A vasi falvak élni akarnak

A Vasi Falvak Kincsestára programot a Norvég Civil Alap támogatásával A Falusi Turizmus Vas Megyei Szövetsége indította útjára a megyében. A program részeként az érintett falvakban műhelybeszélgetések, találkozások során mérik fel a települések természeti, építészeti és szellemi örökségét, helyi hagyományait. A feltárást kérdőívekkel is segítik. A leltár elkészítése természetesen nem öncélú. Készül belőle egy ajánló kiadvány, tervezik a helyi termékek bemutatását, értékesítését, és gondolkodnak a turisztikai hasznosításon is. Hogy ha valaki ellátogat a megye valamelyik tájára, távozhasson igazi helyi ízekkel, élményekkel, hangulatokkal az emlékeiben.

A feltáró és dokumentáló munka a megye harminc településére terjed ki, amelyek különböző tájegységeket reprezentálnak. A kis falucsoportokban kulturális szakember irányítása mellett dolgoznak együtt a helyi civil szervezetek, magánemberek. Az egészen pici Szőcétől a több ezres településekig sok helyen elindult egy gondolkodás, a jól ismert hagyományok mellé a helyiek által is alig ismert, új érdekességek sorakoztak fel. Ha elkészül a leltár, az eddiginél is színesebb képet fest majd a Vasi Hegyhátról, a Kőszeghegyaljáról, az Őrségről.


- Kérdezhetné valaki, hogy nekünk, a Nagy Gáspár Kulturális Központnak miért van szükségünk arra, hogy a kis falvakban kutakodjunk? - teszi fel a kérdést Gergye Rezső vasvári kultúrház-igazgató. - Igenis, fontos, hogy a kistérségi identitás erősödjön, elég kicsik vagyunk ahhoz, hogy a környező falvakkal együtt gondolkodjunk. Fontos, hogy mindenről tudjunk, az ő értékeik is bejöjjenek abba az értéktárba, amit állandóan bővítünk, s elmondhassuk a hozzánk érkezőnek, hogy menjen ki Mikosszéplakra, Csipkerekre, Alsóújlakra is, mert ott is van látnivaló. Ezeknek a feltárásában a program új módszereket, új impulzusokat ad nekünk.

A népművelő sorolja: Mikosszéplakon a falu méretéhez képest rengeteg kőkeresztet találtak, több közülük magánháznál áll. Felújításukra érdemes lenne áldozni. A falugondnok tudja, hol terem a medvehagyma, s mi készíthető belőle. Él ott egy idős bácsi, aki a falun végigsétálva csuda dolgokról tud mesélni. Felidézi Sobri Jóska történeteit, megmutatja a birkákat a faluszélen. Tőle származik a mondat: semmi sem vesződhet el . Az öregek még minden értékre vigyáztak, megőrizték a vadkörte ízét. Össze lehetne gyűjteni a legendákat, a turistát megkínálni pincepörkölttel, vargányás étellel, táblával megjelölni, merre hordta a pánvádli (kisvasút) a helyi majorból az állomásra a pálinkát...

Egy másik tájegység, Szombathelytől karnyújtásnyira. Gencsapátiban hagyományok sokasága virágzik, nekik vajon mit adhat egy ilyen értékleltár? Varga Albin művelődési ház igazgató, ugyancsak a program szakértője, nem késik a válasszal:

- Nagyon jó számba venni a szellemi és épített örökségünket, népi iparművészetünk kincsit. Mindent lefotózni, egy közös kiadványba összegyűjteni. Már vagy 4-5 összejövetel volt az érintettekkel, szállásadókat, vállalkozókat is bevontunk a töprengésbe, hogy mi mit tehetünk bele ebbe az értéktárba. Abban gondolkodunk, hogy az egész kínálatunkat felfűzzük valamilyen szálra, Minden olyan attrakcióban szeretnénk részt venni, amivel megmutathatjuk magunkat. Áthalad településünkön a Szent Márton út, ökoturisztikai együttműködés köt össze Kámonnal és Kőszeggel, Szentkutunk része az országon átívelő Mária zarándokútnak. Nem véletlen, hogy a falusi turizmus és a hagyományőrzők között már elindult az együttműködés. Ez a program is segíthet, hogy szellemi örökségünket turisztikai szempontból is hasznossá tegyük.

A példákat vég nélkül sorolhatnánk. Nádasdon önkormányzat, faluház, civil szervezetek dolgoznak együtt, hogy rendszerezzék az értékes kezdeményezéseket, hagyományokat, és azokat minél szélesebb körben ismertté tegyék. Nagyszabású értékmentésbe is belekezdtek. Digitalizálják, úgy őrzik meg a régi fényképeket. Időről időre a faluújságban hirdetik meg, hogy várják a régi fotókat, s azokat beszkennelés után visszaadják a családnak. Szőce, aprócska falu létére értékes tőzegláppal, helyi termékekkel, helytörténeti gyűjteménnyel, kézműveskedéssel dicsekedhet. Csipkerekről a gyűjtés során került előtérbe, hogy Békefy Antal könyvében a legtöbb népdal innen származik, és Kodály, Bartók is gyűjtött a faluban. Több régi foglalkozás kellékei, mesterlevelei is fellelhetők még a településen. Bozsokon, amely eddig sem szűkölködött turisztikai vonzerőkben, az került az egyik felmérő adatlapra: a faluban vagy hatvan háznak van saját ragadványneve, mely a tulajdonosoktól függetlenül változatlan marad, sőt az új lakókat is a ház neve alapján különböztetik meg. Szalafőn összegyűjtötték a régi, megőrzésre méltó parasztházak listáját, Hegyháthodászon ősgyümölcsös telepítésében gondolkodnak.

A Vasi falvak Kincsestára programban részt vevő települések épp ma tartanak egy fórumot Vasváron, ahol egyebek közt helyi termékekről, azok értékesítési lehetőségeiről esik szó. A projekt a végéhez közeledik, elkészülnek a gazdapultok, az ismertető kiadvány. Reméljük, a folyamat, ami elindult, nem torpan meg, sőt más falvakban is lendületet kap a helyi értékek feltérképezése.

OLDALTÖRÉS: Helyi ízek, színek, illatok

Helyi ízek, színek, illatok (Tersztyánszky Krisztina jegyzete)

A házilag, kétkezi munkával előállított tájjellegű termék és élelmiszer a világon mindenhol érték. Magyarországról sem tudtak sokáig mást a turisták, mint hogy gulyás, paprika, meg hogy itt nyargal a hortobágyi ménes. Ezért aztán ide is jöttek. Néhányan, a Hortobágyra. Mióta kitárult a világ, gyorsabb a közlekedés és a hírközlés, az emberek is kíváncsibbak lettek és már nem elégedhetünk meg ennyivel. Mindenkinek meg kell találni azt a kis helyi sajátosságot, amivel érdeklődést válthat ki maga iránt a világ részéről. Voltam egy olasz üdülőhelyen, ahol rendszeresen bemutatkoztak a környék étel-ital termelői. Volt kiflisütő verseny, borkóstolás, minden, mi szem-szájnak ingere. Jártam osztrák borvidéken, ahol a vinotékában a helyi kalács, lekvár, méz is kapott egy kis helyet, hogy aki már egyszer eljött, hát kóstoljon az ottani élelmiszerekből is. Hallom, megint máshol trükkös feladatlapokat nyomnak a turista kezébe, aztán meg kell keresnie egy településen a helyi sajtot, kolbászt áruló boltot, s közben észrevétlenül felfedezte az egész várost. Magyarán mondva orránál fogva vezették a turistát. Ezt nekünk is meg kell tanulni. Akinek van Mont Blanc-ja vagy tengerpartja, annak már nem kell erőltetnie magát, hogy vonzerőt találjon ki. Akinek nincs, annak viszont teremtenie kell. Pontosabban ki kell ásnia a helyi lelőhelyről azt, amit vonzerővé emelhet. Ami a tájtól nem idegen, aminek amúgy is hagyományai vannak, azt az érdekesség, a látványosság rangjára emelni. Úgy, ahogy a tökfesztivál a tököt, a gesztenyeünnep a gesztenyét. Szerencsére követendő jó példa is akad már.

OLDALTÖRÉS: Helyi ízek, színek, illatok

Helyi ízek, színek, illatok (Tersztyánszky Krisztina jegyzete)

A házilag, kétkezi munkával előállított tájjellegű termék és élelmiszer a világon mindenhol érték. Magyarországról sem tudtak sokáig mást a turisták, mint hogy gulyás, paprika, meg hogy itt nyargal a hortobágyi ménes. Ezért aztán ide is jöttek. Néhányan, a Hortobágyra. Mióta kitárult a világ, gyorsabb a közlekedés és a hírközlés, az emberek is kíváncsibbak lettek és már nem elégedhetünk meg ennyivel. Mindenkinek meg kell találni azt a kis helyi sajátosságot, amivel érdeklődést válthat ki maga iránt a világ részéről. Voltam egy olasz üdülőhelyen, ahol rendszeresen bemutatkoztak a környék étel-ital termelői. Volt kiflisütő verseny, borkóstolás, minden, mi szem-szájnak ingere. Jártam osztrák borvidéken, ahol a vinotékában a helyi kalács, lekvár, méz is kapott egy kis helyet, hogy aki már egyszer eljött, hát kóstoljon az ottani élelmiszerekből is. Hallom, megint máshol trükkös feladatlapokat nyomnak a turista kezébe, aztán meg kell keresnie egy településen a helyi sajtot, kolbászt áruló boltot, s közben észrevétlenül felfedezte az egész várost. Magyarán mondva orránál fogva vezették a turistát. Ezt nekünk is meg kell tanulni. Akinek van Mont Blanc-ja vagy tengerpartja, annak már nem kell erőltetnie magát, hogy vonzerőt találjon ki. Akinek nincs, annak viszont teremtenie kell. Pontosabban ki kell ásnia a helyi lelőhelyről azt, amit vonzerővé emelhet. Ami a tájtól nem idegen, aminek amúgy is hagyományai vannak, azt az érdekesség, a látványosság rangjára emelni. Úgy, ahogy a tökfesztivál a tököt, a gesztenyeünnep a gesztenyét. Szerencsére követendő jó példa is akad már.

Helyi ízek, színek, illatok (Tersztyánszky Krisztina jegyzete)

A házilag, kétkezi munkával előállított tájjellegű termék és élelmiszer a világon mindenhol érték. Magyarországról sem tudtak sokáig mást a turisták, mint hogy gulyás, paprika, meg hogy itt nyargal a hortobágyi ménes. Ezért aztán ide is jöttek. Néhányan, a Hortobágyra. Mióta kitárult a világ, gyorsabb a közlekedés és a hírközlés, az emberek is kíváncsibbak lettek és már nem elégedhetünk meg ennyivel. Mindenkinek meg kell találni azt a kis helyi sajátosságot, amivel érdeklődést válthat ki maga iránt a világ részéről. Voltam egy olasz üdülőhelyen, ahol rendszeresen bemutatkoztak a környék étel-ital termelői. Volt kiflisütő verseny, borkóstolás, minden, mi szem-szájnak ingere. Jártam osztrák borvidéken, ahol a vinotékában a helyi kalács, lekvár, méz is kapott egy kis helyet, hogy aki már egyszer eljött, hát kóstoljon az ottani élelmiszerekből is. Hallom, megint máshol trükkös feladatlapokat nyomnak a turista kezébe, aztán meg kell keresnie egy településen a helyi sajtot, kolbászt áruló boltot, s közben észrevétlenül felfedezte az egész várost. Magyarán mondva orránál fogva vezették a turistát. Ezt nekünk is meg kell tanulni. Akinek van Mont Blanc-ja vagy tengerpartja, annak már nem kell erőltetnie magát, hogy vonzerőt találjon ki. Akinek nincs, annak viszont teremtenie kell. Pontosabban ki kell ásnia a helyi lelőhelyről azt, amit vonzerővé emelhet. Ami a tájtól nem idegen, aminek amúgy is hagyományai vannak, azt az érdekesség, a látványosság rangjára emelni. Úgy, ahogy a tökfesztivál a tököt, a gesztenyeünnep a gesztenyét. Szerencsére követendő jó példa is akad már.