Hétvége

2012.02.11. 10:27

Egyre árnyaltabb a Széchenyi-kép

A hitszerű viszonyulás valóságot teremt, mondta többek között az ismert Széchenyi-kutató, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, dr. Csorba László.

Kozma Gábor

- Mindig történnek új és váratlan dolgok. Ki hitte volna, hogy egy Nagycenken, 1958-ban megtalált levél erősíti majd meg Széchenyi István öngyilkosságának tényét? Ugyanis ekkor akadtak a gróf közvetlen környezetéhez tartozó katolikus plébános hiteles dokumentumára egy asztalfiókban. Addigra már elfogadott volt, hogy Széchenyit megölték. A nagycenki levél azonban rámutatott, hogy a gróf kivégezte magát. Csakhogy ez nem illett az addigra róla kialakított képbe. Jelesül: a gróf mindenki eszén túljár, szervezkedik és majd visszajön, és egy újabb forradalom élére áll. Nos, a hitszerű viszonyulás így teremthet valóságot- summázott a kutató, majd a gróf megítéléséről szólt.

- Kétféle Széchenyi kép létezik. A egyik a hús-vér emberé, aki esendő, de mégis nagyszerű, zseniális elme. Aki nappal nyüzsög, szervez, lovagol, nőkkel flörtöl, ezerrel pörög. Este meg két kávé közt attól izzad le, hogy miért él még. Ez a Széchenyi, vagyis a beteg, rettegő ember nyilvánult meg egy nápolyi látogatás során. A grófot elvitték egy katakombába, ahol múmiákat láthatott. Nem úgy reagált, ahogy általában reagál ilyenre az ember: Széchenyi ügyet sem vetett a testekre, ellenben sokáig tűnődött azon, hogy miként vészelne át egy éjszakát húsz halottal.

A másik Széchenyi a hité. Ez nem vesz tudomást a betegségről, Döblinget ügyes kitérőnek véli. E mezőben a gróf szent lesz, kilengéseit idegösszeroppanással magyarázza. Ez, ugye, bárkinek lehet... Pedig a gróf súlyos beteg volt, ám rohamait feltisztulások követték. Ez utóbbi tévesztette meg környezetét - mondta a főigazgató. Kifejtve: a gróf reformkori nagysága vitán felül áll. Ő mégis azt hitte, személye minden baj, nehézség forrása.

- Elképesztően jó színész volt. Még Deák Ferencet is megtévesztette döblingi látogatásakor. De megtévesztette a bécsi titkosrendőröket is, akik jelentéseikben sürgették felelősségre vonását színjátéka miatt. Pedig nem tehetett arról, amit tett: azt a betegsége diktálta. De Széchenyi így is legyőzhetetlen a magyar történelemben. A róla írt könyvem harmadik kiadásában árnyaltabban fogalmazok, ebben szerepe van a nyelv változásának is- így a kutató, majd az utóbbi állítására frappáns példát hozott: Menj a sóhivatalba!

- Ez ma annyit jelent, hogy az illető szervezet súlytalan, komolytalan. Ám a szólás kialakulásának idején a Sóhivatal hitelképes állami hivatal volt, korabeli bank. Tehát fontos intézménynek számított. Ez is mutatja, hogy azok a szavak, fogalmak, amelyek a 19. században éltek és hatottak, egészen más értelmet kaphattak a 20-21. században.

Csorba László szólt a Széchenyi-Kossuth vitáról is.

- A köztudatban Széchenyi ma is a ráció, a gazdaság embere. Sokat értekeztem erről Eperjes Károly színésszel, aki egy filmben megformálta őt. Elmélyült beszélgetéseinknek szerepe lehetett abban, hogy a filmben már egy jóval árnyaltabb figurát hozott.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

- Mindig történnek új és váratlan dolgok. Ki hitte volna, hogy egy Nagycenken, 1958-ban megtalált levél erősíti majd meg Széchenyi István öngyilkosságának tényét? Ugyanis ekkor akadtak a gróf közvetlen környezetéhez tartozó katolikus plébános hiteles dokumentumára egy asztalfiókban. Addigra már elfogadott volt, hogy Széchenyit megölték. A nagycenki levél azonban rámutatott, hogy a gróf kivégezte magát. Csakhogy ez nem illett az addigra róla kialakított képbe. Jelesül: a gróf mindenki eszén túljár, szervezkedik és majd visszajön, és egy újabb forradalom élére áll. Nos, a hitszerű viszonyulás így teremthet valóságot- summázott a kutató, majd a gróf megítéléséről szólt.

- Kétféle Széchenyi kép létezik. A egyik a hús-vér emberé, aki esendő, de mégis nagyszerű, zseniális elme. Aki nappal nyüzsög, szervez, lovagol, nőkkel flörtöl, ezerrel pörög. Este meg két kávé közt attól izzad le, hogy miért él még. Ez a Széchenyi, vagyis a beteg, rettegő ember nyilvánult meg egy nápolyi látogatás során. A grófot elvitték egy katakombába, ahol múmiákat láthatott. Nem úgy reagált, ahogy általában reagál ilyenre az ember: Széchenyi ügyet sem vetett a testekre, ellenben sokáig tűnődött azon, hogy miként vészelne át egy éjszakát húsz halottal.

A másik Széchenyi a hité. Ez nem vesz tudomást a betegségről, Döblinget ügyes kitérőnek véli. E mezőben a gróf szent lesz, kilengéseit idegösszeroppanással magyarázza. Ez, ugye, bárkinek lehet... Pedig a gróf súlyos beteg volt, ám rohamait feltisztulások követték. Ez utóbbi tévesztette meg környezetét - mondta a főigazgató. Kifejtve: a gróf reformkori nagysága vitán felül áll. Ő mégis azt hitte, személye minden baj, nehézség forrása.

- Elképesztően jó színész volt. Még Deák Ferencet is megtévesztette döblingi látogatásakor. De megtévesztette a bécsi titkosrendőröket is, akik jelentéseikben sürgették felelősségre vonását színjátéka miatt. Pedig nem tehetett arról, amit tett: azt a betegsége diktálta. De Széchenyi így is legyőzhetetlen a magyar történelemben. A róla írt könyvem harmadik kiadásában árnyaltabban fogalmazok, ebben szerepe van a nyelv változásának is- így a kutató, majd az utóbbi állítására frappáns példát hozott: Menj a sóhivatalba!

- Ez ma annyit jelent, hogy az illető szervezet súlytalan, komolytalan. Ám a szólás kialakulásának idején a Sóhivatal hitelképes állami hivatal volt, korabeli bank. Tehát fontos intézménynek számított. Ez is mutatja, hogy azok a szavak, fogalmak, amelyek a 19. században éltek és hatottak, egészen más értelmet kaphattak a 20-21. században.

Csorba László szólt a Széchenyi-Kossuth vitáról is.

- A köztudatban Széchenyi ma is a ráció, a gazdaság embere. Sokat értekeztem erről Eperjes Károly színésszel, aki egy filmben megformálta őt. Elmélyült beszélgetéseinknek szerepe lehetett abban, hogy a filmben már egy jóval árnyaltabb figurát hozott.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

- Kétféle Széchenyi kép létezik. A egyik a hús-vér emberé, aki esendő, de mégis nagyszerű, zseniális elme. Aki nappal nyüzsög, szervez, lovagol, nőkkel flörtöl, ezerrel pörög. Este meg két kávé közt attól izzad le, hogy miért él még. Ez a Széchenyi, vagyis a beteg, rettegő ember nyilvánult meg egy nápolyi látogatás során. A grófot elvitték egy katakombába, ahol múmiákat láthatott. Nem úgy reagált, ahogy általában reagál ilyenre az ember: Széchenyi ügyet sem vetett a testekre, ellenben sokáig tűnődött azon, hogy miként vészelne át egy éjszakát húsz halottal.

A másik Széchenyi a hité. Ez nem vesz tudomást a betegségről, Döblinget ügyes kitérőnek véli. E mezőben a gróf szent lesz, kilengéseit idegösszeroppanással magyarázza. Ez, ugye, bárkinek lehet... Pedig a gróf súlyos beteg volt, ám rohamait feltisztulások követték. Ez utóbbi tévesztette meg környezetét - mondta a főigazgató. Kifejtve: a gróf reformkori nagysága vitán felül áll. Ő mégis azt hitte, személye minden baj, nehézség forrása.

- Elképesztően jó színész volt. Még Deák Ferencet is megtévesztette döblingi látogatásakor. De megtévesztette a bécsi titkosrendőröket is, akik jelentéseikben sürgették felelősségre vonását színjátéka miatt. Pedig nem tehetett arról, amit tett: azt a betegsége diktálta. De Széchenyi így is legyőzhetetlen a magyar történelemben. A róla írt könyvem harmadik kiadásában árnyaltabban fogalmazok, ebben szerepe van a nyelv változásának is- így a kutató, majd az utóbbi állítására frappáns példát hozott: Menj a sóhivatalba!

- Ez ma annyit jelent, hogy az illető szervezet súlytalan, komolytalan. Ám a szólás kialakulásának idején a Sóhivatal hitelképes állami hivatal volt, korabeli bank. Tehát fontos intézménynek számított. Ez is mutatja, hogy azok a szavak, fogalmak, amelyek a 19. században éltek és hatottak, egészen más értelmet kaphattak a 20-21. században.

Csorba László szólt a Széchenyi-Kossuth vitáról is.

- A köztudatban Széchenyi ma is a ráció, a gazdaság embere. Sokat értekeztem erről Eperjes Károly színésszel, aki egy filmben megformálta őt. Elmélyült beszélgetéseinknek szerepe lehetett abban, hogy a filmben már egy jóval árnyaltabb figurát hozott.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

- Kétféle Széchenyi kép létezik. A egyik a hús-vér emberé, aki esendő, de mégis nagyszerű, zseniális elme. Aki nappal nyüzsög, szervez, lovagol, nőkkel flörtöl, ezerrel pörög. Este meg két kávé közt attól izzad le, hogy miért él még. Ez a Széchenyi, vagyis a beteg, rettegő ember nyilvánult meg egy nápolyi látogatás során. A grófot elvitték egy katakombába, ahol múmiákat láthatott. Nem úgy reagált, ahogy általában reagál ilyenre az ember: Széchenyi ügyet sem vetett a testekre, ellenben sokáig tűnődött azon, hogy miként vészelne át egy éjszakát húsz halottal.

A másik Széchenyi a hité. Ez nem vesz tudomást a betegségről, Döblinget ügyes kitérőnek véli. E mezőben a gróf szent lesz, kilengéseit idegösszeroppanással magyarázza. Ez, ugye, bárkinek lehet... Pedig a gróf súlyos beteg volt, ám rohamait feltisztulások követték. Ez utóbbi tévesztette meg környezetét - mondta a főigazgató. Kifejtve: a gróf reformkori nagysága vitán felül áll. Ő mégis azt hitte, személye minden baj, nehézség forrása.

- Elképesztően jó színész volt. Még Deák Ferencet is megtévesztette döblingi látogatásakor. De megtévesztette a bécsi titkosrendőröket is, akik jelentéseikben sürgették felelősségre vonását színjátéka miatt. Pedig nem tehetett arról, amit tett: azt a betegsége diktálta. De Széchenyi így is legyőzhetetlen a magyar történelemben. A róla írt könyvem harmadik kiadásában árnyaltabban fogalmazok, ebben szerepe van a nyelv változásának is- így a kutató, majd az utóbbi állítására frappáns példát hozott: Menj a sóhivatalba!

- Ez ma annyit jelent, hogy az illető szervezet súlytalan, komolytalan. Ám a szólás kialakulásának idején a Sóhivatal hitelképes állami hivatal volt, korabeli bank. Tehát fontos intézménynek számított. Ez is mutatja, hogy azok a szavak, fogalmak, amelyek a 19. században éltek és hatottak, egészen más értelmet kaphattak a 20-21. században.

Csorba László szólt a Széchenyi-Kossuth vitáról is.

- A köztudatban Széchenyi ma is a ráció, a gazdaság embere. Sokat értekeztem erről Eperjes Károly színésszel, aki egy filmben megformálta őt. Elmélyült beszélgetéseinknek szerepe lehetett abban, hogy a filmben már egy jóval árnyaltabb figurát hozott.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

A másik Széchenyi a hité. Ez nem vesz tudomást a betegségről, Döblinget ügyes kitérőnek véli. E mezőben a gróf szent lesz, kilengéseit idegösszeroppanással magyarázza. Ez, ugye, bárkinek lehet... Pedig a gróf súlyos beteg volt, ám rohamait feltisztulások követték. Ez utóbbi tévesztette meg környezetét - mondta a főigazgató. Kifejtve: a gróf reformkori nagysága vitán felül áll. Ő mégis azt hitte, személye minden baj, nehézség forrása.

- Elképesztően jó színész volt. Még Deák Ferencet is megtévesztette döblingi látogatásakor. De megtévesztette a bécsi titkosrendőröket is, akik jelentéseikben sürgették felelősségre vonását színjátéka miatt. Pedig nem tehetett arról, amit tett: azt a betegsége diktálta. De Széchenyi így is legyőzhetetlen a magyar történelemben. A róla írt könyvem harmadik kiadásában árnyaltabban fogalmazok, ebben szerepe van a nyelv változásának is- így a kutató, majd az utóbbi állítására frappáns példát hozott: Menj a sóhivatalba!

- Ez ma annyit jelent, hogy az illető szervezet súlytalan, komolytalan. Ám a szólás kialakulásának idején a Sóhivatal hitelképes állami hivatal volt, korabeli bank. Tehát fontos intézménynek számított. Ez is mutatja, hogy azok a szavak, fogalmak, amelyek a 19. században éltek és hatottak, egészen más értelmet kaphattak a 20-21. században.

Csorba László szólt a Széchenyi-Kossuth vitáról is.

- A köztudatban Széchenyi ma is a ráció, a gazdaság embere. Sokat értekeztem erről Eperjes Károly színésszel, aki egy filmben megformálta őt. Elmélyült beszélgetéseinknek szerepe lehetett abban, hogy a filmben már egy jóval árnyaltabb figurát hozott.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

A másik Széchenyi a hité. Ez nem vesz tudomást a betegségről, Döblinget ügyes kitérőnek véli. E mezőben a gróf szent lesz, kilengéseit idegösszeroppanással magyarázza. Ez, ugye, bárkinek lehet... Pedig a gróf súlyos beteg volt, ám rohamait feltisztulások követték. Ez utóbbi tévesztette meg környezetét - mondta a főigazgató. Kifejtve: a gróf reformkori nagysága vitán felül áll. Ő mégis azt hitte, személye minden baj, nehézség forrása.

- Elképesztően jó színész volt. Még Deák Ferencet is megtévesztette döblingi látogatásakor. De megtévesztette a bécsi titkosrendőröket is, akik jelentéseikben sürgették felelősségre vonását színjátéka miatt. Pedig nem tehetett arról, amit tett: azt a betegsége diktálta. De Széchenyi így is legyőzhetetlen a magyar történelemben. A róla írt könyvem harmadik kiadásában árnyaltabban fogalmazok, ebben szerepe van a nyelv változásának is- így a kutató, majd az utóbbi állítására frappáns példát hozott: Menj a sóhivatalba!

- Ez ma annyit jelent, hogy az illető szervezet súlytalan, komolytalan. Ám a szólás kialakulásának idején a Sóhivatal hitelképes állami hivatal volt, korabeli bank. Tehát fontos intézménynek számított. Ez is mutatja, hogy azok a szavak, fogalmak, amelyek a 19. században éltek és hatottak, egészen más értelmet kaphattak a 20-21. században.

Csorba László szólt a Széchenyi-Kossuth vitáról is.

- A köztudatban Széchenyi ma is a ráció, a gazdaság embere. Sokat értekeztem erről Eperjes Károly színésszel, aki egy filmben megformálta őt. Elmélyült beszélgetéseinknek szerepe lehetett abban, hogy a filmben már egy jóval árnyaltabb figurát hozott.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

- Elképesztően jó színész volt. Még Deák Ferencet is megtévesztette döblingi látogatásakor. De megtévesztette a bécsi titkosrendőröket is, akik jelentéseikben sürgették felelősségre vonását színjátéka miatt. Pedig nem tehetett arról, amit tett: azt a betegsége diktálta. De Széchenyi így is legyőzhetetlen a magyar történelemben. A róla írt könyvem harmadik kiadásában árnyaltabban fogalmazok, ebben szerepe van a nyelv változásának is- így a kutató, majd az utóbbi állítására frappáns példát hozott: Menj a sóhivatalba!

- Ez ma annyit jelent, hogy az illető szervezet súlytalan, komolytalan. Ám a szólás kialakulásának idején a Sóhivatal hitelképes állami hivatal volt, korabeli bank. Tehát fontos intézménynek számított. Ez is mutatja, hogy azok a szavak, fogalmak, amelyek a 19. században éltek és hatottak, egészen más értelmet kaphattak a 20-21. században.

Csorba László szólt a Széchenyi-Kossuth vitáról is.

- A köztudatban Széchenyi ma is a ráció, a gazdaság embere. Sokat értekeztem erről Eperjes Károly színésszel, aki egy filmben megformálta őt. Elmélyült beszélgetéseinknek szerepe lehetett abban, hogy a filmben már egy jóval árnyaltabb figurát hozott.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

- Elképesztően jó színész volt. Még Deák Ferencet is megtévesztette döblingi látogatásakor. De megtévesztette a bécsi titkosrendőröket is, akik jelentéseikben sürgették felelősségre vonását színjátéka miatt. Pedig nem tehetett arról, amit tett: azt a betegsége diktálta. De Széchenyi így is legyőzhetetlen a magyar történelemben. A róla írt könyvem harmadik kiadásában árnyaltabban fogalmazok, ebben szerepe van a nyelv változásának is- így a kutató, majd az utóbbi állítására frappáns példát hozott: Menj a sóhivatalba!

- Ez ma annyit jelent, hogy az illető szervezet súlytalan, komolytalan. Ám a szólás kialakulásának idején a Sóhivatal hitelképes állami hivatal volt, korabeli bank. Tehát fontos intézménynek számított. Ez is mutatja, hogy azok a szavak, fogalmak, amelyek a 19. században éltek és hatottak, egészen más értelmet kaphattak a 20-21. században.

Csorba László szólt a Széchenyi-Kossuth vitáról is.

- A köztudatban Széchenyi ma is a ráció, a gazdaság embere. Sokat értekeztem erről Eperjes Károly színésszel, aki egy filmben megformálta őt. Elmélyült beszélgetéseinknek szerepe lehetett abban, hogy a filmben már egy jóval árnyaltabb figurát hozott.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

- Ez ma annyit jelent, hogy az illető szervezet súlytalan, komolytalan. Ám a szólás kialakulásának idején a Sóhivatal hitelképes állami hivatal volt, korabeli bank. Tehát fontos intézménynek számított. Ez is mutatja, hogy azok a szavak, fogalmak, amelyek a 19. században éltek és hatottak, egészen más értelmet kaphattak a 20-21. században.

Csorba László szólt a Széchenyi-Kossuth vitáról is.

- A köztudatban Széchenyi ma is a ráció, a gazdaság embere. Sokat értekeztem erről Eperjes Károly színésszel, aki egy filmben megformálta őt. Elmélyült beszélgetéseinknek szerepe lehetett abban, hogy a filmben már egy jóval árnyaltabb figurát hozott.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

- Ez ma annyit jelent, hogy az illető szervezet súlytalan, komolytalan. Ám a szólás kialakulásának idején a Sóhivatal hitelképes állami hivatal volt, korabeli bank. Tehát fontos intézménynek számított. Ez is mutatja, hogy azok a szavak, fogalmak, amelyek a 19. században éltek és hatottak, egészen más értelmet kaphattak a 20-21. században.

Csorba László szólt a Széchenyi-Kossuth vitáról is.

- A köztudatban Széchenyi ma is a ráció, a gazdaság embere. Sokat értekeztem erről Eperjes Károly színésszel, aki egy filmben megformálta őt. Elmélyült beszélgetéseinknek szerepe lehetett abban, hogy a filmben már egy jóval árnyaltabb figurát hozott.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

Csorba László szólt a Széchenyi-Kossuth vitáról is.

- A köztudatban Széchenyi ma is a ráció, a gazdaság embere. Sokat értekeztem erről Eperjes Károly színésszel, aki egy filmben megformálta őt. Elmélyült beszélgetéseinknek szerepe lehetett abban, hogy a filmben már egy jóval árnyaltabb figurát hozott.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

Csorba László szólt a Széchenyi-Kossuth vitáról is.

- A köztudatban Széchenyi ma is a ráció, a gazdaság embere. Sokat értekeztem erről Eperjes Károly színésszel, aki egy filmben megformálta őt. Elmélyült beszélgetéseinknek szerepe lehetett abban, hogy a filmben már egy jóval árnyaltabb figurát hozott.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

- A köztudatban Széchenyi ma is a ráció, a gazdaság embere. Sokat értekeztem erről Eperjes Károly színésszel, aki egy filmben megformálta őt. Elmélyült beszélgetéseinknek szerepe lehetett abban, hogy a filmben már egy jóval árnyaltabb figurát hozott.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

- A köztudatban Széchenyi ma is a ráció, a gazdaság embere. Sokat értekeztem erről Eperjes Károly színésszel, aki egy filmben megformálta őt. Elmélyült beszélgetéseinknek szerepe lehetett abban, hogy a filmben már egy jóval árnyaltabb figurát hozott.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

Kossuth Lajos a másik véglet a társadalmi kommunikációban. A lánglelkű szónok, a nemzet mozgósítója. Hatalmi technikák gerjesztette torzítások lengik körül a két férfiú történelmi szerepét. Voltak, akiknek Széchenyire volt szükségük akkor, amikor gazdaságpolitikájukat fényezték. És voltak olyan rendszerek, amelyek Kossuthot tolták előre. Ezek a kurzusok elsősorban az erős nemzeti kötődésből, nacionalizmusból indultak ki. Érdekes, hogy a Kádár rendszer egy szakaszában is fontos lett Kossuth: akkor, amikor halványan hangsúlyozni kivánták a Szovjetunió vezette táborban a nemzeti sajátosságokat. Látható, hogy ezek a kisajátítások mindig megvoltak, de kettőjük vitáját hiba lenne nemzeti sorskérdésként feltüntetni. A kutatások során arra jutottam, hogy a két férfi nemzetinek minősített, már-már a görög sorstragédiák szintjére emelt vetélkedése nem volt több a kor körülményei közt szükségszerűnek mondható, heves és okos párbeszédnél.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!