Vagyok, azt hiszem - Óraműszerelem és Godot Workshop, versek és dalok két tételben

Az Egyházmegyei Könyvtár teremkönyvtárában csak úgy lenni is jó, a réges-régi, bőrrel bekötött könyvek, az időtlen tekintetű szobrok, a gyönyörű fapolcok és az íróasztalon viruló orchideák között valahogy értelmetlenné válik a kérdés, hogy ment a könyvek által a világ elébb.

Nem azért, mert a válasz ebben a környezetben kétely nélküli igen, hanem azért, mert a válasz inkább úgy szól, hogy mindegy is.

Itt, a könyvek, szobrok és virágok között biztonságban vagyunk, legalábbis ez az illúziónk. (Talán Arisztotelész elveszett komédiájának elmélete is itt bújik meg valahol. Orchidea helyett a rózsa neve. És a málna íze, Lutor Kata szerint.)

Lutor Katalin és Rozmán Kristóf irodalmi estje a szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárban Fotók: Unger Tamás

A néma, régi könyvek között ezúttal két szombathelyi egyetemista a saját verseit mondja, néha megszólal a gitár is. A Genius Savariensis Szabadegyetem irodalmi sorozatában Lutor Katalin és Rozmán Kristóf előadásában pereg az Óraműszerelem. Érzékelik (ők is azt érzékelik), hogy most hullik atomjaira a világ, de annyi nyíltság, ártatlanság és bizalom van abban, ahogy a verseiket mondják (szép a szerkesztés is, óraműszerelem), hogy...

Hogy az embernek az az érzése támad: a versek által ez a széthullás talán mégis megakadályozható. Ráadásul generációs szakadék ide vagy oda, a magyar szakon beszerzett, érzékelhetően ezerszer megforgatott, naponta használt , magukévá és folyton vizsgálat tárgyává tett tudás, a forrás, a kulturális és irodalmi kód ugyanaz.

Lehetséges volna, hogy mégis értjük egymást? Létezünk, sajnálnánk, ha nem léteznénk.

Lutor Katalin dalokat is ír. Bob Dylan biztos örülne, ha hallaná

Egy sarokkal arrébb, a Berzsenyi könyvtár földszinti előadójában keményebb, pőrébb a tér. Varga Richárd dalszövegíró, slammer (stb., stb.) másodszor tart itt lemezbemutatót, ezúttal a Nem létezőét .

Úgy van, hogy nincs, úgy nincs, hogy van: az internetes videomegosztón a dalok szépen, sorban, napról napra elérhetők. Ricsi azért szombathelyi egy kicsit, mert ő is itt végzett magyar szakon. Ma már gyakorló magyartanár. (Élményközpontúság, a Fűzfa tanár úrnál begyűjtött élmények szerint. Fűzfa Balázs természetesen mindkét könyvtárban ott ül a közönség soraiban .)

A kódfejtés, a közös alap (Adytól Freudon át Pilinszkyig és Weöres Sándorig) a BDK-esten ugyanúgy működik. Ricsi most nem szál gitárral, hanem új zenekarával, a Godot Workshop-pal érkezett. A hagyományok szerint Boros Ferenc kérdezi.

Az új zenekar vezetője Varga Richárd dalszöveg-író, slammer és gyakorló magyartanár

Nem biztos, hogy minden egyes dalnál meg kéne állni, minden dalhoz azonnal magyarázatot fűzni (mindet rögtön apróra váltani), de legyen: Ricsi azt mondja, szereti ezeket a beszélgetéseket, mert sok mindent ő maga is ilyenkor ért meg - a saját szövegeiből.

Lírai én, társadalomkritika, mikor, miért, melyik. Gondolkodtatni , ez az alapvető célja.

Hogyan is van a Rozmán Kristóf-vers?

Most is  kételkedem.

Kételkedem, tehát vagyok (...).

Mint mindig,  most sem kételkedem.

Kételkedem, tehát nem.

Vagyok.

Azt hiszem.

Lutor Kata

engedi a színét

hiszem hogy a szavak felett ott

lebeg a jelentés. kormányra

kulcsolódó ujjlenyomat-ábra.

az ősz valójában színtelen

nagymosás a soha fel nem száradásban.

hogy a pocsolyában születik a vers is.

és már nem a belső kapuk nyílnak meg

csak az órák sétálnak komótosan

ázott kutyák hátán.

lenyomat

már a málna íze is olyan

mint rég elfeledett szerelemé.

felvizesedett. mint idősek lábfeje

a nyári monszunesőzésekkor.

kafka kapuján kívül rekedni

nem annyi mint rajtam kívül is.

beengedlek. hagyj bár

vizes talplenyomatokat a padlón.

vagy a szőnyegen,

vagy rajtam.

lábjegyzet

komolynak kell lenni.

mint a kukoricaföldek tarvágás után.

szúrósan komolynak.

mintha ezen múlna minden.

egy földhöz fagyott kontextusba ágyazni

az első szám második személyt.

mindig csak téged -

én biztosan nem ez vagyok.

szóval kérlek lapozz tovább -

hibernáltalak magamnak.

minden fájdalmaddal hogy sose múljak el.

mert nekem mindig az kellett

minden fájdalmaddal együtt

ami nem is volt igaz.

lehivatkoználak.

te is csak lábjegyzet legyél.

itt a te mosolyod ad ívet a betűknek.

szóval lehajtom a fénymásoló tetejét

és újranyomtatlak minden oldalon.

most rád emlékezem (3)

én nem akartam többet mint mások.

csak pont a mindent

ami sok vagy kevés.

de mégiscsak valami -

magas ülés mögött hideg vizesflakon -

amiről harmadik személyben.

mint háromszor bemutatkozni annak

akivel háromnál többször nem találkozol.

és most úgy beszélek mintha mindezt rólad.

de most rólam van szó.

hogy szeretnék elmerülni egy szökőnapban.

hogy legközelebb négy év múlva kelljen megszólalni.

Rozmán Kristóf


Heterokrómia

Egyszer azt mondta az egyik barátnőm:
Ha szomorú vagy, bezöldül a szemed.
Mármint az enyém.
Nem, csak akkor, ha szerelmes vagyok -
válaszoltam.
Azóta is ez a legjobb csajozós dumám.
A változás színe bizonytalan.
De vajon melyikünknek volt igaza?

Inverz

A lambériádon két deszka inverze egymásnak.
Látod, emlékszem.
Azóta hasonló foltokat keresek saját szobám falán is.
Néha elképzelem, hogy ez a tied.
Mint nálad, a hátamon fekszem,
bámulom a lambériát és hallgatom a szuszogásod.
Ilyenkor itt vagy.

Klónoz

Magamra ismerek.
Itt a betonfalak közt.
Üres szobában visszhangzanak az emlékek.
A kipakolt lélekdarabokból
(minden sarokba jutott egy)
hiába áll össze az Egész,
mert nehéz foltokat hagy rajta a magány;
és nem segít rajta sem ecetes olló,
sem az, hogy itt ülsz mellettem.