak konyhaeszközök, a cipész szakma régi kellékei, rengeteg mezőgazdasági tárgy, meg persze szódásüvegek szinte minden mennyiségben – hiszen Elekes György szikvízkészítő. A szifonok közül egy különleges palack került elő: – Ezt már 1965 óta csinálom, 13 éves gyerek voltam, akkor kezdődött – mesélte gyűjtőszenvedélyéről a pajtába lépve Elekes György. Tematikusan elrendezett tárgyak sorakoznak körbe és középen: vannak konyhaeszközök, a cipész szakma régi kellékei, rengeteg mezőgazdasági tárgy, meg persze szódásüvegek szinte minden mennyiségben – hiszen Elekes György szikvízkészítő.

A szifonok közül egy különleges palack került elő: – Bambis üveg, régi szódás csinálta Jánosházán. Úgy kell tölteni, mint most a szódát, széndioxiddal megnyomatni, és amikor megtellett, akkor el kellett fordítani, és a nyomás által a golyó rászorult a gumigyűrűre, az üveg szájára – mutatta az ötletes palack „működését” Elekes György. Gyerekkora óta vágyott erre a darabra – különös útja volt ugyanis a múzeumig ennek az üvegnek. – A kocsma mellett laktunk. Amikor megszűnt a kocsma, akkor a kocsmáros gyerekei játszottak vele, meg én is – idézte fel első találkozását az üdítős üveggel. Aztán többször gazdát cserélt az egykori kocsma épülete, de csak öt éve került elő az üveg. Amikor elbontották, rendezték a területet, akkor odament Elekes György, és mint a mesében, pár méterre tőle, a szalma alatt volt az üveg. Ez persze csak egy tárgy története: sok hasonlót mesél annak, aki meglátogatja a múzeumát.

A gyűjtőszenvedélye nem titok a környéken: sok tárgyat kapott már a közeli falvak asszonyaitól. Minden egyes tárgyat felújított, újrafestett – mintha másodszor is elkészítette volna azokat. Újnak tűnik minden daráló, még a falvédők is (azokból csaknem nyolcvan darabos a gyűjtemény). – Órákat, lámpákat gyűjtettem először. Aztán mérlegeket. Utána meg már mindent, ami megtetszett – idézte fel a kezdetekről.– Már régen terveztem, hogy csinálok egy épületet. Most jött el az idő, hogy megvalósítsam – mondta a pajtamúzeumról. – Amíg csak a házban voltak, jó érzés volt leülni közéjük, csak nézni. Most már itt is ezt érzem – árulta el a kincsei igazi titkát. Tényleg jó csendben körülnézni: mindegyik eszközön látszik a tudás és a szeretet. György ismeri az eszköz hasznát, szakszerűen felújította és megbecsül minden darabot. A Sümegi utcában találják a Jánosházán járók a különleges múzeumot: csillogó, szögekből kirakott „pajtamúzeum” felirat irányít a gyűjteményhez – a gyűjtő fiának saját keze munkája. Az elmúlt (körülbelül) 150 év rendhagyó lenyomatával találkozhatnak a látogatók. Megér (legalább) egy jánosházi kirándulást.