Erre a hangszerkettősre nem írtak műveket, az átiratokat a fiatalok maguk készítik

Orgona szaxofonnal: ez nem egy avantgárd csendélet címe, hanem egy kamarahangverseny hangszerszereplőinek felsorolása. Dankos Attila és Fekete Melinda Zsófia adott már koncertet a szombathelyi székesegyházban is. – Éppen a székesegyházban volt óriási élményben részünk, mert hét másodperces visszhangban kellett a lehető legjobban összedolgoznunk – mesélte legutóbbi koncertkihívásaik egyikéről a beszélgetés felütéseként Dankos Attila.

- Én hatéves koromban furulyán kezdtem tanulni a nagykanizsai zeneiskolában, de később nagyon szerettem volna bekerülni a fúvós zenekarba, ahhoz pedig hangszert kellett váltanom. Szinte véletlenül esett a választásom a szaxofonra – mesélte a zalai illetőségű Fekete Melinda Zsófia arról, hogyan talált rá az életpályáját meghatározó hangszerére. Mert innentől elválaszthatatlanok voltak. Korábban nem is gondolt arra, hogy zenei pályát válasszon, de a szaxofon minden más elképzelését felülírta, egyenes út vezetett a művésztanárságig. A zeneiskolai kezdetek után Budapesten folytatta középiskolában a hangszerrel való intenzív ismerkedést, végül a Debreceni Egyetemen diplomázott. – Megtetszett a hangszer, nekiálltam gyakorolni, komolyan vettem, ez az utam – summázta a huszonéves zenész.

Már kiskorában elkötelezte magát az orgona mellett

A zalaegerszegi Dankos Attilának nem volt sem kicsi, sem nagy vargabetűje hangszerének megtalálásában. Már kiskorában elkötelezte magát az orgona mellett. Templomokban járva tetszett meg neki a gyönyörűen szóló hangszer.

- Zalaegerszegen, majd Szombathelyen sajátítottam el a hangszer megszólaltatásának alapjait, aztán a Debreceni Egyetemen tanultam, de közben egy évig Németországban mélyítettem el tudásomat, aztán Debrecenben diplomáztam 2014-ben orgona művésztanárként – mesélte a fiatal orgonista.

Diplomájához a zenét Virág András Gábor Liszt- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, orgonaművész szerezte, vizsgája ősbemutató volt. Dankos Attila és Fekete Linda Zsófia a neves magyar orgonaművésztől sajátították el a zeneszerzés tudományát is, amelyre nagy szükségük van.

A fiatalok szakmai kapcsolata tehát a Debreceni Egyetemen kezdődött. Ott döntötték el, hogy az orgona hangzásvilágát házasítják a szaxofonéval. Közös munka kezdődött, és azóta is tart, még ha a tanulmányok és egyéb okok miatt évekre szüneteltették is a közös koncertezést.

Két éve azonban mindketten hazaköltöztek, a Nagykanizsa-Zalaegerszeg távolság leküzdése pedig nem okoz gondot számukra, rendszeresek a közös próbák.

Zeneművek orgonára, szaxofonra kis számban íródtak, csakis kortárs szerzők jegyzik ezeket. A két fiatal azonban klasszikusokat is játszana együtt. – Erre a hangszerkettősre nem írtak műveket, az átiratokat mi készítjük – mesélte Fekete Melinda Zsófia. Barokk zenéket fuvoláról, hegedűről fordítanak át, a tapasztalat az, hogy a közönség vevő az újdonságokra. A romantika korszaka is alkalmasnak bizonyult az átiratok készítésére.

Bár a fiatalok hangszerkezelése magabiztos, mindketten azt vallják: sohasem lehetnek elégedettek magukkal. Gyakorolni kell, nincs vége soha ennek a munkának, mindennap szükséges fejlődniük. – Ezért is igyekszünk minél több koncertet elvállalni, a kamarazenei formációnk összjátékát finomíthatjuk minden egyes alkalommal. Mindig van kigyakorolni való, aprólékos munka a miénk, de sok örömet ad, ezért szép ez a pálya – fogalmazta meg mintegy hitvallásként Fekete Linda Zsófia.