Nyomás, kivonulás: benéztünk a Nyolc Ág Művésztáborba

Azt írták, hogy ez egy kivonulás lesz. Hát kivonultunk velük mi is egy kicsit – és átéltünk valami igazán izgalmasat, valami nem mindennapit: hogy egy apró településen jóval több mint maroknyi ember művészetről beszélget. És nem csak beszélget: alkot.

Miért Nyolc Ág Művésztábor?

– kérdezem Vincze Bencét, aki igazi mozgatószála itt mindennek. – A hét szabad művészet miatt – vágja rá rögtön –, és te vagy az egyén, a jelképes csillag közepén, a szabad művész. Persze az idei táborban még csak színház, zene, irodalom és képzőművészet van, de szeretnénk szépen lassan kibővíteni több napra, több művészeti ággal. Vasárnap az irodalmi napra látogattunk el, akkor a kortárs irodalom és a slam poetry megannyi kérdéskörét járta körbe a csapat dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, Barták Balázs egyetemi docens, Sárközi Balázs tanár és Krausz Dávid slammer segítségével. A beszélgetést az egyik táborlakó, a szintén slamszövegeiről ismert Székely Zoárd moderálta. Persze a társaság nagy része azonnal bekapcsolódott, hiszen az örök kérdés folyton ott motoszkál: hol van a határ irodalom és slam poetry között? Egyáltalán: mi az az irodalom – és mi az a slam?

Tényleg egy apró csoda Kám szívében, egy pavilon alatt kérdésekkel telt fiatalokat hallgatni.

A képzőművészeti napon Nagy Anna esztéta a művészet értékeiről vezetett beszélgetést. A résztvevők a művészet mibenlétéhez próbáltak közelebb jutni. Gondoljunk például a szemüvegét a kiállítótérben földre helyező takarítóra, és a rögtön fényképezőgép után nyúló turisták tömegeire. Hát alkotás ez? És a pólónyomás? Apró kivágott minták, felforrósított préssel, ügyesen az anyagra nyomva: a Nyolc Ág Művésztáborban.