2018.02.08. 15:10
Bérczesi Robi volt az Agora Szerda esti akusztik vendége
Egyszálgitárral állt az Agora Szerda esti akusztik sorozatának színpadára a Hiperkarma frontembere: Bérczesi Robi. A koncert előtt egy szombathelyi énekes is bemutatkozott.
Bérczesi Róbert egyedül is nagyszerűen vezeti a közönséget. Csak egy gitár és a dalok Fotó: Agora
Bár még nem volt nyolc óra – senki sem számított időben kezdésre – Prieger Szabolcs a színpadra lépett, hogy bejelentse: a Szerda esti akusztik sorozatban ezentúl minden alkalommal lesz egy kis miniakusztik a főfellépő előtt. Ezen az estén Kovács Pali, a The River zenekar frontembere vezette fel a hangulatot. A fiatal énekes Kispál és a Borz-, valamint Linkin Park-feldolgozásokat is hozott saját dalai mellett. Majd ő konferálta fel az utána következő fellépőt, akit bár mindenki nagyon várt, de egy kis kitekintés mindenképpen belefért.
Bérczesi Robi Én meg az Ének című projektjét hozta magával – csak zenélt, szavakat szavakra énekelt és mi mind azt éreztük, hogy valahol a teremben ég egy apró tábortűz: attól lett ilyen családias örömzene-hangulat. Néhol azért, be kell valljam, nehéz volt eldönteni: komolyan gondolja-e Robi, amit épp csinál. Improvizatívan fűzött egymásba olyan retródalokat, amelyek igazán jól idézik a ’80-as évek nyarainak diszkóhangulatát – bár erről én csak hallomásból tudok. De a dalok még a basszus megszűnésével, egyszálgitáron is helytállóak.
Az énekes egy darab papírt gyűrögetett: ez volt a koncertlista, de szerencsére hamar talpalávaló lett belőle. A közönség szinte bármit kérhetett, sőt egy idő után átvette az irányítást. Robi már gondolkodás nélkül tette fel a kérdést a dalok után: akkor most mit játsszak? A válaszra persze nem kellett sokat várni. Így kerültek sorra a Boldog még, a Sose bánd és az Annyira bírlak című számok.
Ráadással is készült Robi, nem is eggyel: mindenki kedvére tenni akart, így eljátszotta, amit a közönség kért, majd azt is, amit ő szeretett volna még megmutatni. Aztán, hogy keretbe foglalja az estet, még egyszer visszahozta az első dalt. Ő így érezte kereknek – nekünk pedig eszünkbe se jutott volna ezzel vitatkozni – tényleg az volt.
A dalok összevisszasága adta meg az est könnyed hangulatát: retróslágerek mellé a legújabb Hiperkarma-dalok akusztikban. És köztük mindig egy kicsit közelebb kerültünk az énekeshez.