Zenés irodalmi est

2022.11.16. 11:20

Mintha Kányádi Sándor ülne be közénk – Bogdán Zsolt és a Kaláka a WSSZ-ben

Vannak vidékek című Kányádi Sándor-estjét hozza el a szombathelyi Weöres Sándor Színházba november 23-án Bogdán Zsolt színművész (Kolozsvár) és a Kaláka együttes. Mert a vers az, amit mondani kell. Énekelni kell.

Ölbei Lívia

A Kaláka és Bogdán Zsolt (jobbról a második) együtt hozta létre a Kányádi-estet

Forrás: VN/WSSZ

Kányádi Sándor beszélt arról egyszer régen, egy (Vas megyei) író-olvasó találkozón, hogy nincs olyan magyarok lakta település, ahol a legendárium szerint Petőfi meg ne fordult volna. A költő – aki különben él. Lassan Kányádi Sándorról is el lehet mondani ugyanezt. Mintha szinte mindenki személyes emléket őrizne róla. Tőle való az a sokat idézett definíció is, amely szerint “a vers az, amit mondani kell”. Látszólag csak egy csillogó fordulat, valójában tágas, időben-térben végtelen világok nyílnak meg benne. A híres meghatározás nem önmagában áll, Kányádi Sándor megírta a jelenetet, amely a mondást úgy foglalja magában, mint gyöngyöt a kagyló:

“A vers az, amit mondani kell. Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben - mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:

- Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?

- A vers az - kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell. Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve. Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen.

A vers az, amit mondani kell.

Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg.

Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.

Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.

Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.

A vers az, amit mondani kell.”

Kányádi Sándor (1929 - 2018)

A Kaláka együttes pályája mintha ebből az állításból bomlott volna ki. A mondástól csak egyetlen lépés az ének – még akkor is, ha nem minden vers tud dalként, énekelve megszólalni. Ha a Kaláka megszólítja – akkor megszólal.

A Kaláka Bogdán Zsolt színművésszel (Kolozsvári Magyar Állami Színház) szövetkezve hozta létre a Vannak vidékek című Kányádi Sándor-előadást (szcenírozott, zenés irodalmi estet). Az ajánló szerint: „A Kaláka együttes pályafutásának 50. évébe lépve elhatározta, hogy Bogdán Zsolttal a filmekből, előadóestjeiről (többek között Ady műsoráról) ismert kiváló kolozsvári színésszel közösen előadást tart Budapesten a Vigadóban és a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, melyen az ezredforduló legnagyobb magyar költője, Kányádi Sándor verseit hallhatja a közönség.” A bemutatót 2019. május 8-án tartották meg a Pesti Vigadóban, aztán május 15-én Kolozsváron az Állami Magyar Színházban. Azóta többfelé elvitték a Kányádi-estet, amelyet november 23-án a szombathelyi Weöres Sándor Színházban láthat a közönség. Bogdán Zsolttal egyszer interjút készített a Hamlet.ro, a bevezető így hangzik: „Mert egyszerűen nagyon jó. Főszerepekben, mellékszerepben

egyformán jó. Jó, ha szereti a szerepét, de akkor is, ha nem tud megbarátkozni vele. Mert mindent elsöprő szenvedéllyel játszik. Az ujjai köré csavarja közönségét. Mert ha színpadon van, valami miatt őt kell nézni, a legkisebb rezdülésére is figyelni kell.”

Bogdán Zsolt hamarosan a WSSZ színpadán – és akkor a Kalákáról és Kányádiról még nem is beszéltünk.

 

Kányádi Sándor: Előhang

 

vannak vidékek gyönyörű

tájak ahol a keserű

számban édessé ízesül

vannak vidékek legbelül

szavak sarjadnak rétjein

gyopárként sziklás bércein

szavak kapaszkodnak szavak

véremmel rokon a patak

szívemben csörgedez csobog

télen hogy védjem befagyok

páncélom alatt cincogat

jeget-pengető hangokat

tavaszok nyarak őszeim

maradékaim s őseim

vannak vidékek viselem

akár a bőrt a testemen

meggyötörten is gyönyörű

tájak ahol a keserű

számban édessé ízesül

vannak vidékek legbelül

 

Indián ének

vannak vidékek 

ahol az ének 

kiment szokásból 

ha van is élet

 azt hihetnétek 

mindenki gyászol

pedig csak védett 

helyen az ének 

valahol mélyen

 szunnyad a lélek 

legjobban féltett 

gyönge csücskében

vannak vidékek 

ahol a népek 

csöndben az ágak 

jelekkel élnek 

beszélni félnek

 viharra várnak

 

Örmény sírkövek

(…)

vannak vidékek hol a madarak

a temetőben oltják szomjukat

ha szárazság van vagy éppen aszály

a gaz-felverte mohos sírra száll

iszik s hálából mikor égre kel

a holtakért a madár énekel

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában