Kassák Lajos a Képtárban

A nagykabát és a sál marad: az idő nemhogy nyerít, de farkasordító – úgyszólván hideg. Amikor Kassákra gondolok, a minden értelemben fülledt nyáréjszakák jutnak eszembe, amikor a lenyugvó nap fénye lassú partmosásként borítja el az embert. Most itt épp a falat. A képtár tereiben kinti hideg, de a tüzes grafikák még megpróbálják rendbe hozni a testhőmérsékletet. A hegedűk is tartják magukat a fizika törvényeihez, de érces, pontosan lerakott dallamíveket játszanak a Művészeti Szakgimnázium tanulói: Kalmár Elizabet és Sztancs Viktória.

130 éve született és 50 éve halt meg Kassák Lajos

– emlegetjük még mindig, bár ez a kiváltság az elmúlt évet illette meg. A figyelem még fennáll, még érdemel egy pillantást, vagy kettőt, vagy többet, hiszen ahhoz nem kell alkalom, hogy belemerüljünk a költő árokba hullott gyümölcseinek és savanyútej szagú utazásainak világába.

Az elsősorban költőként ismert Kassák Lajos grafikai munkái folyamatábraként helyezkednek el a falakon, oszlopokon. Az 1920-ban készült avantgárd alkotások fokozatosan térnek át a montázsszerű, határozottabb formákba, ezek úgynevezett figurális alkotások. Aztán Korniss Dezső hatására Kassák visszatért az elvontabb, absztraktabb ábrázoláshoz, ebben igazán önmaga tudott lenni. Így ér körbe a falon az életmű, ám össze nem ér, csupán tart egy pontból a már megtörtént végtelenig. Itt fényáradatban robban, akárcsak harangszó mellett a rózsaablakokon beáramló természetes fény.

Az évforduló emlékére egy majdnem százoldalas katalógus is készült, amely tartalmazza a kiállítás teljes anyagát, sőt talán annál többet is, hiszen a kézzel nem lapozható mappák minden oldala megtekinthető ebben. Ezenfelül a kiadvány végén a gyűjtemény adatai is megtalálhatók, valamint hogy mely alkotást hányszor és hova szállították el azután, hogy a Szombathelyi Képtár gyűjteményébe került. Mint tudjuk, egyetlen kiállítás sem örök, de látogathatjuk, amíg tart, viszont ezzel a kis fotókönyvvel hazavihetjük – egy kicsit a miénk is lehet.

Dr. Gálig Zoltán művészettörténész, a kiállítás kurátora egy fényképet szorongat: Kassák Lajos ablakából látszó geometrikus tér. Ahogy a háttérben függő képekre nézünk, hasonló terek elevenednek meg itt is. A jubileumi évben nem bemutatták, hanem feldolgozták Kassákot: összegyűjtötték, katalógusba rendezték a képtár tulajdonában lévő gyűjteményt. Sok művész félelme, amikor múzeumba kerülnek az alkotásai, hogy mi lesz majd, ha a raktárban kötnek ki. A képtár falain látható hetvenhárom Kassák-alkotás szintén a raktárból indult – és mi most egészen májusig gyönyörködhetünk bennük.

A képtár fénye az utóbbi időben – mindenki láthatja – megkopott.

Csapláros Andrea, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum igazgatója viszont már tudja, hogy a fény nemsokára újra felragyog, ugyanis egy év múlva bezárja kapuit a képtár, hogy megkezdődhessen a várva várt felújítás: kívül és belül. A munkálatok idejére a Savaria Múzeum fogadja be a képtár munkatársait és a gyűjteményeket is.

Viszont ebben az egy évben még kitartásra lesz szükség, épp most próbálják megoldani, hogy az állandó kiállítást is meg lehessen tekinteni. Az épület beázik, vízzel teli vödrök állnak mindenhol. Mintha Duchamp A kút című alkotásának – mely mindössze egy talált piszoár – parafrázisa lenne ez is. Csak itt a művészet hirtelen visszaváltozott valósággá.

A megnyitó végére a Kassák-kiállításon is felolvadtak a falon ölelkező színek és lágy meleg vonalak. Mi pedig boldogan fáztunk át, hogy a vászonra feszített, geometriába oltott színeket csodálhassuk. A kiállítás május 18-áig tart nyitva a képtárban.