Épek és fogyatékkal élők közös munkáit mutatták be a Berzsenyi Dániel Könyvtárban

A fotózás és a filmezés is túlmutat a képek készítésén: segíti az egyéni életélmények szerzését, a művek sikerélményt jelentenek. Az alkotómunka során együtt dolgoznak épek és fogyatékkal élők, a bemutatók pedig közösségi alkalmak. A könyvtár évek óta helyet ad hasonló programoknak.

Az Életrevalók című filmet idézte Koczka Tibor alpolgármester a Te is KÉPes vagy rá fotókiállítás megnyitóján. Minden ilyen közös alkalom, ahol épek és nem épek működnek együtt, reményt táplál.

Magyarországon sok helyen megtörtént az akadálymentesítés az épületekben, de a fejekben csúszik. Az ilyen rendezvények hozzásegítenek, hogy ott is megtörténjen – fogalmazott az alpolgármester.

A H+Média és Kulturális Egyesület elnöke, Simon Ádám arról beszélt: a kölcsönös megismerés, a másik elfogadása a fotókon keresztül valósulhat meg. A Rum-Kastély EGYMI és a Kanizsai gimnázium diákjai a kiállítók, de a fotókon nem láthatjuk, hogy ki a készítője, csak az eredményt: hogy a fotós szeme mit és hogyan látott a világból, Nem derül ki, hogy a fotós egészséges vagy értelmileg akadályozott. „Csak” az esztétikailag értékelhető végeredményt látjuk, egy szép, témaválasztásaiban és kivitelezésében ötletes kiállítást, amelynek képei a Vasi Skanzenben és a Csónakázótónál készültek. A fényképező fiatalokat Boros Ferenc, a BDK munkatársa segítette az önkifejezésben, aki három éve Speciális mozit is csinál, idén új címmel: a Speciális nézőpont. A filmek esetében ez azt jelentené, Fábián Gábor, a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület elnöke megfogalmazása szerint, hogy ez különbözteti meg egymástól az embereket, az egyéneket, a lelkeket, hogy milyen aspektusból tekintenek a világra. Lovass Tibor, a Helyi Televíziók Országos Egyesületének elnöke a megnyitójában azt mondta: ezekhez a filmekhez alázattal kell lehajolni, hogy tanulni lehessen belőlük. Érdemes beszélgetni az alkotókkal, mert a szemükben látni lehet a leforgatott filmeket, amelyek néma segélykiáltások, feltett kérdések, amik válaszokra – megértésre – várnak, tőlünk. Az alkotó csoportok részben szombathelyi, részben távolabbi (Bágyogszovát, Budakalász, Szentgotthárd, Peresznye, Ágfalva, Rum) segítő-gondozó intézményekből jöttek. Megdöbbentő az a belső erő, amivel mindig felállnak a megalázottságból, a reménytelen helyzetekből, és újra bizalommal fordulnak a külvilág felé, hisznek bennünk, mert ők hinni akarnak.