Nemsokára betöltik a 18. életévüket a vasvári hármas ikrek: örök a szövetségük

Tudnak nagyon komolyak lenni, máskor kirobban belőlük a nevetés. Elragadó, ahogy a tervezett közös jövőjükről beszélnek, és nem kétséges: a szövetségük felbonthatatlan. A vasvári hármas ikrek, Horváth Lili, Laura és Kitti január 14-én ünneplik a 18. születésnapjukat.

Tóth Katalin

0105 18 évesek lettek a vasvári 3-as ikrek, Horváth István, Horváth Istvánné Enikő, Horváth Lili, Laura és Kitti, Vasvár, Szendi Péter, Vas Népe

Forrás: VN

Fotó: Szendi Péter

A lányok születésük óta hozzászoktak a sajtó érdeklődéséhez, kicsit mégis elfogódottak, nem kevésbé a vendégek. Aztán kiderül, találkoztunk már, kivel egy fotózáson még a szülőszobán, kivel a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban, ahová járnak. Körbeüljük a nappali nagy asztalát, édesanya – Horváth Istvánné Enikő – és édesapa – Horváth István – sem hiányozhatnak, kezdődhet az ismerkedés. Pompás díszletként jelen van még a karácsonyfa – a beszélgetés végére szép szimbólumává lesz a Horváth család összetartozásának.

Átlagosan jó nap volt a mai, a lányoknak még tart az online tanulás, mára végeztek a feladatokkal. Anya iskolájában – Enikő négy éve a PTE Szent-Györgyi Albert Egészségügyi Technikum és Szakképző Iskola oktatója – ágazati alapvizsgát készítettek elő. Védőoltást kapott – másodállásban a zalaegerszegi Szent Rafael Kórház sürgősségi osztályán ápoló. Férje, aki korábban a mentőknél dolgozott, reggelit és ebédet adott a családnak, mindennapi ügyeket intézett. Jóval könnyebb a helyzete, amióta a lányok sok terhet levesznek róluk: takarítanak, sütnek, főznek. Ehhez Kittinek van először hozzáfűznivalója:

– Anyáról régóta tudjuk, hogy gluténérzékeny, rólunk két éve derült ki. Meg kellett reformálnunk az étkezésünket. A karanténidőszakban sütni kezdtem, normál receptekből kiindulva kísérleteztem ki újakat. Karácsonyra gluténmentes bejglit készítettem diós, mákos, gesztenyés ízben, szilveszterkor zserbót. Lili és Laura is bekapcsolódnak: elmesélik a karácsonyi készülődés náluk szokásos koreográfiáját. Kiderül, hogy édesanya szilveszter éjjel a kórházban dolgozott, ezért négyen töltötték együtt az év utolsó éjszakáját, ami – bár egyikük nagyon hiányzott – meghittségében ugyanolyan volt, mint az előzőek.

A karácsony Kitti, Lili és Laura számára minden évben a szülinap közeledtét is jelzi, egy ideje a bűvös 18-as szám, nagykorúságuk is szóba kerül. Ezzel kapcsolatban is Kitti a szóvivő, a testvérei helyeselnek: semmi sem változik meg attól, hogy 18 évesek lesznek.

Felnőtté válás

Felnőtté válásukban az igazán nagy fordulat az lesz, amikor másfél év múlva hárman Pécsre költöznek, ott kezdik meg a felnőtt életüket. Kitti készül csak egészségügyi pályára, mentőtisztnek, így apa és anya hivatását is továbbviszi. Régóta biztos a választásában, a sorsszerű pillanatra is emlékszik: osztálykiránduláson voltak Sopronban, amikor a bobpályán kicsúszott a bobból, megrepedt a csuklója. A kórházban sínt kapott, és amikor egy hét múlva visszamentek, hogy levegyék a rögzítő eszközt, akkor fogta el az érzés, hogy „mindenképpen egészségügyi dolgozó lesz”.

Lili hiányszakmákat céloz meg: gyógypedagógiai szakra jelentkezik, mellette logopédiát akar tanulni, Laura még hezitál, mindenesetre imád körmöt építeni, akár abba is belevág, de továbbtanulást is fontolgat. Amiből nem engednek: hárman terveztek, és hárman is mennek, nem szakadnak el egymástól. A távolabbi szándékukat is elárulják: ha már nem lakhatnak együtt, mert mondjuk, családot alapítanak, akkor szomszédos utcákat választanak.

Hogy közben anyának és apának megszakad a szíve? Ne is hozzuk elő, kérik, és furcsán fátyolosak lesznek a szülői szemek. Eddig egy hétnél tovább nem voltak egymástól távol: 9. osztályban tavasszal Angliába utaztak a lányok, kinyílt számukra a világ. Addig Magyarországot járták családostul, rengeteg helyre eljutottak. Ha tényleg Pécsre költöznek, a szünetekben és két-három hetente hazajönnek, apának pedig az a szándéka, hogy sűrűn meglátogatja őket. Hatvanöt év felett ingyen utazik, a felesége, ha a munkája engedi, vele tart. Az elszakadásra még trenírozzák magukat. Az élet rendje, hogy a gyerekek kirepülnek, más kérdés, hogy a szülők ezt hogyan dolgozzák fel, sóhajt Enikő.

Kötelék

A lányok közül Kitti nagyon anyás, Lili inkább apához húz, Laura mindkettejüket nagyon szereti. Ha baj van, ő aggódik leginkább, mondják. Lili szerint Laura a kulcsa annak, hogy ők hárman jól kijönnek egymással. Az utolsó nagy összeveszésük kiskorukban volt: most már nyugodtan megbeszélnek mindent. Ha az egyikük nyűgösebb, csitítják. Kitti rosszul viseli, ha másként alakul valami, mint ahogy a fejébe vette, és javítana a szorgalmán. Laura türelmesebb szeretne lenni, Lili azon dolgozik, hogy jobban bízzon magában, a képességeiben.

A zene szeretete

Lázadó korszakuk a klasszikus értelemben nem volt, legfeljebb a tankönyv ellen lázadtak, mesélik. Szóba kerül még, hogy az általános iskola végéig a gitártanulás is része volt az életüknek, a gimnáziumban énekkarosok lettek, és mostanra is maradt a zene szeretete. Feltűnnek a keretezett szentképek a nappali falán – édesapa nagyszülői öröksége, de a hit az egész családnak meghatározó.

Vasváron kötöttek ki

István egy fiatalember portréját is mutatja – a nagybátyjáét, akinek 1956 őszén 21 évesen kiskatonaként kellett meghalnia Veszprémben. Gyakran felidézik az alakját – mindenszentekkor a nagyszülők és dédszülők mellett az ő sírjára is visznek virágot Gersekaráton. A hegyháti faluból indult a Horváth család. Miután kicsi lett a családi ház, Vasváron kötöttek ki – a Vérmező utcai családi ház lett a bázis, onnan megy ki-ki az útjára reggel.

Minden jól alakult

István és Enikő mindenben támogatták a lányokat, legyen szó zenetanulásról, magántanárokról vagy utazásról. És igen, minden jól alakult, pont úgy, ahogyan elképzelték.

18 évesek lettek a vasvári hármasikrek

– Én, aki sokat láttam már az egészségügyben, amikor 18 éve megpillantottam az inkubátorban a három koraszülött, tenyeremben elférő kisembert, azt kérdeztem: Úristen, lesz belőlük gyerek? Nagy előny, hogy hármas ikrek: ha valami a másik kettőnek ment, a harmadik sem maradhatott le, ez húzóerőt jelentett. Óvodába egy évvel többet jártak, hogy még fejlődjenek, az iskolában hatodik osztályig együtt tanultam velük minden délután, csak utána engedtem el a kezüket – meséli Enikő.

István továbbfűzi: – Gyakran átpörgetem az életünket. Óriási, hogy 18 év alatt mi mindenen ment át a család, hová jutottunk el. Mindig mindent meg tudtunk beszélni. Laura, Lili és Kitti kaptak szabadságot, de szülői kontrollt is. Az eredmény, remélem, magáért beszél. Ha pedig a lányok valahol megjelennek, megszólalnak, nekem fülig ér a szám, és ez a születésüktől így van. Annál szebb ajándékot nem adhat az élet, hogy gyermeke lesz az embernek. Ha egyszerre három, az elmondhatatlan. Soha nem tudjuk ezt eléggé megköszönni a Jóistennek.