Hazavágynak

- Ötvennyolc éve, 1949 áprilisában, 23 évesen kerültem ki Angliába. A Duna-Tisza közéről, Kecelről 1948-ban indultam, majd Ausztrián és Németországon keresztül - ahol dolgoztam - jutottam el Angliába - meséli bőrfotelében ülve Csóti Imre. Beszédén érezhető akcentusa. Tartása és modora olyan, mint egy angol úriemberé, aki az életet immár csak tapasztalatai szűrőjén át szemléli.

- Azért szántam rá magam a döntésre, mert tovább akartam tanulni. Idehaza akkoriban nem lett volna rá lehetőségem. Kint nem voltak ismerőseim, és nem ismertem a nyelvet. Kiérkezésemkor azt mondták, hogy a menekülteknek az új élet elkezdésében a toborzóirodában segítenek, de tulajdonképpen csak olcsó munkaerőt kerestek. Először York mellett egy vasgyárban vaslemezeket készítettem. Azt mondták, külföldiként ugyanolyan jogaink vannak, mint az angoloknak, de hamar kiderült, hogy csak olyan munkát vállalhatunk, amelyet ők, azaz az angolok jóvá-hagytak. 1952-ben egy másik cégnél segédmunkás, megint egy újabbnál szakmunkásként vállaltam munkát. Éltem és dolgoztam Walesben is. Gépszerelési munkám során sokat utaztam, ugyanis a cégem egy olajozó szisztémát talált ki a különböző gyárakban lévő mozgó gépkerekekre, -karokra. E területen végül munkavezető lettem. Dolgoztam egy olyan telepen is, ahol repülőgép-alkatrészekkel kísérleteztek, s az eredményeket elemezték. Meglehet, hogy ez a telep máig titkos zónának minősül, s tiltott listán van. Ott is voltak problémák, ugyanis a szakszervezet munkásai kijelentették, őket egy külföldi nem irányítja, nem dolgoznak a keze alá. Főnököm azonban kiállt mellettem, mondta, ha ez a helyzet valakinek nem tetszik, mondjon fel. A kísérleti telep Bedfordban volt, ahonnan egy atomerőműhöz akartak elküldeni. Ekkor mondtam, köszönöm, ebből nem kérek. Eközben, 1956-ban egy táncos esten megismerkedtem a feleségemmel, Janettel, akivel 1957-ben hivatalosan is összekötöttem az életem. A házasságkötés után egy évre megszületett a fiam, Imre, aki szintén magyar állampolgár. Ő is nagyon szereti Magyarországot, olyannyira, hogy építtetett maguknak a kőszegi Szabó-hegyen egy villát - tér ki elsőszülött gyermeke életútjára Csóti Imre. - A fiam sokat jár ide, példaként, itt töltötték a karácsonyt és a szilvesztert is. Jó volt velük együtt ünnepelni. Imre fiam egy svájci-amerikai tulajdonú, olajipar profilú cég üzleti igazgatójaként folyamatosan utazik egyebek mellett Közép-Kelet-Ázsia országaiba, Koreába, Indiába. Romániába és Szlovéniába is jár, ahol gyakran autóba ül, s ellátogat Kőszegre. Érdekes, hogy Amerikában egy órával sem tölt többet a kelleténél. Örülök annak, hogy a fiam már az egyik legjobb londoni egyetemen diplomázhatott gépészmérnökként, amely mellé a pénzügyi egyetemi oklevelet is megszerezhette. Úgy tudom, hogy a cégük vegyigyárakat is tervez, s a fiam nagyon sok emberért felel. Azt mondta, a magyar mérnökök bárhol megállják a helyüket a világban - meséli, majd ismét saját életútjára emlékezik.

- London környékén légkondicionáló beszerelésével foglalkoztam. 1960-ban találtam egy másik munkát, egy mérnöki irodánál kalkulációkat készítettem. Példaként hongkongi, dél-afrikai megrendelések terveiről Angliában készítettünk árszámadást. Feltüntettük, hogy az adott beruházás a tervek alapján az utolsó szögig mennyibe kerül majd. Becsléseket készítettünk az építkezésekről, a fizetésekről. Mi számoltuk ki, hogy mennyibe kerül majd felépíteni a szaúd-arábiai 28 ezres nemzeti gárdista várost. Elárulom, harminc évvel ezelőtt ez a beruházás négy és fél milliárd angol fontba került. Kuvaiti női börtön költségeit is kiszámoltuk, valamint egy iraki utca - ahol minden házhoz atombiztos fedezék is tartozott - a mi becsléseink alapján készült el. Ennél az óriás cégnél, az Ove Aropnál sokáig dolgoztam. Közben megszületett Erika lányom, aki szintén egyetemi diplomát szerzett. Ő jelenleg nem dolgozik, a férje egy cég pénzügyi igazgatója, fiuk most végzett az Oxfordi Egyetemen. Erika lányomék is itt, Kőszegen, a Király-völgyben építtettek maguknak egy nagy házat. A legkisebb gyerme-kem Marianna, aki jelenleg Walesben él. Ő orvosfizikusként végzett az Exteri Egyetemen, majd a Londoni Egyetemen tanári oklevelet kapott. Mentálhigiénét, szociális és emberismeretet tanított Londonban. Majd a walesi Atlantic College nemzetközi bentlakásos iskolában a fiatalok lelki gondozásával foglalkozott. E témakörben írt könyveit, köteteit több nyelvre lefordították. Nagy örömömre Marianna Csóti szülőknek és gyermekeknek is szóló problémamegoldó, sikeres kötetei már magyarul is olvashatók. A lányom jelenleg krónikus fáradtságban szenved. Ez egy olyan ritka betegség, amelyről nem lehet sokat tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy a gyógyuláshoz 2-20 év szükséges. A lányomnak nagyon sokat kell aludnia, így jelenleg nem igazán tud dolgozni - jegyzi meg.

- Én 21 év munkaviszony után a kalkulációs cégtől mentem nyugdíjba. Nyugodtan mondhatom, mindenben éreztem, hogy megbecsülnek. Globálisan gondolkodtam, s pontos árajánlatokat készítettem. Nyugdíjazásom után másfél évet még maradtam a cégnél. Azt hiszem, egy ember úgy juthat előbbre, ha többet tud, mint a mellette ülő. Nyugdíjasként megfogadtam, hogy ezután semmit sem teszek pénzért, csak szívességből tevékenykedem - mondja, majd folytatja:

- Tanárnő feleségemmel 1964-ben jöttünk először Magyarországra, Kecelre, a szüleimhez. Azóta folyamatosan visszatértünk, gyakran autóval érkeztünk Angliából. A határt mindig Kőszegnél léptük át. Megtetszett nekünk ez a város. A határtól már nem akartunk Kecelre órákat utazni, így Kőszegen vásároltunk magunknak házat. Szerencsénkre eddig két - magyar állampolgárságú - gyermekünk is követte a példánkat. Az is előfordulhat, hogy pár év múlva Kőszegen együtt lesz majd az egész család.