Hajrá Haladás! – olvasói levél

12 éves korom óta szurkolok a Haladásnak, s ez akkor is elismerésre méltó, ha ma a 96-ot döngetem. Hűségemet igazolni illik? Szobám falát Haladás zászlócska díszíti. Balatonfüredre vetett a sors, de még mindig a zöld-fehérek szombathelyi csapatának eredményei érdekelnek. Ennyit a jelenről.

A múlt emlékei viszont itt sorakoznak. A Büki-Kovács III-Tölgyesi-t csupán azért nem folytatom, nehogy a többiek megsértődjenek. Emlékszem a tribün előtti bombatalálatok nyomaira, ahol azért volt élénkebb a fű zöldje, mert nem régen pótolták. Az idegenbeli mérkőzésekre különvonatok szállították a szurkolókat, így jutottam el Sztálinvárosba, Zalaegerszegre stb. (Ekkor NB II-es volt a gárda.) Bebrits közlekedésügyi miniszter különvonata azért utazott Szombathelyre (a rossznyelvek szerint), hogy a csapatot megmentse a kieséstől. Ha már a vasútnál tartunk, említésre méltók azok a soproni fiatalok is, akik rendszeresen látogatói voltak a mérkőzéseknek. A vasút menetrendjét nemegyszer a derbyk kezdési idejéhez igazították. (Ezt ma el sem lehet hinni!) 

Azt a tavaszi (fonnyadt) almát, amit tőlem a harmadik-negyedik néző dobhatott, annyira löttyedt volt, nemcsak Dudás nyakán csattant (neki szánták), jutott belőle a játékvezetőnek is. Neki címzett levelem nem érte el a célját, az újrajátszott találkozót Sztálinvárosban rendezték, az MLSZ jóvoltából. 

A zalaegerszegi gárda, mely a mi időnkben csak kullogott a minőség irányába, és legfeljebb reménykedhetett az élvonal elérésében, ma folyamatosan részt vesz a legjobbak között. Vajon, mi a különbség a két város között?

A legnagyobb baj a szív-pénz differenciája, amin nem lehet segíteni. De azon már igen, ami a két tényezőt összekapcsolja. Ezt azonban „vándormadarakkal” nem szabad megoldani. A játékosszerzők feladata múltjuk alapos kiderítése, elsősorban azt kell megtudni, előző egyesületük miért nem tart rá igényt. Ezeken a pillanatnyi próbajáték sem segít, jönnek-mennek, balek elnököket keresve. Nagy kincs a hazai játékos, mert kötve van családjához, munkahelyéhez, szerelméhez. Valamikor Sárvár, Körmend, Celldömölk adta a játékosokat, ha nem is azonnal, a beépítés folyamatosan történt. Meg kell találni a már említett két tényező barátságát, azt a barátságot, ami a város lakosságát összehozza a vármegye népével, harmóniájuk biztosítja eredményességüket. Vas vármegye „talaja” is kiváló, hogy a futballnál maradjunk, innen indult Király Gábor is, káprázatos útjára. 

Ami az edzőket illeti, külön kell róluk beszélni, hiszen a távlati jövőt tekintve rajtuk múlik minden. A játékosok állóképessége, gyorsasága, technikája, a fedezetek szerelőkészsége, a csatárok helyzetbe hozása, a védelem megszervezéséről nem is beszélve. A taktika az edző legfontosabb fegyvere, annyira, hogy feltétlenül az ellenfélhez kell igazodnia. Más a játék, ha gyengébbecske az ellenfél, a fedezetekre és a csatársorra hárul a taktika teljesítése. Egészen különböző a védekező szisztéma, ha rangosabb az ellenfél, netán a tabella első helyét élvezi. Mindebből következik, van védelmi taktika, és támadásra ösztönző harcmodor, az előbbi esetben egy-két csatár is hátrahúzódik, hogy besegítsen. A támadó taktikában az összhang és a helyzetek kihasználása a lényeg. 

Egy félidei, vesztesnek látszó mérkőzést is meg lehet nyerni, ha az edző hisz a győzelemben, szavai őszintén, optimistán hangzanak, s ezt a meggyőződést tükrözi arca is, a győzelem nem maradhat el, ha a játékosokat is ugyanilyen mértékben a hit sarkallja. 

A nézők, a szurkolók számától függ az egyesület léte, a jövője. E téren teljesen a játékosokon múlik minden, hiszen a jó játék vonzza a közönséget, ha unottan kergetik a labdát, otthon maradnak, vagy másmilyen szórakozást keresnek. A futball legyen érdekes, izgalmas szép, és akkor jönnek a nézők. Az én időmben a 3-4 ezer ember biztosítva volt, a legegyszerűbb mérkőzéseken. Az edzőkben van a hiba? Véleményem szerint, ne az oklevél döntsön, hanem a tapasztaltság.

Szerettem volna megélni, hogy csapatom újra az NB I-be kerüljön, de az évek fogynak anélkül, hogy javulna a gárda. 

Még több mondanivalóm lenne, de már csak arra van időm, hogy a Haladásnak két góllövőt kívánjak és mielőbbi javulást.

Felföldi Dezső