A Csikidám: Mindegy, csak süssön a nap!

- Hú, itt a folyosón csináljuk az interjút, ezek a plakátok itt a keretben, annyira szépek, ilyen a világon hol van? Sehol sincs.

Kezdi lelkesen Szikora Róbert, félig fellépőruhában, de még utazó gumicsizmájában, amelyen párducminták rajzolódnak ki.

- Azért nehéz fölépíteni egy műsort, mert annak a végén kell csattanni, az elején is fontos, hogy jól szóljon, de akkor még be kell járatni a közönséget. Vannak olyan helyek, ahol kimondottan csak R-Go-rajongók vannak, ott a közönség már rááll a hangulatra. Van harminc, negyven szám, amelyekkel ilyenkor számolunk. Ebből kell választunk, hogy friss legyen nekünk is, nehogy zsigerből nyomjuk a bulit. Persze a nagy slágereket előadjuk. mind!

Arra kérem, mondja el a titkot, mi tartja össze a csapatot ennyi évtized után is. Mit jelent számára és sokunknak a Csikidám-érzés?

- Hát, össze lehet foglalni egyébként, hogy mit jelent...Tudod, a második lemezünkön volt egy bemondás, a Nagyágyú című számban. Csak úgy hátulról, de végül is az volt a szlogen, hogy: Mindegy, csak süssön a nap! Hogyha ilyen felületesen beszélünk, ebből a perspektívából, ahonnan mi nézünk a világra, akkor ez a legfontosabb mondatunk volt. Ha süt a nap, úgy érzed, hogy meg tudsz helyzeteket oldani, akkor ha otthagytak, akkor is van reményed. Ha kisüt reggel a nap, egyből terveid lettek az élettel. És ha ezt a napsugaras világot én és a két gida tudja közvetíteni az jó, ha nem akkor ez csak egy zenekar a sok közül. Régen még 83-ban, akkor mindenki tudta, mit jelent a csikidám . Ez rossz, hogy ma már meg kell magyarázni. Akkoriban mindenki tudta hogy a pálmafa a jelvények, a Safari-kalap az R-Go attribútumai. Ez a stílus mi vagyunk. A Hungária volt az első, ami nem vegytisztán volt Rock n Roll, hanem magyarosított Rock n Roll volt. Együtt tanultuk meg mi a profi látásmód. Én ezt ott tanultam meg, és elvittem az én bandámba, az R-Go-ba. Szerintem ma sok a tehetség, de egyet nem tanultak meg: mi tizennégy évesen elkezdtük mi vittük a cuccainkat, mi varrtuk a ruháinkat, és ez így volt jó.

Szikora Róbert és a két gyönyörű Gida a Sportház folyosóján a szombathelyi koncert előtt

Robi elmeséli, hogy a mai szerelésére is ő öltögette rá a terepmintás szalagot. Az a helyzet, külföldön is az a divat, hogy hasonlítsunk a másikra. Ez nem megy!

Arról kérdezem, vajon nem teher-e a rajongás, néha meg is akarják érinteni, leszólítják az utcán

- Az ember szereti a közönségét és szeretné megtartani, Ha valaki szeret és én is szeretem, az valamit megértett belőlem. Én is rajongó voltam, az is vagyok: a mai napig imádom a Beatlest! Onnan nézem őket, ahonnan gyerekkoromban. Ha így tudnak rám nézni, akkor az jó, tudod. Akkor az a hosszú út, amit mondtál az elején nem volt hiábavaló. Ez jó érzés, meg fájdalmas, mert tudod, hogy az útnak úgyis vége, akármilyen jól csinálod, akkor is vége! De: boldogító is, mert az R-Go-nak a harminc éve nem természetes. Minden ember egy történet. Feladata van, hogy ő miért van itt a földön. Az ország szegény az állampolgárai is sajnos szegények. Semmi nincs ingyen.

Közben kilépnek a Gidák az öltözőből.

- Gyertek, Lányocskák, álljatok ide mellém, nevessünk ezen a fotón, hiszen jó kedvünk van, sokan eljöttek: ez az igazi Csikidám!