Száz éve járt Szombathelyen az utolsó magyar király

A rendkívüli eseményről Trónfosztott királyság – Az utolsó magyar király visszatérési kísérlete címmel dokumentumfilm készült az Országgyűlés Hivatalának gondozásában, március 26-án volt a premierje. Sajátja, hogy egy részét itt forgatták a Püspöki Palotában – tudtuk meg dr. Perger Gyulától, a Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpont igazgatójától, aki azt is felidézte, hogy a királylátogatást Mikes János püspök komornyikja, Molnár József emlékezése alapján ismerjük.

Székely László jegyezte le könyvében, mely szerint a királyt a püspök fogadta, és azonnal elküldött báró Lehár Antal ezredesért, aki akkor Szombathely katonai parancsnoka volt. A püspökvár állandó lakója, Almásy László gróf hozta el az autójával.

Vacsora közben IV. Károly elmondta, hogy szeretné a restaurációt az Anschluss megakadályozására, jöveteléről senki sem tud, ő sem tudja, mi lesz a kimenetele. Úgy képzelte, hogy proklamációt bocsát ki innen, Szombathelyről, hogy átveszi a hatalom gyakorlását. Mikes püspök jobbnak látta, ha a király személyesen a kormányzóval egyeztet.

Horthy Miklós azonban még fogadni sem akarta IV. Károlyt, aztán mégis tárgyalni kezdtek. Megegyeztek a hatalomátadásban, de közben Horthy értesítette Gömbös Gyula századost, aki tiltakozott, és megfenyegette a királyt, hogy mozgósítja ellene a csapatait, ha nem megy el. IV. Károly többre becsülte az ország békéjét a saját uralkodásánál, úgyhogy visszatért Szombathelyre. Két nap múlva magas lázzal ágynak esett. Csak április 5-én tudott elutazni.

A történet szerint a szombathelyiek nem akarták, hogy elmenjen, mikor kijött a püspökvár erkélyére integetni, azt kiabálták, maradjon itt, megvédik. De IV. Károly tudta, hogy mennie kell. Svájcból köszönőlevelet írt Mikes püspök vendégszeretetéért, és a komornyiknak aranyórát küldött lánccal. Az arany zsebórát az unoka, dr. Molnár Balázs közjegyző örökölte, és óriási becsben és banki széfben tartja.

– Az egyetlen unoka voltam, imádtuk egymást a nagypapával. Rengetegszer hallottam tőle, milyen nagy élménye volt a királlyal – mesélte dr. Molnár Balázs. – A nagyapám egy tizenegy gyermekes családból származott Megyehídról, zsellérsorból. A katonasága alatt találkozott a püspökkel, aki maga mellé vette inasnak, segített neki, hogy tanulhasson, később a főkomornyikja lett. Nekem, a kisgyereknek óriási dolog volt, hogy a papám története egy igazi „kerálról” (királyról) szól. Úgy mesélte, IV. Károly nagy fekete „átóval” érkezett – ahogy ő mondta az autót, Erdődy Tamás gróf hozta. Felkísérte őket a kis ebédlőbe, ahol Mikes János nem ismerte meg elsőre „Űfölségét”, mert egyszerű, szürke ruhát viselt. A nagypapa leszaladt a konyhába, felébresztette a szakácsot, összeütöttek valamit vacsorára, bélszín volt spenóttal. A papa élete csúcsa volt, hogy személyesen szolgálhatta ki a királyt. Ő öltöztette, meg is kellett borotválnia, amitől nagyon félt, mert előtte sosem borotvált mást. Sikerült, a király megdicsérte érte. A ruhákat úgy szedték össze neki, hogy elmehessen a kormányzóval találkozni, mert csak az útiöltözéke volt. Mikor visszajött, meg volt fázva, tüdőgyulladást kapott, a nagyapám ápolta. Ő is ott lehetett a püspök társaságában, amikor a királyt az állomásra kísérték – mondta el dr. Molnár Balázs.

Az arany zsebóráról – amibe egy „K” betű és egy korona van vésve – Mikes püspök igazolást állított ki, hogy a nagypapa azt valóban IV. Károlytól kapta. –

Ez egy merített papír, amire a papa a halála előtt könynyes szemekkel írta rá, hogy az aranyórát nekem ajándékozza. Ránk maradt a ház is, amit a püspöktől kapott a szolgálataiért. Sikeresen megszöktette Mikes Jánost, mikor 1919-ben Szamuely Tibor és társai elfogták, mert királypárti volt. Ki akarták végezni. A papa bejutott hozzá, kerek szemüveget adott rá, bajuszt ragasztott neki, zsákok között bújtatta egy tehervagonban, úgy utaztatta titokban Somlószőlősre. Ott volt egy püspöki lak, abban húzódtak meg, amíg vége lett a Tanácsköztársaság „dicsőséges 133 napjának” – mesélte el dr. Molnár Balázs.

Az egykori püspöki komornyik háza a Szegedy Györgyné utcában van, abban lakik a Molnár család generációk óta.

Kiemelt képünkön: Dr. Perger Gyula atya emléktárgyakat is mutatott a Püspöki Palotában, kezében a vendégkönyv IV. Károly beírásával (1921., Húsvét)