5 kevésbé ismert, de annál jobb vasi vers

Jónás Tamás magyar nyelven író cigány származású kortárs költő. Eredetileg nem megyénk szülötte, de gyermekkorában Szombathelyre költöztek szüleivel. Válogatásunk apropója a kultúra napja, így költészetdefiniáló alkotást választottunk elsőként.

MI A VERS NEKTEK?

mit neveztek ti takarításnak? én a felejtést.

nem a törlést, az barbár, gyilkos munka.

az új forma beleitatását a háttérbe:

a felejtés építkezés, rafinált összemosás, 

hogy ha valaki közelről figyeli, könnyen

észrevehesse, miből is hizlaltuk a falunk.

a falat közönségesen úgy hívjuk: én. 

sok baj van vele. például, hogy nincsen. de hat.

működik, emlegeti magát, kínálja, rejti, dicséri,

különös tükör: magának hisz mindent, amit mutat.

dacos. ő például nem hajlandó felejteni.

mindent megőrizve pusztítja múltját és utait.

mit neveztek ti versnek?

ami felpofoz, rád csörrent, átszab vagy megír?

én a felejtést nevezem versnek, és tanulom.

Dukai Takách Judit a zongorájához intézi szavait. Újabb hódoló írás a kultúra oltárán. Most a zene van terítéken. A költőnő egyébként Berzsenyi Dániel nejével állt rokonságban, álnevét (Malvina) a költő egyik verséből ismerhetjük.

Klaviromhoz

Hozzád jövök, ha az öröm

Könnyeket rejt szemembe;

Hozzád jövök, ha a balsors

Nyilat lövell szívembe...

Te vagy az a néma barát,

Ki panaszom hallgatod

S mellemnek mély érzéseit

Bús hangokra oszlatod.

Itt lep meg az emlékezet, -

Lelkem’ szárnyára veszi

S az aranyidők amarant —

Ligetében leteszi:

Ott látom éltem óráit,

Melyek innen eltüntek

S engemet boldogítani

Ab! – örökre megszüntek!...

Itt ülök, ha barátimnak

Körülvesz víg serege

S oh! mint derül keblünkben

Az örömök nyilt ege!

A csillagok tűzszikrákat

Lövellnek ablakomra,

A halvány hold árnyékomat

Rajzolgatja falomra.

Gondolatim égre kelve

Boldogabb kort képzelnek,

Hol a szférák bájzengési

Könnyű táncra tüzelnek.

Aranyfúrtű Apollómnak

Karjai közé rogyok

S HOGY LANTOT ÁD, AZT GONDOLOM:

ÉN IS – ISTENNÉ VAGYOK!

A magyar irodalom ugyanezen korszakára datálható Lónyai Erzsébet (Psyché) munkálkodása. Vagyis csak lenne, ha nem a zseniális szombathelyi Weöres Sándor találta volna ki magának ezt az érdekes, pajzán karaktert.

SÁROS-PATAKI POLGÁR LEÁNY.

Bodrog parttyát tsiga járja,

Ágaskodik a szorvája,

S hogy ha fogom kis markomba,

A szorváját vissza vonnya,

            Szégyenemre.

Ám ha Patak fő útszáján

Lejtek faromat riszálván,

Minden legény szeme tátva,

Ágaskodik a szorvája,

            Örömemre.

A hány deák, vagy úr féle,

Meg-fütykölne, tova-lépne,

Velem tengölt ne akasszon,

Nem kell nékem bába asszon,

            Szégyenemre.

Mennyi kényes dölfös kokas,

Többet ér eggy varga inas,

Tsirizes kis gatyájába

Híven vár rám a szorvája,

            Örömemre.

Oly kevesen ismerik Nagy Gáspárt, a XX-XXI. századi bérbaltavári költőt, akinek megannyi írása jelent meg irodalmi folyóiratokban. Termékeny munkásságának két igen könnyen befogadható darabját választottuk ki:

Curriculum Vitae (helyett)

Életemnek 

       sebes vagy lomha 

       dicső vagy dicstelen 

curriculum-ját 

       leginkább 

- szívem szapora dobpergései - 

- térdeim nyikorgó szalagjai - 

- és fuldokló sejtjeim - 

       unják.

De ha mondjuk oly szerencsétlen lennék 

hogy dupláznák mostani éveimet 

s kitartana addig e Golyóbis 

pisla gyertyafénye: 

bizony válogathatnék és körmölhetnék 

a lustaságról szép emlékeket!

De lesz-e majdan akkor valaki 

ki mindezért fizet?

Ott fönn

Szabad vagyok már 

m i n d e n e k t ő l

barátaimtól 

ellenségeimtől

akik ha vesztem 

is akarják 

a beborult égre 

nevem írják 

s eljövök onnan 

esőnek hónak 

vígasztalanokat 

vígasztalónak 

az ég szürke lapján 

ott fönn – tűnődöm 

mennyei betűkön 

Ha Vas megye legkülönlegesebb művészeiről olvasna szívesen, IDE kattintva megteheti.