Vas megyei titok – „Ki is volt Dóra?”

Dora Markus az uradalom Morvaországból ide érkezett gazdatisztjének leánya 1904-ben itt látta meg a napvilágot. A sors úgy hozta, hogy Ravenna tanácsa a város kikötője előtti festői teret 1975-ben a Csénye újmajorban született leányról nevezte el. A meseszerű történet eredete, hogy Eugenio Montalét, „a 20. század legnagyobb hatású olasz költőjét” ebben az évben tüntették ki irodalmi Nobel-díjjal. Ő volt az egyik elindítója a hermetizmusnak, a „tiszta költészet” sajátos itáliai változatának, „hol a fahíd a nyílt tengerre rúg ki... viharos esték világító tornyokba ütköző madarai jutnak eszembe... az est, mely belemélyed a nyirkos öbölbe… A te legendád, Dóra... nem változik, Ravenna messze... Mit akar tőled?”

Montale költészetében lépten-nyomon tetten érhető a szerelem és a táj szépsége. Így van ez „Dora Markus” című versének idézett soraiban is. Ez a versciklus sarkallta Ravenna tanácsát a „Piazza Dora Markus” névadásra. A Csénye újmajori születésű leány élete és sorsa, akárcsak Csokonai Lillájáé vagy Ady Lédájáé, egyszerre hétköznapi és ugyanakkor titokzatos.

A „ki is volt Dóra?” titok megfejtésére, a múzsa személyének kiderítésére indult Ravennában a „Dora Markus Program”. A rejtély magyar szálait Pál József szegedi egyetemi tanár, valamint tanítványai és nyomukban Merklin Tímea Csényében, majd Vas megye szerte bogozgatták. A detektívmunkát végző kutatók megtalálták a szemtanúkat. Dóra akkor még élő csényei játszótársai elmondták, hogy a kiválóan zongorázó leány szüleivel külföldre költözött. Az ausztriai nyomozás kiderítette, hogy zenetanárnő lett. Eugenio Montaléval itáliai utazása során találkozott, de a kapcsolat plátói maradt, 1940-ben ugyanis Grazban kötött házasságot. Férje 1948-ban, ő maga három évtizeddel később hunyt el. A csaknem húsz éve végzett kutatás egy dologban maradt eredménytelen: nem sikerült felfednie Dóra arcvonásait. Az egyetlen róla készült kép az alakját csak deréktól lefelé láttatja.