Jön a Nagy Nyári Nyitány Miklósa Erikával a Kőszegi Várszínházban

– Mondhatjuk: már visszajár fellépni Kőszegre. Hogyan kezdődött? 

– Kőszeg és a Kőszegi Várszínház – meg annak csöpp csapata – bekerültek a szívembe. Akkor indult a kapcsolatunk, amikor 2022-ben forgattuk a Duna tévének a Partitúra kulturális országjárós műsort, és mentünk Kőszegre is. Pócza Zoltán, a Jurisics-vár Művelődés Központ és Várszínház igazgatója szervezte a helyi találkozókat helyi művészekkel, alkotókkal a műsorhoz. Lenyűgözött a vendégszeretete és a történelmi, kulturális tudása. Nagyra értékelem, ha valaki a közösségéért ennyit dolgozik. Ritka manapság ez. Mire körbevitt minket a városon, beleszerettem Kőszegbe, és valójában én kérdeztem meg Pócza Zolit, valamikor felléphetnék-e itt. Abban az évben volt 40 éves a Kőszegi Várszínház, a program már összeállt, viszont én lehettem a jubileumi évad védnöke, amit örömmel vállaltam. Már csak azért is, mert Vajda Gergely zeneszerző barátom komponálta akkor az ünnepi nyitányt. A mostani koncertünkön ő fogja vezényelni a Savaria Szimfonikus Zenekart – amellyel 2011-ben dolgozhattam együtt, amikor Szombathelyen, az Iseumi Játékokon A varázsfuvolában az Éj királynőjét énekeltem. Alig várom, hogy újra találkozzunk. 

– Közben tavaly októberben adta az első hangversenyét Kőszegen, a zsinagógában. 

– Ez így van. Amikor pedig korábban a Partitúrát forgattuk, az elsők között lehettem, aki a kőszegi zsinagóga akusztikáját kipróbáltam. A múlt évi koncertet is a Kőszegi Várszínház szervezte. Mindig a helyi csapat ismeri legjobban a helyiek igényeit. Engem az a fellépés teljesen feltöltött. Fantasztikusan sokat kaptam a kőszegi közönségtől. Szeretet vett körül, és abban az időben erre különösen nagy szükségem volt. 

– Elmondható, hogy miért? 

– Csak annyit mondanék, hogy akkortájt elég sok szakmai és emberi csalódás ért, nehezen, lassan dolgoztam fel ezeket a helyzeteket. Aztán megérkeztem Kőszegre, és kisimultam. Az ilyen pozitív energiákat egyébként a hangom is megérzi. A tavaly őszi koncert után hazaérve a férjem kijelentette: legközelebb a kislányunkkal ők is velem jönnek Kőszegre, kíváncsiak, mi van ott, ami ennyire feldob engem. Idén húsvétkor jöttünk is a családdal. Én is kisvárosból származom, Kiskunhalasról, valahogy a kisvárosi gyökereim rögtön megkapaszkodtak a „kőszegi talajban”. Vágyom vissza oda. 

– Mi ragadta meg Kőszegben, túl a vendégszereteten? 

– Egy kisváros polihisztorsága. Itt van Vas megye legrégebbi gimnáziuma. Ottlik Géza nagy kedvencem, kultikus regénye a Zögereiben játszódik, az egykori katonaiskolában. De hát Kőszeg a tudomány városa is, elég csak Chernel Kálmán, Chernel István, Rómer Flóris vagy Herman Ottó nevét mondanom. A művészetek városa is, a maiak közül hadd említsem a Fúvószenekart és a Kőszegi Várszínházat, Magyarország egyik legjelentősebb szabadtéri színházát. Amikor először jártam Kőszegen, akkor szembesültem azzal, hogy Liszt Ferenc is koncertezett itt. Kiemelnék egy nevet a maiak közül is: Bakos György. Ő alapította a várszínházat, amúgy kitűnő zenész, aki a nyugdíjas éveire egy kis látogatható arborétumot hozott létre a város közepén lévő házának udvarán. Ez is polihisztorság. Tőle kérek tanácsot a palántáim neveléséhez. De abban is motivált, hogy elvégezzek egy szőlészeti tanfolyamot. 

– Ez komoly? 

– Komoly. Férjemmel belefogtunk borok készítésébe. Hozok is néhány palackot a kőszegi Nagy Nyári Nyitány-koncertünkre a Nyitány nevű saját borunkból. Aki kóstolta, odavolt érte. Én meg kezdő borászként elfogultan állítom, hogy tényleg jó. 

– Egy világhírű operaénekes, mint gazdasszony? 

– Pontosan. És büszkén ásom föl a földet, ültetek, metszem a szőlőt. Ez is alkotómunka. Lelket önt belém. 

– Nemrég arról cikkeztek a lapok, hogy úgy határozott, visszavonul az énekesi pályától. Valóban? 

– Nem. Teljesen félremagyarázták a mondataimat. Arról beszéltem egy interjúban, hogy többet szeretnék foglalkozni a jövő énektehetségeivel, mint a saját színpadi létezésemmel. Ettől még fellépek, ha hívnak. De a mentoráltjaim pályáját is egyengetni fogom. 

– A Nagy Nyári Nyitány-koncerten is lehetőséget kap egy tanítvány, ha jól látom. 

– Igen, hozok egy vendéget, Subedi Annát, aki tanítványom a mesteriskolámban. 

– Nemrég indította a KvintEsszencia Mesteriskolát a Pécsi Egyetemen. Miért épp ott? Miért nem például a Zeneakadémián? – Pécsett diplomáztam. És sokszor gondoltam arra, egyszer majd jó lenne visszatérni oda oktatóként. Ez a szakma nem csak alapos képzést, de folyamatos önfejlesztést is igényel. A tudásszerzés soha nem befejezett, ezt igyekeztem már eddig is átadni a tehetséggondozás különféle platformjain, és ezt teszem Pécsett is a személyre szabott mesterképzés támogató és gondoskodó környezetében. Azt vallom: a sokoldalúság lehetőségeket nyit meg a művészek előtt.