A Pásztor kétségbeejtően felemelő

Kilenc nap alatt, főként közösségi finanszírozásból forgatták A Pásztort 2018 novemberében. A II. világháború idején Vas megyében játszódó és Vas megyében is forgatott alkotás számos nemzetközi film­fesztiválon mintegy 26 díjat nyert. A filmet ugyan már tavaly decemberben a 8. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztiválon levetítették, a szombathelyi díszbemutatót pénteken tartották a Savaria moziban. Az eseményt az tette különlegessé, hogy ezúttal a nézők a film alkotói közül találkozhattak Illés László filmrendezővel, Tóth Gergely operatőrrel, Bodza Ottó hang­mérnökkel, Grósz Artúr Valentin zeneszerzővel és a film két szereplőjével: Horváth Ákossal és Endrődy Krisztiánnal. A kifejezetten lassú tempójú film megrázó erejű képsorokon meséli el egy tucatnyi ember tragédiáját, ahol az is áldozat, aki végül nem hal meg. Egy néző így fogalmazta meg a látottakat: „Rendkívül ellentétes érzelem lett úrrá rajtam, a film kétségbeejtően fölemelő lett, s rabul ejtett.” Gondolva azonban azokra, akiknek nem volt alkalmuk a péntek esti másfél órás különleges filmes élményre, de szívesen pótolnák azt, a történet ismertetése helyett nézzük, hogyan látták a filmet maguk az alkotók.

A film levetítése után kezdődő közönségtalálkozó mo­derátora Szenkovits Péter újságíró volt, aki elsőként azt kérdezte a rendezőtől, hogy miért éppen egy II. világháború idején játszódó történetet mesélt el. – Mert a témája ma is aktuális és sajnos egyre aktuálisabb, az a gyűlölet, amit akkor megtapasztaltunk, egyre inkább jelen van a 21. században. Az emberek még mindig meg vannak különböztetve, kizárólag azért, mert másnak születtek. Engem mindig az érdekelt, hogy az emberek, akiket egy adott helyzetbe belekényszerítenek, miként viselkednek, van egy idős, egyedül élő ember, aki igazából már túl van mindenen, aztán egy sima hétköznapi reggelen olyan eseménybe keveredik, amikor ő dönthet arról, hogy vagy nem csinál semmit és hazamegy, vagy részesévé válik valaminek, kockára téve az életét azért, hogy megpróbáljon másokon segíteni, neki van választása. Arra a kérdésre pedig, hogy milyen volt ennek a sátánnak a bőrébe bújni, Horváth Ákos azt felelte: „Nagyon nehéz, mert én egyáltalán nem ilyen vagyok.” Endrődy Krisztián pedig úgy fogalmazott, neki egy igazi véglényt kellett alakítani, aki a rendszer kiszolgálása érdekében bármire képes. Azt mindketten kiemelték, hogy a forgatás a témája ellenére remek hangulatban zajlott, ahogyan rengeteget köszönhettek a rendezőnek is.

A zeneszerző elárulta, a forgatókönyvet olvasva volt egy elképzelése, milyen lesz a nyomasztó hatás zenei megvalósítása, de miután megnézte a filmet, újragondolta az egészet, bizonyos témákat direkt hamisan vettek fel, hogy az az érzete legyen a nézőnek, mintha húzná a szalagot a magnó. Az volt a koncepció, hogy különleges hangzást tudjanak elérni. Emellett a képi világ is különleges lett, Tóth Gergely operatőr elmondta, miután a film kis pénzből forgott, az volt a terv, hogy hosszú snit­teket vegyenek fel és kézi­kamerát használjanak. Ennek a nyersesége, dinamikája az oka, hogy a nézőnek az az érzete, mintha ő is az események sodrában lenne. Egy film forgatását általában elég hosszú előkészítés előzi meg. Így volt ez A Pásztor esetében is, az idő rövidsége miatt azonban nem volt idő, energia és lehetőség hosszú kamerapróbákra, így aztán sok spontán elem került a filmbe. Olyan volt az egész, mint egy koreográfia, Laci a színészekkel lepróbálta a jeleneteket, majd ketten újraalkottuk, hogy mindez a kamerával hogyan nézzen ki – mesélt az alkotás folyamatáról az operatőr. – A hosszúsnittes forgatás bonyolult, nem elég hitelesnek lenni, de arra is figyelni kell, hogy nem léphet a színész két centivel arrébb, mert akkor tönkremegy az egész felvétel – tette hozzá a rendező. Márpedig hibázni nem nagyon lehetett, novemberben későn jön fel a nap, és korán megy le, miután a napos órákhoz voltak kötve, gyorsan kellett dolgozni. A filmben van egy akasztásos jelenet, ami technikailag meglehetősen bonyolult, itt Jordán Tamást baleset is érte, és pár másodpercre az eszméletét is elvesztette. Végül azonban nem lett nagyobb baj, és egy pótnap felhasználásával rendben felvették ezt a kritikus jelenetet is, megteremtve a film talán legdrámaibb képsorait.