Irány a textil-labirintus

A 4. Textilművészeti Triennále a dolgok szerencsés állása folytán a világ textilművészetének két máig létező  "bástyáját", Szombathelyt és a lengyelországi Lódz városát is összeköti. Tavaly a képtár textil-válogatása vendégeskedett Lódzban, az idén Szombathely fogadja a lengyel textilművészet elmúlt 60 évét reprezentáló tárlatot. A kapcsolatok szorosabbra fűzése nagyrészt a "kettős kötődésű" Cebula Kazmierczak Anna művészettörténésznek, a képtári textilgyűjtemény vezetőjének köszönhető; a lódzi múzeum igazgatója egyenesen a lengyel kultúra magyarországi nagykövetének,  illetve a magyar kultúra lengyelországi nagykövetének nevezi őt üdvözlő levelében. De menjünk sorjában.

A képtár ezekben a hetekben még a kormányzatilag eldöntött fenntartóváltás "senkiföldjén" várakozik, de talán ez az impozáns - a minitextilek, a zászlók, szalagok és a lengyel vendégtárlat révén nemzetközi - bemutató is hozzájárulhat ahhoz, hogy a leendő fenntartó, Szombathely városa  igazán rádöbbenjen: micsoda érték van a kezében. A triennále termetes-szép  katalógusában  Fitz Péter művészettörténész azt írja, hogy "(...) amikor a bevezető    készül, már ismerjük a műveket, de még együtt senki nem látta őket, az csak a nyár meglepetése lesz (...)". Ez a magas labdát muszáj leütni, főleg, hogy a megnyitón természetesen jelen van Fitz Péter is. Érdeklődésünkre kiemeli a 4. textiltriennále változatosságát, amely különösen szépen megmutatkozik a képtár "egyedülállóan alkalmas tereiben", ahol ráadásul "az ország  legjelentősebb kortárs textilgyűjteménye is helyet kapott". Fontos tényezőként említi a generációk egymásra épülő folytonosságát; bár "hangosan gondolkodva" azért annak az aggodalmának is hangot ad, hogy a triennále meghatározói ezúttal is a tekintélyes, nagy nevek - a pályakezdő fiatalok kevesebben vannak. Igaz, mindenestül nagyot változott az utóbbi időben a textilművészet, nem függetlenül a textilipar hanyatlásától.  Mindenesetre nagyméretű, hagyományosnak mondható  alkotások elkészítésére ma már anyagi okokból is kevesen vállalkoznak.

Fitz Péter aztán egy japán művész nyomába indul a nagy textil-labirintusban, ahol a lépcsőkorlátra helyezve Richter Sára (mint kiderül: díjnyertes) szalagja mutatja az utat. Közben lehet böngészni is: vannak itt  mondatok a Sorstalanságból, Gabriel García Marqueztől - és így tovább. Mint valami rejtvény, mint maga a posztmodern világ. A   triennále mottója, a "Textil plusz" egyébként is a kísérlezetésre, a textil fogalmának "gyarapítására, bővítésére" ösztönözte az alkotókat. És tényleg: "textilként működik" itt a műanyag, a fémszál, a papír, de akár még sok tucat gyógyszerlevél is (amelyekből persze rég  kipattintották a pirulákat). A korábbi bemutatókhoz képest a  design- és a szalag-kategória  iránt nőtt az érdeklődés.

A triennále házigazdája a Szombathelyi Képtár mellett a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért, a kiállítást dr. Zsámbéky Monika művészettörténész, a képtár igazgatója nyitja meg, az önkormányzat nevében köszöntőt mond dr. Takátsné dr. Tenki Mária. Mindketten emlékeztetnek arra, hogy Szombathelyen  nagy hagyományai vannak a textilművészetnek (az első - akkor még - biennále 1970-ben nyílt meg, még a múzeumban).  Jó, hogy a lengyel vendégkiállítás megnyitójáig marad  egy kis idő; bár ennyi ötlet befogadására röpke másfél óra sem elég.

Utána úgyis hosszan le kell cövekelni a világhírű lengyel textilművész,  Magdalena Abakanowitz munkái előtt (saját, róla elnevezett műfaja az abakan):  mintha lélegző, eleven élőlények lennének. A Textil-irat  megnyitóján Arkadiusz Bernas, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója magyarul és angolul köszönti a vendégeket. Azt  mondja, Lódz a "lengyel Manchester", ahol a 19. században meghonosodott textiliparra épült rá a textilművészet. És bár a textilipar fölött ott is megkongatták a vészharangot, mostanában mintha új reneszánsz kezdődött volna: a Kínába áttelepült cégek lassan visszatérnek,  A lódzi múzeum pedig - ahonnan a 27 művész 50 alkotása érkezett - arról nevezetes, hogy a világ legrégebbi kortárs múzeumaként tartják számon: akkor alapították, amikor még kevesen gondoltak arra, hogy kortárs művek múzeumot érdemelnek.

OLDALTÖRÉS: Kékfestő dúc, selyem, vegyes technika

Kékfestő dúc, selyem, vegyes technika

Kékfestő dúc, selyem, vegyes technika

Kékfestő dúc, selyem, vegyes technika

A 3. Textilművészeti Triennále díjazott munkáiból a kőszegi Zwingerben nyílt pénteken kiállítás; a szombathelyi megnyitón átadták a 4. triennále díjait.

A 4. Textilművészeti Triennále fődíját (Emberi Erőforrás Minisztérium) Kecskés Ágnes kapta a Síremlék Bódy Irénnek című alkotásáért (fal- és tértextil-kategória; kékfestő dúc, selyem, vegyes technika).

A képtár emeleti előterének egyik keskeny, üres falrészletét egyébként is az emlékezésnek szentelték: azoknak a művészeknek a neve - Attalai Gábor, Bódy Irén, Balázs Irén, R. Fürtös Ilona - olvasható ezen a felületen, akik a megnyitóra személyesen már nem jöhettek el.

A Magyar Művészeti Akadémia díját kapta Harmati Hedvig (fal- és tértextil), Gertraud Enzinger (Ausztria, miniatűr textil), valamint Richter Sára (szalag). Az akadémia nevében Fekete György meghívta a triennále anyagát Budapestre: a tárlatnak jövőre a Vigadó Galéria ad helyet.

A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége díjában részesült Vajda Márta (fal- és tértextil), Szalma Ágnes (design), Sejben Lajos (minatűr), Göbölyös Márta (zászló). A Rózsa Anna Alapítvány díját kapta Vígh Krisztina (design), székely Judit (fal- és tértextil). Szombathely város díját  az Yssi csoport (design), a Vas Megyei Intézményfenntartó Központ díját Czifra Ágnes (miniatűr) kapta. A Magyar Formatervezési Tanács díjában részesült Temesi Apolka (fal- és tértextil) és Simándi-Kövér Annamária (szalag kategória).

A katalógusok (a lengyel kiállításhoz is készült!)  megjelentetéséhez az NKA járult hozzá.

A 4. Textilművészeti Triennále és a lengyel Textil-irat szeptember 29-éig látogatható a képtár "összes termeiben". Érdemes jó mélyen bemerészkedni a textil-labirintusba, amelynek  közepén  jó esetben nem a Minotaurusz áll lesben,  hanem sok földolgozásra váró élmény. Bár van hozzá Ariadné-fonalunk, pontosabban szalagunk is, úgyhogy el nem tévedhetünk. Ha mégis, annyi baj legyen.