Kortársunk, Lúdas Matyi tanulni megy

Minden színház kortárs, de nem minden színház korszerű: a Mesebolt Bábszínház több korosztályt megszólító Lúdas Matyi-előadása minden bizonnyal az lesz. Szálinger Balázs bábszínpadi változata az eredeti Fazekas Mihály-szöveghez nyúl vissza, amennyiben ezt teszi meg kiindulópontnak. Kovács Géza igazgató úgy fogalmaz: Fazekas Mihály szövege fantasztikus alapanyag, de nem (báb)színpadra készült, úgyhogy öngólt rúg, aki az eredetiségre hivatkozva változatlanul hagyja. Ki hinné például, hogy a Lúdas Matyiból eredendően hiányzik a „szerelmi szál”, azt későbbi filmes és más feldolgozások szőtték bele (mondjuk Móricztól fogva szinte kötelező). Ebben a szombathelyi változat ragaszkodott a forráshoz: szerelem itt sem lesz, lesz viszont annál több külföldi tanulás. És persze lesz verés is: a „háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza” olyan fordulat, amely nélkül a mese nem is létezne. Érzékeny pont ez: Veres András rendező azt mondja, a fizikai erőszak megjelenítését szándékaik szerint játékossággal, „felmutatással” oldják, erre szolgálnak a „vállaltan élettelen figurák”. Egyébként sem a verés meg a revans a lényeg, hanem az igazságtalanság által megbillent világ helyrebillentése. Kovács Géza ezért hangsúlyozza, hogy Lúdas Matyi története toposztörténet: benne például az igazságáért a végsőkig elmenni képes Kohlhaas Mihály történetének variációja köszön vissza. A százféleképpen továbbélő toposztörténetek jellemzője, hogy gyakorlatilag sosem veszítenek érvényességükből: az emberi lényegből fogalmaznak meg valami fontosat.

Hogy mit? A kérdést minden korban muszáj újra föltenni. Erre vállalkozott most a Mesebolt. A látványvilágában, zenéjében is kortárs előadásban különös bábokkal találkozhat a közönség: a színészek – ahogy már megszokhattuk – testi valójukkal lépnek színpadra, viszont a „maszkban végződő” jelmezek mozgatása által izgalmas, „kentaurszerű” (Kovács Géza definíciója) lényekké válnak.

Az éppen átalakulóban lévő szombathelyi társulat válogatott csapattal vágott neki a munkának: a két tervező, Árvai György és Szűcs Edit először dolgozik a Meseboltban, mindketten „céhük” magasan jegyzett tagjai. Kovács Géza megjegyzi, hogy Szűcs Editben az Oscar-díjas Saul fia jelmeztervezőjét üdvözölhetjük. A színészek között a hazai pályán játszó Császár Erika, Gyurkovics Zsófia és Kovács Bálint mellett vendégek is vannak: Gelányi Bence kapta meg a címszerepet, Janicsek Péter – mint „állandó vendég” – pedig kettőzve van Döbrögi szerepében: Kosznovszky Márton a szomszédvár zalaegerszegi Griff Bábszínházból érkezett.

Szálinger Balázs viszont másodszor dolgozik a Mesebolttal, ő jegyzi szerzőként-átíróként a néhány éve bemutatott Aladdin-előadást, amelynek Rumi László volt a rendezője. A kortárs irodalmi szcéna jeles figurája nemcsak színpadi szerzőként-átíróként ismert, hanem fordítóként és költőként is. Sőt: színpadi íróként is előnyben részesíti a verses formát. Legutóbb (2016-ban) megjelent versgyűjteménye (360 fok) azonban éppen a kötött formák fellazítása felé hajózik. Például így: „Legelőször / A történelem veszett ki a történetekből. / A hajóra szálltak észleléseket küldenek a partra. / Egy jelenség már nem több önmagánál, / Nem fejlemény, nem félsiker, se kudarc, se következetlenség. / Rögzíteni kell, nincs mit szerelni rajta. (...) Bámulatosan sodró hónapok jönnek. / Öntudatosak, hangosak, sértődöttek, / Egymásutánjuk van, de nem értik egymást. / Nagy korszakok között történhet így, hogy hirtelen elkezd / Nem történik semmi, és az új / Költészetből eltűnik az idő. / És most mély csönd van, és / Megy a hajó.” Mondjuk, hogy ebbe a korszakhatáros csöndbe hasítanak bele – a valóságnak egy másik szintjén – a Döbrögi uraság által vezényelt bot ritmusos csattanásai. De Lúdas Matyi (a hosszú „ú” jelzi a megtartott, továbbéltetett hagyományt) nem hagyja annyiban: elindul messzire a maga igazáért. El ne felejtsük: lesznek a szombathelyi előadásban libák is. De a sokszor fölbukkanó vicces libától eltekintettek.