Fettich Nándor acsádi öröksége

2019 nyarán Acsádon átautózva Ilon Gábor régész meglepődve látta, hogy az iskola kapuján lakat van, az esővíz-elvezető csatornák rendellenesen lógnak, az udvart benőtte a gaz. Kiderült, hogy az iskola bezárt, a falára 2001ben elhelyezett emléktáblát senki nem olvashatja. A régész felkereste a polgármestert a táblaáthelyezés gondolatával – az ötletet cselekvés követte. Hogy ennek mi a jelentősége az Acsádhoz, a vasi tájhoz és a régióhoz élete végéig kötődő Fettich szülőfaluja és a megye számára? Az egykori acsádi postamester fia nemzetközi hírű régész lett, a MTA tagja és a Magyar Nemzeti Múzeum megmentője a 2. világháború idején.

Az avatóhoz kapcsolódva Kelbert Krisztina – ugyancsak acsádi – történész, muzeológus elmondta: Fettich Nándor régészeti tevékenysége több ponton köthető a megyéhez: pályája kezdetén figyelme a római provinciális régészet irányába terelődött, Savaria nevének etimológiájára és a város topográfiájára koncentrálódott. A népvándorlás korával foglalkozó írásaiban is gyakran feltűntek a Vasban megismert tárgyak. A megye komplex néprajzi-régészeti-művészettörténeti aspektusból is vonzotta: az 1950-es, 60-as években Köttlach-kultúra néven elkülönített egy műveltséget, ami a 8–9. században virágzott az Alpok keleti előterében.

A postamester fia mentette meg a Magyar Nemzeti Múzeumot

Ebben az ősi, pogány hitvilág elemei keveredtek a Karoling-középkor szimbólumrendszerével. E kettősség megfigyelhető a magyarság templomépítészetének formavilágában, sőt a népi imádságokban is, vélte Fettich. 1957-től szülőföldjén a népi imádságokat, regöshagyományokat, 1960 táján a jáki templom román kori faragványait tanulmányozta. Kelbert Krisztina beszélt a miliőről is, amelyben Fettich nevelkedett. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, a premontrei gimnáziumban kezdte és Budapesten, a piaristáknál végzett. 1921-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1926-tól ő lett a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára népvándorlás kori gyűjteményének felelőse. Megjelent első monográfiája, régészeti karrierje felfelé ívelt. Miután megtanult oroszul, 1929-ben és 1935-ben kutatóúton járt a Szovjetunióban. 1938-ban az Akadémia levelező tagja lett. 1941–42 fordulóján László Gyulával megjárták Kijevet is, ahol az ottani múzeumban végeztek világháborús mentőakciót.

Ezért és orosz nyelvtudásának köszönhetően főigazgatóként 1944–45-ben meg tudta előzni a Magyar Nemzeti Múzeum műkincseinek széthordását. Ennek ellenére 1945-ben, majd visszahelyezése után 1949-ben koholt váddal kényszernyugdíjazták és akadémiai tagságától is megfosztották. Ötvösművészként és festőként folytatta tovább, tartotta el családját. Bármi történt, mindig ember maradt – fogalmazott Kelbert Krisztina. Ilon Gábor Fettich régészeti munkásságát értékelte mai szemmel. Megemlítette: a népvándorlás kora, a sztyeppei népek nemzetközileg elismert kutatója volt, több monográfi át írt. Szombathelyi kötődése magyarázza, hogy a római kor kutatójaként indult. 1923-tól részt vett a vasasszonyfai avar kori temető feltárásában. Érdeklődése a népvándorlás kora irányába fordult. A másik területe a néprajztudomány volt. Az acsádi önkormányzat ígéri: ezentúl minden kerek Fettich-évfordulóról megemlékeznek.