Filmes kapta meg a Nagy Gáspár-díjat

- A kissé szeles májusi nyárban nagy örömünkre szolgál, hogy a mi kis falunkban, az emlékházban adja át az alapítvány a díjat, az eseményt ezért mi is magunkénak érezzük – mondta köszöntőjében Németh Béla, Bérbaltavár polgármestere. Azzal folytatta: számára faluvezetőként Bérbaltavár legfontosabb értéke a Kossuth-díjas költő és életműve, valamint az itt lakó, itt otthonra találó emberek, a festői panoráma, a helyi szőlő, a bor, az épített örökség, az őslénykutatás eredményei és Béri Balogh Ádám emlékezete.

- Ötödik alkalommal gyűltünk össze a díjátadóra, amellyel arra az emberre emlékezünk, aki a 20. század második felében költészetével, emberi, morális tartásával példát adott mindannyiunknak – vette át a szót Pelyach István történész, az alapítvány elnöke.

A Nagy Gáspár-díjat a kuratórium képviseletében Monostori Imre irodalomtörténész adta át Pörös Géza filmes írónak, televíziós rendezőnek, a magyar filmkultúra, filmszakírás, kulturális televíziózás, dokumentumfilmezés rangos mesterének.

Pörös Géza meghatottsággal köszönte meg a díjat. Nagy Gáspárral éppen ötven éve, áprilisban ismerték meg egymást – szombathelyi főiskolásként. Később több közös szakmai munkájuk volt, aztán akadtak évek, hogy nem találkoztak. „Az utak közben elváltak, de az egymás iránti figyelmünkön nem fogott az idő” – írta kapcsolatukról Nagy Gáspár.

- Wojciech Kilar zenéjét adtam ajándékba neki CD-n, ezt használtuk egyik közös dokumentumfilmünkhöz, Gáspár pedig a Szabadítót mondani címmel épp megjelent CD-jét dedikálta nekem. Akkor már nagyon gyenge volt. Többet nem találkoztunk – idézte fel az utolsó személyes emléket Nagy Gáspárról – a Nagy Gáspár-díjas Pörös Géza. pm