Csepreg régi ostroma

Az „egyedül üdvözítő hitért” folytatott eszelős harc „homicídiumokhoz” vezető akciói sajnos a 17. században a harmincéves háború Európájában is napirenden voltak. A katolikus királyok éppúgy, mint a protestáns fejedelmek meg voltak győződve arról, hogy ők és csakis ők ismerik az üdvözülés egyedüli útját, ezért más valláson lévő ellenfeleik ellehetetlenítésére nem válogattak az eszközökben.

Csaknem négy évszázada történt, hogy Csepreg mezőváros lakosságát egy ilyen brutális katonai akció következtében gyakorlatilag kiirtották. Csepreg lakossága már a 16. században felvette az evangélikus hitet, a mezővárosban 1591 júniusában tartották a híres zsinatot, amely döntést hozott a nyugat-magyarországi evangélikus és a református felekezet különválásáról.

1605-ben a csepregi Nádasdy-kastélyban ülték meg Zrínyi Miklós és Nádasdy Anna lakodalmát, valamint ugyancsak ebben az évben

itt került sor a Bocskai fejedelmet támogató dunántúli megyék nemességének tanácskozására.

Az 1620-ban – a harmincéves háború magyarországi hadműveleteinek első szakaszában – erdélyi fejedelemmé választott Bethlen Gábor szinte az egész királyi Magyarországot elfoglalta és Pozsonyban a Szent Koronát is megszerezte. Válaszként II. Ferdinánd császár 1621 januárjában hadseregének vezetőit a Bethlen-párti főurak dunántúli birtokainak elfoglalására utasította.

Így – ilyen előzmények után – következett be a napjait békésen élő Csepreg ostroma. Ennek eseményeit legújabban Sági Ferenc helytörténész tanulmánya foglalta össze.

A védművekkel erősített mezőváros elleni támadást Collato Raimboldo császári tábornok irányította. Az ostrom során elfoglalt egyházi épületeket a zsoldosok felgyújtották, a lakóházakat értékek után kutatva feldúlták, a nőket pedig megerőszakolták. Meggyilkolták Zvonarics Imre prédikátort és az evangélikus líceum diákjainak zömét is.

A legsúlyosabb harcok a felsőváros középkori alapokon álló Szent Miklós-templomban folytak, a templom védői a több órán át tartó tűzharc során az utolsó emberig elestek.

„…Nem vala őnáluk személyválogatás, elfogyatkozik itt minden szánakodás, egy­aránt lőn ott az nagy mészárlás, minden ember között lőn ott vagdalkozás” – olvasható egy, a vérengzést szerencsével túlélő líceumi diák emlékezésében, akinek leírása szerint a végzetes napon egészen pontosan 1223 ember lelte halálát.

A mártírok emlékét a városi kultúrház falára 1963-ban helyezett emléktábla örökítette meg.