Ilyen a macskakarma: Szendiszücs-tárlatnyitó rózsás hangulatban a BDK-ban, madarakkal, gombokkal, kanállal, villával

Ezeket az alapvetően fából készült, ragyogó színekben pompázó alkotásokat – itt egy ablak, ott egy deszka, itt egy gomb, ott egy faág,  itt két kanál plusz néhány átlényegült villa – nevezhetnék “szendiszücsöknek” is, aki ismeri őt, tudja, miről van szó. És a szerda délutáni megnyitóra valószínűleg csupa Szendiszücs-rajongó érkezett, olyan sokan, hogy szinte be se fér a közönség a kiállítótérbe. Persze a pezsgés nem ritkaság a Berzsenyi-könyvtárban. Szalainé Bodor Edit igazgatóhelyettes dr. Baráthné Molnár Mónika igazgató üzenetét hozza, emlékeztetve arra is, hogy tavaly októberben Szendiszücs-fotókból nyílt ugyanitt kiállítás. Akkor szóba került Kundera és az általa idézett mondás, miszerint ami egyszer van, az nincs is, az meg sem történik: “Másodjára vagyunk itt, el kell hinnünk, hogy megtörténik.” 

El is hisszük, bár a megnyitó hihetetlen (és egyszeri plusz megismételhetetlen). Rózsa Melinda – Rose -  újságíró, slammer (nyitott már Szendiszücs-tárlatot egy másik időben, másik térben) slammel egy jót direkt Szendiszücs Istvánnak (Pistának) meg a közönségnek. Idézni lehetetlen, a slam az élőszó varázsa, mégis:  “(…)Szóval macskák és madarak. A szabadság jelképei.  A szabadság pedig nagy kincs.  Te csak állsz vagy ellenállsz? (…) Te művész vagy, vagy igazi? (…)”  Itt egy pillantás az alkotóra, aztán tovább:  “Szabad vagy, vagy szavad sincs? A szabadság nagy kincs.  Vagy a Szabadság csak egy híd, amiről le lehet ugrani? De ugorjunk vissza Szendiszücs Istvánhoz, akinek ez már a 30. önálló kiállítása, 1973-ban volt az első. És 1973 már 51 éve volt. A szüleim még nem is ismerték egymást. Ez a felismerés úgy hasított belém, mint egy macska karma. Ez a macskakarma. Táp és alom, csupa öröm. Lefutom a macskaköröm. Macskaköröm, macskaköröm.  (…) A Szendiszücs Pista meg a macskák szimbiózisban (SZÍNbiózisban) élnek. 

A művészt úgy lehet megkülönböztetni a négylábú szőrös barátaitól, hogy nem mindig esik a talpára. De olyankor mindig ott vannak a macskák. Felsegítik, átsegítik a nehezebb időszakokon. Ilyen a macskakarma. Csak ő tudja, mit akar ma. (…)” Jól tette, hogy a Szendiszücs-tárlatnyitót választotta.

(Szendiszücs István Macskák, madarak című kiállítása március 2-áig látható a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár földszinti kiállítóterében. Vásárolni ér.)