Akárki vagy, szeretünk

Az életben való beváláshoz nem az értelmi intelligencia(IQ) szükséges leginkább, ami csak egy bizonyos határig fejleszthető, hanem az emocionális intelligencia (EQ): ez az alapja annak, hogy a gyerek ki tudja fejleszteni magában, amit hozott.

Kibírom magamat, nem leszek magamtól depressziós. Kibírom a gyerekemet, a szülőmet. Miért? Mert decentrálok . Ez Mérei Ferenc kifejezése, azt jelenti: kihelyezem magamból a centrumot. Ehhez képest úgy élünk, hogy mi vagyunk a világ közepe . Mindenkinek könnyebb, ha kihelyezzük magunkból a centrumot - például belehelyezem a gyerekembe, megnézem, ő mit él át, ő hogy érez -, ez az empátia, a beleérző képesség, a szeretet képessége. Ismeret. Az Ószövetség is leírja: Ábrahám ismeri az ő feleségét, Sárát... A szerelmi egyesülés, a benne élés is önmagam átmeneti feladása. Ezt az érzelmi intelligencia (EQ) teszi lehetővé, amely korlátlanul fejleszthető. Például a művészetek által. A művészetek a legfontosabbak az életben való beválásban - mondta Vekerdy Tamás. Nem művészeket kell képezni, hanem művész jellegű élményekben kell részesíteni őket. Énekeljen, csináljon színdarabot, mozogjon együtt a többiekkel.

Hol gyökerezik az EQ? Az érzelmi biztonságban. Amit nem újszülött, de már magzat kortól az anya, illetve a család ad meg az elfogadásban. Akárki vagy, gyere! Nincs olyan mozzanat, hogy a gyereknek milyennek kellene lennie. Hogy Olyan legyél, mint én! Vagy: Nehogy olyan legyél, mint én! Vagy mint a nagypapa... Ha van kitűzött képünk, biztos, hogy kudarcos lesz. Mert akkor a gyerek nem azt érzi, hogy bizonyosan őt akarjuk. Szülőként nem tudhatom eleve, hogy mi legyen a gyerek.

Mi a legfontosabb, legtöbb, amit a szülő adhat? A feltétel nélküli szeretet. Nincs ilyen, hogy ha jó jegyet hozol, akkor... A gyerek a feltétel nélküli szeretet közegében tanul meg személyes érzelmeket kapni, adni. Kamaszkorban, mikor szívesen sodródna - és ezért természetesen kitépi magát a családból -, nem sodródik igazán, mert addigra már kialakult benne az érzelmi igényesség.

Az érzelmek kommunikációjának precíz módja: játékok, dögönyözők, lovagoltatók, höcögtetők, hintáztatók, ringatók, dúdolók, amelyek bőven éltek a dadai, anyai praxisban. A gyereknek minden játék. A felnőtt is játszótárs számára. Nyögdösőket, mondókákat kell neki mondani. Nem az értelmével való foglalkozás a lényeg, hanem az érzelmi biztonság, amit játékon, testi érintésen, meséken keresztül közvetítünk.

A gyerek intellektuálisan magától is fejlődik. Például megtanul beszélni 2-3 év alatt. Egy teljes nyelvi struktúrát tesz magáévá abból, hogy körülötte sokat beszélgetünk. Leveszi, leutánozza az élő környezetből. Oda sem figyel, mégis megtanul beszélni, spontán utánzás alapján. Ha javítom a beszédét, az gátolja, később fog beszélni, jó, ha nem kezd el dadogni. Az óvodában is a legfontosabb az anyanyelv. Az óvónő adjon mintát, ne javítsa. Elismerőleg megismételheti a mondatot, majd elmondja egy kicsit másképp. Ezzel nem indítja be a gátlásokat, hanem hagyja, hogy a spontán, kreatív beszédfolyamatok érvényesüljenek. A gyerek meg fogja tanulni a nyelvet, magától. És aki jól beszél, jól fog gondolkodni. Albert Einstein azt mondta: Soha nem gátolt semmi a tanulásban, kivéve, ha tanítottak.

Az iskolában is ez történik intellektuális fejlesztés címén. Beindítják a gátlásokat például azzal, hogy egész mondattal felelj! Elmentetek a nagymamával vasárnap meggyet szedni? - kérdezi a tanító néni. El. - mondja a gyerek, és ez elég. A magyar nyelvben korrekt felelet.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

Az életben való beváláshoz nem az értelmi intelligencia(IQ) szükséges leginkább, ami csak egy bizonyos határig fejleszthető, hanem az emocionális intelligencia (EQ): ez az alapja annak, hogy a gyerek ki tudja fejleszteni magában, amit hozott.

Kibírom magamat, nem leszek magamtól depressziós. Kibírom a gyerekemet, a szülőmet. Miért? Mert decentrálok . Ez Mérei Ferenc kifejezése, azt jelenti: kihelyezem magamból a centrumot. Ehhez képest úgy élünk, hogy mi vagyunk a világ közepe . Mindenkinek könnyebb, ha kihelyezzük magunkból a centrumot - például belehelyezem a gyerekembe, megnézem, ő mit él át, ő hogy érez -, ez az empátia, a beleérző képesség, a szeretet képessége. Ismeret. Az Ószövetség is leírja: Ábrahám ismeri az ő feleségét, Sárát... A szerelmi egyesülés, a benne élés is önmagam átmeneti feladása. Ezt az érzelmi intelligencia (EQ) teszi lehetővé, amely korlátlanul fejleszthető. Például a művészetek által. A művészetek a legfontosabbak az életben való beválásban - mondta Vekerdy Tamás. Nem művészeket kell képezni, hanem művész jellegű élményekben kell részesíteni őket. Énekeljen, csináljon színdarabot, mozogjon együtt a többiekkel.

Hol gyökerezik az EQ? Az érzelmi biztonságban. Amit nem újszülött, de már magzat kortól az anya, illetve a család ad meg az elfogadásban. Akárki vagy, gyere! Nincs olyan mozzanat, hogy a gyereknek milyennek kellene lennie. Hogy Olyan legyél, mint én! Vagy: Nehogy olyan legyél, mint én! Vagy mint a nagypapa... Ha van kitűzött képünk, biztos, hogy kudarcos lesz. Mert akkor a gyerek nem azt érzi, hogy bizonyosan őt akarjuk. Szülőként nem tudhatom eleve, hogy mi legyen a gyerek.

Mi a legfontosabb, legtöbb, amit a szülő adhat? A feltétel nélküli szeretet. Nincs ilyen, hogy ha jó jegyet hozol, akkor... A gyerek a feltétel nélküli szeretet közegében tanul meg személyes érzelmeket kapni, adni. Kamaszkorban, mikor szívesen sodródna - és ezért természetesen kitépi magát a családból -, nem sodródik igazán, mert addigra már kialakult benne az érzelmi igényesség.

Az érzelmek kommunikációjának precíz módja: játékok, dögönyözők, lovagoltatók, höcögtetők, hintáztatók, ringatók, dúdolók, amelyek bőven éltek a dadai, anyai praxisban. A gyereknek minden játék. A felnőtt is játszótárs számára. Nyögdösőket, mondókákat kell neki mondani. Nem az értelmével való foglalkozás a lényeg, hanem az érzelmi biztonság, amit játékon, testi érintésen, meséken keresztül közvetítünk.

A gyerek intellektuálisan magától is fejlődik. Például megtanul beszélni 2-3 év alatt. Egy teljes nyelvi struktúrát tesz magáévá abból, hogy körülötte sokat beszélgetünk. Leveszi, leutánozza az élő környezetből. Oda sem figyel, mégis megtanul beszélni, spontán utánzás alapján. Ha javítom a beszédét, az gátolja, később fog beszélni, jó, ha nem kezd el dadogni. Az óvodában is a legfontosabb az anyanyelv. Az óvónő adjon mintát, ne javítsa. Elismerőleg megismételheti a mondatot, majd elmondja egy kicsit másképp. Ezzel nem indítja be a gátlásokat, hanem hagyja, hogy a spontán, kreatív beszédfolyamatok érvényesüljenek. A gyerek meg fogja tanulni a nyelvet, magától. És aki jól beszél, jól fog gondolkodni. Albert Einstein azt mondta: Soha nem gátolt semmi a tanulásban, kivéve, ha tanítottak.

Az iskolában is ez történik intellektuális fejlesztés címén. Beindítják a gátlásokat például azzal, hogy egész mondattal felelj! Elmentetek a nagymamával vasárnap meggyet szedni? - kérdezi a tanító néni. El. - mondja a gyerek, és ez elég. A magyar nyelvben korrekt felelet.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

Kibírom magamat, nem leszek magamtól depressziós. Kibírom a gyerekemet, a szülőmet. Miért? Mert decentrálok . Ez Mérei Ferenc kifejezése, azt jelenti: kihelyezem magamból a centrumot. Ehhez képest úgy élünk, hogy mi vagyunk a világ közepe . Mindenkinek könnyebb, ha kihelyezzük magunkból a centrumot - például belehelyezem a gyerekembe, megnézem, ő mit él át, ő hogy érez -, ez az empátia, a beleérző képesség, a szeretet képessége. Ismeret. Az Ószövetség is leírja: Ábrahám ismeri az ő feleségét, Sárát... A szerelmi egyesülés, a benne élés is önmagam átmeneti feladása. Ezt az érzelmi intelligencia (EQ) teszi lehetővé, amely korlátlanul fejleszthető. Például a művészetek által. A művészetek a legfontosabbak az életben való beválásban - mondta Vekerdy Tamás. Nem művészeket kell képezni, hanem művész jellegű élményekben kell részesíteni őket. Énekeljen, csináljon színdarabot, mozogjon együtt a többiekkel.

Hol gyökerezik az EQ? Az érzelmi biztonságban. Amit nem újszülött, de már magzat kortól az anya, illetve a család ad meg az elfogadásban. Akárki vagy, gyere! Nincs olyan mozzanat, hogy a gyereknek milyennek kellene lennie. Hogy Olyan legyél, mint én! Vagy: Nehogy olyan legyél, mint én! Vagy mint a nagypapa... Ha van kitűzött képünk, biztos, hogy kudarcos lesz. Mert akkor a gyerek nem azt érzi, hogy bizonyosan őt akarjuk. Szülőként nem tudhatom eleve, hogy mi legyen a gyerek.

Mi a legfontosabb, legtöbb, amit a szülő adhat? A feltétel nélküli szeretet. Nincs ilyen, hogy ha jó jegyet hozol, akkor... A gyerek a feltétel nélküli szeretet közegében tanul meg személyes érzelmeket kapni, adni. Kamaszkorban, mikor szívesen sodródna - és ezért természetesen kitépi magát a családból -, nem sodródik igazán, mert addigra már kialakult benne az érzelmi igényesség.

Az érzelmek kommunikációjának precíz módja: játékok, dögönyözők, lovagoltatók, höcögtetők, hintáztatók, ringatók, dúdolók, amelyek bőven éltek a dadai, anyai praxisban. A gyereknek minden játék. A felnőtt is játszótárs számára. Nyögdösőket, mondókákat kell neki mondani. Nem az értelmével való foglalkozás a lényeg, hanem az érzelmi biztonság, amit játékon, testi érintésen, meséken keresztül közvetítünk.

A gyerek intellektuálisan magától is fejlődik. Például megtanul beszélni 2-3 év alatt. Egy teljes nyelvi struktúrát tesz magáévá abból, hogy körülötte sokat beszélgetünk. Leveszi, leutánozza az élő környezetből. Oda sem figyel, mégis megtanul beszélni, spontán utánzás alapján. Ha javítom a beszédét, az gátolja, később fog beszélni, jó, ha nem kezd el dadogni. Az óvodában is a legfontosabb az anyanyelv. Az óvónő adjon mintát, ne javítsa. Elismerőleg megismételheti a mondatot, majd elmondja egy kicsit másképp. Ezzel nem indítja be a gátlásokat, hanem hagyja, hogy a spontán, kreatív beszédfolyamatok érvényesüljenek. A gyerek meg fogja tanulni a nyelvet, magától. És aki jól beszél, jól fog gondolkodni. Albert Einstein azt mondta: Soha nem gátolt semmi a tanulásban, kivéve, ha tanítottak.

Az iskolában is ez történik intellektuális fejlesztés címén. Beindítják a gátlásokat például azzal, hogy egész mondattal felelj! Elmentetek a nagymamával vasárnap meggyet szedni? - kérdezi a tanító néni. El. - mondja a gyerek, és ez elég. A magyar nyelvben korrekt felelet.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

Kibírom magamat, nem leszek magamtól depressziós. Kibírom a gyerekemet, a szülőmet. Miért? Mert decentrálok . Ez Mérei Ferenc kifejezése, azt jelenti: kihelyezem magamból a centrumot. Ehhez képest úgy élünk, hogy mi vagyunk a világ közepe . Mindenkinek könnyebb, ha kihelyezzük magunkból a centrumot - például belehelyezem a gyerekembe, megnézem, ő mit él át, ő hogy érez -, ez az empátia, a beleérző képesség, a szeretet képessége. Ismeret. Az Ószövetség is leírja: Ábrahám ismeri az ő feleségét, Sárát... A szerelmi egyesülés, a benne élés is önmagam átmeneti feladása. Ezt az érzelmi intelligencia (EQ) teszi lehetővé, amely korlátlanul fejleszthető. Például a művészetek által. A művészetek a legfontosabbak az életben való beválásban - mondta Vekerdy Tamás. Nem művészeket kell képezni, hanem művész jellegű élményekben kell részesíteni őket. Énekeljen, csináljon színdarabot, mozogjon együtt a többiekkel.

Hol gyökerezik az EQ? Az érzelmi biztonságban. Amit nem újszülött, de már magzat kortól az anya, illetve a család ad meg az elfogadásban. Akárki vagy, gyere! Nincs olyan mozzanat, hogy a gyereknek milyennek kellene lennie. Hogy Olyan legyél, mint én! Vagy: Nehogy olyan legyél, mint én! Vagy mint a nagypapa... Ha van kitűzött képünk, biztos, hogy kudarcos lesz. Mert akkor a gyerek nem azt érzi, hogy bizonyosan őt akarjuk. Szülőként nem tudhatom eleve, hogy mi legyen a gyerek.

Mi a legfontosabb, legtöbb, amit a szülő adhat? A feltétel nélküli szeretet. Nincs ilyen, hogy ha jó jegyet hozol, akkor... A gyerek a feltétel nélküli szeretet közegében tanul meg személyes érzelmeket kapni, adni. Kamaszkorban, mikor szívesen sodródna - és ezért természetesen kitépi magát a családból -, nem sodródik igazán, mert addigra már kialakult benne az érzelmi igényesség.

Az érzelmek kommunikációjának precíz módja: játékok, dögönyözők, lovagoltatók, höcögtetők, hintáztatók, ringatók, dúdolók, amelyek bőven éltek a dadai, anyai praxisban. A gyereknek minden játék. A felnőtt is játszótárs számára. Nyögdösőket, mondókákat kell neki mondani. Nem az értelmével való foglalkozás a lényeg, hanem az érzelmi biztonság, amit játékon, testi érintésen, meséken keresztül közvetítünk.

A gyerek intellektuálisan magától is fejlődik. Például megtanul beszélni 2-3 év alatt. Egy teljes nyelvi struktúrát tesz magáévá abból, hogy körülötte sokat beszélgetünk. Leveszi, leutánozza az élő környezetből. Oda sem figyel, mégis megtanul beszélni, spontán utánzás alapján. Ha javítom a beszédét, az gátolja, később fog beszélni, jó, ha nem kezd el dadogni. Az óvodában is a legfontosabb az anyanyelv. Az óvónő adjon mintát, ne javítsa. Elismerőleg megismételheti a mondatot, majd elmondja egy kicsit másképp. Ezzel nem indítja be a gátlásokat, hanem hagyja, hogy a spontán, kreatív beszédfolyamatok érvényesüljenek. A gyerek meg fogja tanulni a nyelvet, magától. És aki jól beszél, jól fog gondolkodni. Albert Einstein azt mondta: Soha nem gátolt semmi a tanulásban, kivéve, ha tanítottak.

Az iskolában is ez történik intellektuális fejlesztés címén. Beindítják a gátlásokat például azzal, hogy egész mondattal felelj! Elmentetek a nagymamával vasárnap meggyet szedni? - kérdezi a tanító néni. El. - mondja a gyerek, és ez elég. A magyar nyelvben korrekt felelet.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

Hol gyökerezik az EQ? Az érzelmi biztonságban. Amit nem újszülött, de már magzat kortól az anya, illetve a család ad meg az elfogadásban. Akárki vagy, gyere! Nincs olyan mozzanat, hogy a gyereknek milyennek kellene lennie. Hogy Olyan legyél, mint én! Vagy: Nehogy olyan legyél, mint én! Vagy mint a nagypapa... Ha van kitűzött képünk, biztos, hogy kudarcos lesz. Mert akkor a gyerek nem azt érzi, hogy bizonyosan őt akarjuk. Szülőként nem tudhatom eleve, hogy mi legyen a gyerek.

Mi a legfontosabb, legtöbb, amit a szülő adhat? A feltétel nélküli szeretet. Nincs ilyen, hogy ha jó jegyet hozol, akkor... A gyerek a feltétel nélküli szeretet közegében tanul meg személyes érzelmeket kapni, adni. Kamaszkorban, mikor szívesen sodródna - és ezért természetesen kitépi magát a családból -, nem sodródik igazán, mert addigra már kialakult benne az érzelmi igényesség.

Az érzelmek kommunikációjának precíz módja: játékok, dögönyözők, lovagoltatók, höcögtetők, hintáztatók, ringatók, dúdolók, amelyek bőven éltek a dadai, anyai praxisban. A gyereknek minden játék. A felnőtt is játszótárs számára. Nyögdösőket, mondókákat kell neki mondani. Nem az értelmével való foglalkozás a lényeg, hanem az érzelmi biztonság, amit játékon, testi érintésen, meséken keresztül közvetítünk.

A gyerek intellektuálisan magától is fejlődik. Például megtanul beszélni 2-3 év alatt. Egy teljes nyelvi struktúrát tesz magáévá abból, hogy körülötte sokat beszélgetünk. Leveszi, leutánozza az élő környezetből. Oda sem figyel, mégis megtanul beszélni, spontán utánzás alapján. Ha javítom a beszédét, az gátolja, később fog beszélni, jó, ha nem kezd el dadogni. Az óvodában is a legfontosabb az anyanyelv. Az óvónő adjon mintát, ne javítsa. Elismerőleg megismételheti a mondatot, majd elmondja egy kicsit másképp. Ezzel nem indítja be a gátlásokat, hanem hagyja, hogy a spontán, kreatív beszédfolyamatok érvényesüljenek. A gyerek meg fogja tanulni a nyelvet, magától. És aki jól beszél, jól fog gondolkodni. Albert Einstein azt mondta: Soha nem gátolt semmi a tanulásban, kivéve, ha tanítottak.

Az iskolában is ez történik intellektuális fejlesztés címén. Beindítják a gátlásokat például azzal, hogy egész mondattal felelj! Elmentetek a nagymamával vasárnap meggyet szedni? - kérdezi a tanító néni. El. - mondja a gyerek, és ez elég. A magyar nyelvben korrekt felelet.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

Hol gyökerezik az EQ? Az érzelmi biztonságban. Amit nem újszülött, de már magzat kortól az anya, illetve a család ad meg az elfogadásban. Akárki vagy, gyere! Nincs olyan mozzanat, hogy a gyereknek milyennek kellene lennie. Hogy Olyan legyél, mint én! Vagy: Nehogy olyan legyél, mint én! Vagy mint a nagypapa... Ha van kitűzött képünk, biztos, hogy kudarcos lesz. Mert akkor a gyerek nem azt érzi, hogy bizonyosan őt akarjuk. Szülőként nem tudhatom eleve, hogy mi legyen a gyerek.

Mi a legfontosabb, legtöbb, amit a szülő adhat? A feltétel nélküli szeretet. Nincs ilyen, hogy ha jó jegyet hozol, akkor... A gyerek a feltétel nélküli szeretet közegében tanul meg személyes érzelmeket kapni, adni. Kamaszkorban, mikor szívesen sodródna - és ezért természetesen kitépi magát a családból -, nem sodródik igazán, mert addigra már kialakult benne az érzelmi igényesség.

Az érzelmek kommunikációjának precíz módja: játékok, dögönyözők, lovagoltatók, höcögtetők, hintáztatók, ringatók, dúdolók, amelyek bőven éltek a dadai, anyai praxisban. A gyereknek minden játék. A felnőtt is játszótárs számára. Nyögdösőket, mondókákat kell neki mondani. Nem az értelmével való foglalkozás a lényeg, hanem az érzelmi biztonság, amit játékon, testi érintésen, meséken keresztül közvetítünk.

A gyerek intellektuálisan magától is fejlődik. Például megtanul beszélni 2-3 év alatt. Egy teljes nyelvi struktúrát tesz magáévá abból, hogy körülötte sokat beszélgetünk. Leveszi, leutánozza az élő környezetből. Oda sem figyel, mégis megtanul beszélni, spontán utánzás alapján. Ha javítom a beszédét, az gátolja, később fog beszélni, jó, ha nem kezd el dadogni. Az óvodában is a legfontosabb az anyanyelv. Az óvónő adjon mintát, ne javítsa. Elismerőleg megismételheti a mondatot, majd elmondja egy kicsit másképp. Ezzel nem indítja be a gátlásokat, hanem hagyja, hogy a spontán, kreatív beszédfolyamatok érvényesüljenek. A gyerek meg fogja tanulni a nyelvet, magától. És aki jól beszél, jól fog gondolkodni. Albert Einstein azt mondta: Soha nem gátolt semmi a tanulásban, kivéve, ha tanítottak.

Az iskolában is ez történik intellektuális fejlesztés címén. Beindítják a gátlásokat például azzal, hogy egész mondattal felelj! Elmentetek a nagymamával vasárnap meggyet szedni? - kérdezi a tanító néni. El. - mondja a gyerek, és ez elég. A magyar nyelvben korrekt felelet.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

Mi a legfontosabb, legtöbb, amit a szülő adhat? A feltétel nélküli szeretet. Nincs ilyen, hogy ha jó jegyet hozol, akkor... A gyerek a feltétel nélküli szeretet közegében tanul meg személyes érzelmeket kapni, adni. Kamaszkorban, mikor szívesen sodródna - és ezért természetesen kitépi magát a családból -, nem sodródik igazán, mert addigra már kialakult benne az érzelmi igényesség.

Az érzelmek kommunikációjának precíz módja: játékok, dögönyözők, lovagoltatók, höcögtetők, hintáztatók, ringatók, dúdolók, amelyek bőven éltek a dadai, anyai praxisban. A gyereknek minden játék. A felnőtt is játszótárs számára. Nyögdösőket, mondókákat kell neki mondani. Nem az értelmével való foglalkozás a lényeg, hanem az érzelmi biztonság, amit játékon, testi érintésen, meséken keresztül közvetítünk.

A gyerek intellektuálisan magától is fejlődik. Például megtanul beszélni 2-3 év alatt. Egy teljes nyelvi struktúrát tesz magáévá abból, hogy körülötte sokat beszélgetünk. Leveszi, leutánozza az élő környezetből. Oda sem figyel, mégis megtanul beszélni, spontán utánzás alapján. Ha javítom a beszédét, az gátolja, később fog beszélni, jó, ha nem kezd el dadogni. Az óvodában is a legfontosabb az anyanyelv. Az óvónő adjon mintát, ne javítsa. Elismerőleg megismételheti a mondatot, majd elmondja egy kicsit másképp. Ezzel nem indítja be a gátlásokat, hanem hagyja, hogy a spontán, kreatív beszédfolyamatok érvényesüljenek. A gyerek meg fogja tanulni a nyelvet, magától. És aki jól beszél, jól fog gondolkodni. Albert Einstein azt mondta: Soha nem gátolt semmi a tanulásban, kivéve, ha tanítottak.

Az iskolában is ez történik intellektuális fejlesztés címén. Beindítják a gátlásokat például azzal, hogy egész mondattal felelj! Elmentetek a nagymamával vasárnap meggyet szedni? - kérdezi a tanító néni. El. - mondja a gyerek, és ez elég. A magyar nyelvben korrekt felelet.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

Mi a legfontosabb, legtöbb, amit a szülő adhat? A feltétel nélküli szeretet. Nincs ilyen, hogy ha jó jegyet hozol, akkor... A gyerek a feltétel nélküli szeretet közegében tanul meg személyes érzelmeket kapni, adni. Kamaszkorban, mikor szívesen sodródna - és ezért természetesen kitépi magát a családból -, nem sodródik igazán, mert addigra már kialakult benne az érzelmi igényesség.

Az érzelmek kommunikációjának precíz módja: játékok, dögönyözők, lovagoltatók, höcögtetők, hintáztatók, ringatók, dúdolók, amelyek bőven éltek a dadai, anyai praxisban. A gyereknek minden játék. A felnőtt is játszótárs számára. Nyögdösőket, mondókákat kell neki mondani. Nem az értelmével való foglalkozás a lényeg, hanem az érzelmi biztonság, amit játékon, testi érintésen, meséken keresztül közvetítünk.

A gyerek intellektuálisan magától is fejlődik. Például megtanul beszélni 2-3 év alatt. Egy teljes nyelvi struktúrát tesz magáévá abból, hogy körülötte sokat beszélgetünk. Leveszi, leutánozza az élő környezetből. Oda sem figyel, mégis megtanul beszélni, spontán utánzás alapján. Ha javítom a beszédét, az gátolja, később fog beszélni, jó, ha nem kezd el dadogni. Az óvodában is a legfontosabb az anyanyelv. Az óvónő adjon mintát, ne javítsa. Elismerőleg megismételheti a mondatot, majd elmondja egy kicsit másképp. Ezzel nem indítja be a gátlásokat, hanem hagyja, hogy a spontán, kreatív beszédfolyamatok érvényesüljenek. A gyerek meg fogja tanulni a nyelvet, magától. És aki jól beszél, jól fog gondolkodni. Albert Einstein azt mondta: Soha nem gátolt semmi a tanulásban, kivéve, ha tanítottak.

Az iskolában is ez történik intellektuális fejlesztés címén. Beindítják a gátlásokat például azzal, hogy egész mondattal felelj! Elmentetek a nagymamával vasárnap meggyet szedni? - kérdezi a tanító néni. El. - mondja a gyerek, és ez elég. A magyar nyelvben korrekt felelet.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

Az érzelmek kommunikációjának precíz módja: játékok, dögönyözők, lovagoltatók, höcögtetők, hintáztatók, ringatók, dúdolók, amelyek bőven éltek a dadai, anyai praxisban. A gyereknek minden játék. A felnőtt is játszótárs számára. Nyögdösőket, mondókákat kell neki mondani. Nem az értelmével való foglalkozás a lényeg, hanem az érzelmi biztonság, amit játékon, testi érintésen, meséken keresztül közvetítünk.

A gyerek intellektuálisan magától is fejlődik. Például megtanul beszélni 2-3 év alatt. Egy teljes nyelvi struktúrát tesz magáévá abból, hogy körülötte sokat beszélgetünk. Leveszi, leutánozza az élő környezetből. Oda sem figyel, mégis megtanul beszélni, spontán utánzás alapján. Ha javítom a beszédét, az gátolja, később fog beszélni, jó, ha nem kezd el dadogni. Az óvodában is a legfontosabb az anyanyelv. Az óvónő adjon mintát, ne javítsa. Elismerőleg megismételheti a mondatot, majd elmondja egy kicsit másképp. Ezzel nem indítja be a gátlásokat, hanem hagyja, hogy a spontán, kreatív beszédfolyamatok érvényesüljenek. A gyerek meg fogja tanulni a nyelvet, magától. És aki jól beszél, jól fog gondolkodni. Albert Einstein azt mondta: Soha nem gátolt semmi a tanulásban, kivéve, ha tanítottak.

Az iskolában is ez történik intellektuális fejlesztés címén. Beindítják a gátlásokat például azzal, hogy egész mondattal felelj! Elmentetek a nagymamával vasárnap meggyet szedni? - kérdezi a tanító néni. El. - mondja a gyerek, és ez elég. A magyar nyelvben korrekt felelet.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

Az érzelmek kommunikációjának precíz módja: játékok, dögönyözők, lovagoltatók, höcögtetők, hintáztatók, ringatók, dúdolók, amelyek bőven éltek a dadai, anyai praxisban. A gyereknek minden játék. A felnőtt is játszótárs számára. Nyögdösőket, mondókákat kell neki mondani. Nem az értelmével való foglalkozás a lényeg, hanem az érzelmi biztonság, amit játékon, testi érintésen, meséken keresztül közvetítünk.

A gyerek intellektuálisan magától is fejlődik. Például megtanul beszélni 2-3 év alatt. Egy teljes nyelvi struktúrát tesz magáévá abból, hogy körülötte sokat beszélgetünk. Leveszi, leutánozza az élő környezetből. Oda sem figyel, mégis megtanul beszélni, spontán utánzás alapján. Ha javítom a beszédét, az gátolja, később fog beszélni, jó, ha nem kezd el dadogni. Az óvodában is a legfontosabb az anyanyelv. Az óvónő adjon mintát, ne javítsa. Elismerőleg megismételheti a mondatot, majd elmondja egy kicsit másképp. Ezzel nem indítja be a gátlásokat, hanem hagyja, hogy a spontán, kreatív beszédfolyamatok érvényesüljenek. A gyerek meg fogja tanulni a nyelvet, magától. És aki jól beszél, jól fog gondolkodni. Albert Einstein azt mondta: Soha nem gátolt semmi a tanulásban, kivéve, ha tanítottak.

Az iskolában is ez történik intellektuális fejlesztés címén. Beindítják a gátlásokat például azzal, hogy egész mondattal felelj! Elmentetek a nagymamával vasárnap meggyet szedni? - kérdezi a tanító néni. El. - mondja a gyerek, és ez elég. A magyar nyelvben korrekt felelet.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

A gyerek intellektuálisan magától is fejlődik. Például megtanul beszélni 2-3 év alatt. Egy teljes nyelvi struktúrát tesz magáévá abból, hogy körülötte sokat beszélgetünk. Leveszi, leutánozza az élő környezetből. Oda sem figyel, mégis megtanul beszélni, spontán utánzás alapján. Ha javítom a beszédét, az gátolja, később fog beszélni, jó, ha nem kezd el dadogni. Az óvodában is a legfontosabb az anyanyelv. Az óvónő adjon mintát, ne javítsa. Elismerőleg megismételheti a mondatot, majd elmondja egy kicsit másképp. Ezzel nem indítja be a gátlásokat, hanem hagyja, hogy a spontán, kreatív beszédfolyamatok érvényesüljenek. A gyerek meg fogja tanulni a nyelvet, magától. És aki jól beszél, jól fog gondolkodni. Albert Einstein azt mondta: Soha nem gátolt semmi a tanulásban, kivéve, ha tanítottak.

Az iskolában is ez történik intellektuális fejlesztés címén. Beindítják a gátlásokat például azzal, hogy egész mondattal felelj! Elmentetek a nagymamával vasárnap meggyet szedni? - kérdezi a tanító néni. El. - mondja a gyerek, és ez elég. A magyar nyelvben korrekt felelet.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

A gyerek intellektuálisan magától is fejlődik. Például megtanul beszélni 2-3 év alatt. Egy teljes nyelvi struktúrát tesz magáévá abból, hogy körülötte sokat beszélgetünk. Leveszi, leutánozza az élő környezetből. Oda sem figyel, mégis megtanul beszélni, spontán utánzás alapján. Ha javítom a beszédét, az gátolja, később fog beszélni, jó, ha nem kezd el dadogni. Az óvodában is a legfontosabb az anyanyelv. Az óvónő adjon mintát, ne javítsa. Elismerőleg megismételheti a mondatot, majd elmondja egy kicsit másképp. Ezzel nem indítja be a gátlásokat, hanem hagyja, hogy a spontán, kreatív beszédfolyamatok érvényesüljenek. A gyerek meg fogja tanulni a nyelvet, magától. És aki jól beszél, jól fog gondolkodni. Albert Einstein azt mondta: Soha nem gátolt semmi a tanulásban, kivéve, ha tanítottak.

Az iskolában is ez történik intellektuális fejlesztés címén. Beindítják a gátlásokat például azzal, hogy egész mondattal felelj! Elmentetek a nagymamával vasárnap meggyet szedni? - kérdezi a tanító néni. El. - mondja a gyerek, és ez elég. A magyar nyelvben korrekt felelet.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

Az iskolában is ez történik intellektuális fejlesztés címén. Beindítják a gátlásokat például azzal, hogy egész mondattal felelj! Elmentetek a nagymamával vasárnap meggyet szedni? - kérdezi a tanító néni. El. - mondja a gyerek, és ez elég. A magyar nyelvben korrekt felelet.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

Az iskolában is ez történik intellektuális fejlesztés címén. Beindítják a gátlásokat például azzal, hogy egész mondattal felelj! Elmentetek a nagymamával vasárnap meggyet szedni? - kérdezi a tanító néni. El. - mondja a gyerek, és ez elég. A magyar nyelvben korrekt felelet.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.

Szülőként is tévedünk, ha azt hisszük, intellektuális fejlesztés kell. Akkor teszünk jót, ha látszólag haszontalan dolgokkal foglalkozunk. Ülünk a konyhában az alkonyatban, issza a gyerek a kakaót, mi a kávét, és felesleges dolgokról beszélgetünk. Például milyen volt, amikor tavaly télen hó esett... A szorongó szülők pedig fejlesztetik a gyerekeket, miközben nekik ránk volna szükségük, az érzelmi biztonságra. Az a legtöbb, amit adhatunk, hogy a gyerek tudhatja: megvédjük őt, ha bármi sérelem éri a külvilágban. Ha sikerül kisgyerekkorban nagyfokú érzelmi biztonságban tartani, kamaszként nem csúszik el . Kipróbál ezt-azt, de biztosan nem lesz kemény drogos. A drogambulanciákon érzelmileg nélkülöző gyerekek vannak. A kamasz sündisznózik , az összes tüskéjét kifelé mereszti, szemtelen lesz, fiziológiás lustaságban, élettani eredetű fáradságban szenved. A szülőnek ezt ki kell bírni, el kell viselni, el kell engedni, és meg kell bízni benne. Utoljára három évesen igényelt akkora érzelmi biztonságot, mint most. Nem engedi magát megsimogatni, sőt undorral elrántja magát, miközben semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressük. A kamaszkort a második születés, hiszen személyiség születik. A kamasz külön világot igényel, titkolózik, maga sem tudja, mi történik benne. A végletek közt hánykolódik: zseni vagyok - korcs vagyok . Úgy röhögök, zeng a ház - depressziós vagyok, minek élek . Ez normális. Ha belemerevedik valamelyik végletbe, akkor van baj. Mindez elmúlik. Átmegy felnőttkorba, és sokkal kedvesebb lesz velünk, ha jól vészeltük át a viharainkat. A kamaszkor után (!) jön a teljesítmények időszaka. Az a gyerek fog majd jobban teljesíteni, aki maradhatott, mert hagytuk, az életkorának megfelelő körülmények között, és kamaszként lehetett akár lusta és szemtelen.