„Én vagyok a kakukktojás” – Piller Ádám László a celli színházból és a B-középből Nagy Viktor Oszkár új nagyjátékfilmjében

- A Soltis Lajos Színházban mindig sokat és sokfélét kell csinálni, de azért az nem mindennapi, hogy az embernek egy héten két premierje is van. Kezdjük a színházival: készül a Ketrecbál, ez már a főpróbahét.

- Felgyűltek a dolgok, de nem bánom. Izgalmas hetek állnak mögöttünk a rendezővel, Táborosi Margarétával – aki először dolgozik a társulattal -, sokfelé tapogattunk, irányokat kerestünk. Most azt érzem, hogy sokkal több van e mögött az anyag mögött, mint amennyit a próbaidőszakban sikerült belepréselni. Folyamatosan résen kell lenni, sokszor csak apró jelekkel felvillantani beláthatatlanul tágas világokat.

- A Ketrecbál eredendően többszólamú kortárs regény – az egyik szólam Soltis Lajosé és a vajdasági Tanyaszínházé -, munka közben készült a példány. Melyik szólam a tiéd?

- Magó Gellért figurája az enyém, ő az a szereplő, aki fiatalon elszakad a szülőföldjétől, elindul a nagyvilágba szerencsét próbálni – és negyven év távollét után hazalátogat Brazíliából. Ha lehet még azt mondani – ennyi idő után -, hogy haza.

- Magó Gellért túl van már a hatvanon. Te alig túl a húszon. Olyan ez a színpadon, mint a „találkozás egy fiatalemberrel”, nem? Magó Gellért oda tér vissza, ahol egykor az ifjúkorát élte: a hazatérés szembesítés, számvetés és emlékezés.

- Sarkalatos pontja volt a beszélgetéseinknek ez a korkülönbség: mindannyian jóval fiatalabbak vagyunk a játszott karaktereknél. Utazunk a történetben – történetekben -, utazunk az időben folyamatosan. Állandó libikóka, ingázás van a színpadon a különböző idősíkok között.

- Csütörtökön bemutató a színházban, közben meg már alig várjuk a Gene Moskowitz-díjas Nagy Viktor Oszkár új nagyjátékfilmje, a Becsúszó szerelem országos premierjét. A stáblistán Thuróczy Szabolcs, Ötvös András, Orosz Ákos, Stefanovics Angéla és mások neve mellett azt olvassuk, hogy Arnoldka szerepében Piller Ádám László. Hogyan történt?

- A színházhoz érkezett a hívás, az elérhetőségem iránt érdeklődtek – aztán fölhívtak, hogy szívesen látnának egy castingon. Mint kiderült, Viktor – Nagy Viktor Oszkár, a film rendezője – körülbelül tíz éve volt nálunk a nyári Soltis-táborban, aztán előadást is látott tőlünk; innen emlékezett rám. Nagyon örültem, közben megszeppenve, megdöbbenve álltam a dolog előtt. Úgy voltam vele, hogy ha nem jön össze, akkor is jó tapasztalat. 2019 januárjában aztán érkezett az újabb hír, hogy zöld utat kapott a film, vállalnám-e a szerepet. Hát persze! Csak azt kellett jeleznem, hogy itthon sok előadásban benne vagyok, sokat játszunk a színházzal – úgyhogy az egyeztetés talán nem mindig lesz egyszerű. De ezt is megoldottuk. Pesten az elsők között érkeztem meg az olvasópróbára, aztán sorra jöttek azok, akiket eddig csak a tévében meg filmen láttam. Meg is kérdeztem magamtól, hogy biztos jó helyen vagyok-e. Amikor sorban bemutatkoztunk – a legtöbben persze már ismerték egymást innen-onnan -, azt mondtam, hogy „én vagyok a kakukktojás”. De gyorsan sikerült feloldódnom. Mindenki nyitott volt, kedves és érdeklődő. Mint kiderült, többen már hallottak is rólunk, a Soltis színházról. Már ott, az első találkozásnál azt éreztem, hogy remek időszak lesz ez – és az is lett. Elmondhatom, hogy a forgatás idején lettünk barátok Orosz Ákossal: hasonló a humorunk, hamar megtaláltuk a közös hangot.

- Az az erős élményem rólad, hogy az első pillanattól jól áll neked a színpad. Mikor is volt az az első pillanat?

- Gyerekstúdiósként kerültem a Soltis színházhoz, a 2011-es Tigris és hiéna volt az első nagy előadás – Katona Imre rendezésében -, amelyben részt vehettem: azóta számítok társulati tagnak.

- A Becsúszó szerelem vígjáték, komoly, húsbavágó tematikára alapozva. Gyula – Ötvös András – szenvedélyes fociultra, akinek váratlan fordulatot vesz az élete. De kicsoda Arnoldka?

- A szurkolói csapat egyik legfiatalabb tagja, akit felkarolnak a többiek. Egy kicsit olyan ez a szituáció, mint ahogyan bekerültem a filmbe. Arnoldka nézi a nagyokat, mindenhol ott akar lenni: a csapathoz akar tartozni. Közösséget keres. Kedves gyerek, akiről nem gondolnád, hogy ott ül a B-középben, pedig ott ül a B-középben, és nagyon fölnéz Alexre – Thuróczy Szabolcs -, aki ebben a közegben maga az atyaúristen. Nem, nem láttam még a filmet. Sajnos a budapesti nyilvános sajtóbemutatót elvitte a vírus, a zártkörűn meg nem tudok ott lenni – pont akkor lesz a Ketrecbál-bemutató is. Majd vasárnap Cellben, a KMKK artmozijában megnézem.

- A legkülönbözőbb rendezőkkel dolgoztál, a Soltis színház jó iskola. A film milyen tapasztalatokat hozott?

- Rettentően féltem az elején, hogy tudok-e – hogyan tudok – hiteles lenni. De Viktor megnyugtatott: azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk, ha valami nem oké, úgyis szól. A színpad például elbírja a nagyobb gesztusokat, a kamera nem. Másodpercre pontosan kell csinálni mindent. A film – más koncentráció. Elmondhatatlanul izgalmas volt maga a forgatás is: minden részlete – a sminktől a világításig – nagyon érdekelt, mindenhol ott akartam lenni egy kicsit.