Kodály nem vitt gramofont

Kodály Zoltán Vas megyéhez fűződő kapcsolatairól részletesen olvashatunk a zenetudományi almanachokban. Műveinek vasi koncertpódiumokra állításáról Gál József, a művelődéstörténet jeles kutatója a közelmúltban részletes tanulmányt adott közre. Ebben olvashatjuk, hogy Kodály szerzeményeiből, a szerző közreműködésével rendezett első egész estés szombathelyi koncertre 1933 májusában, a Psalmus Hungaricus vasi bemutatójára ugyanezen év decemberben került sor. A zeneszerző a koncertet követően az Ujváry Ede polgármester által adott díszvacsorán nemcsak a közélet képviselőivel, de a helyi muzsikusokkal, az irodalmi élet és tudomány reprezentánsaival is találkozhatott. Kodályt a megyeszékhely közönsége ez alkalommal, majd egy év múltán, a Háry János című opera szombathelyi bemutatójának alkalmából is nagy szeretettel fogadta. Látogatásai mindannyiszor jelentős események voltak.

Kodály már 1929-ben megzenésítette Weöres Sándor Öregek című költeményét. Később így mesélt akkori benyomásairól: „A vers mindjárt megkapott, mert ritkán hallani ilyen őszinte érzést, és főleg fiatal embertől, az öregek iránti szánalmat.”

„Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb megtiszteltetés volt ez számomra” – írta az esetről visszaemlékezésében Weöres, aki azonnal meghívta Kodályt Csöngére. Kodály gyűjtőmunkájáról a Kemenesalja újság 1935 júniusában adott hírt.

A beszámoló szerint „Kodály Zoltán zeneszerző a héten egy napot Csöngén töltött, ahol folytatta híressé vált népdalgyűjtését. Az itt talált értékes dalok egyike, a Márton Kálmán csöngei gazda által elénekelt Jeles napi Köszöntő ének volt. A Magyar Népzene Tárában publikált csöngei dal Kodály lejegyzésében így olvasható: „Mivelhogy megérte az neve napját, mint hogy Szent Istvánnak hajnal csillagát, kívánom, hogy éljen számos esztendőkbe, vigadjon mindennel, Dárius kincsekkel, Víg örömmel, nagy örömmel mostan köszöntlek te Szent István pátronádat vígan szentöljed.”

Kodály a csöngei tartózkodás ideje alatt a Weöres-kúriában lakott. A költő emlékirataiban a látogatás humoros oldaláról is olvashatunk: „Kodály nem hozott gramofont, csak kottázott, jegyezgetett. Nem szívesen, de udvariasan végighallgatott egy kicsi lányt is, akit anyukája az Éjjel az omnibusz tetején… kezdetű dal eléneklésére buzdított…Kodály és Weöres kapcsolata a későbbiekben is gyümölcsözőnek bizonyult. Az 1940-ben írt Norvég leányok, akárcsak az Öregek, a Kodály-vegyeskari művek alaprepertoárjának integráns részévé vált.

Amikor Csöngére látogatunk, nemcsak az univerzumban otthonos, Csöngéhez sose hűtlen Weöres Sándor, nemcsak Károlyi Amy – hanem Kodály Zoltán szelleme is velünk van. Ha tehetjük, nézzünk be az emlékházba.