Overdose mindig magyar ló is marad...

 Nem is akartam akkor lovat venni, szabadkozik Mikóczy Zoltán, a tizenöt versenyből tizenegyet megnyert angol tenyésztésű telivér, a most hatéves Overdose tulajdonosa, aki a IV. Csekonics Napok alkalmából tartott előadást a kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégiumban. „Lovat megvenni a legkönnyebb, eltartani nehéz... Megígértem a barátaimnak, hogy 2006 novemberében körülnézünk, tapasztalatokat szerzünk Newmarketban, amit a lóversenyzés Mekkájaként emlegetnek s híresek az ottani árverések is. Éppen egy neve sincs, angol tenyésztésű telivér csikó került kalapács alá. No, gondoltam, tíz-tizenötezer guineaseért ütik majd le. Tudni kell, hogy a konzervatív Angliában ilyen alkalmakkor a guinease pénznemet használják, ami 1,05 fontot ér. A kikiáltási ár ezerötszáz guinease volt, gondoltam, miért ne emelném a tétet kétezerre, aztán már folytatódik nélkülem a licit. Igen ám, de nem volt más ajánlattevő. Leütötték. Ki kellett fizetnem. (Kevesebb, mint háromezer euró volt.) Csakhogy nem vihettem haza, mert a család megtiltotta, hogy vásároljak... Őszintén szólva akkor még nem éreztem semmiféle kötődést a csikó iránt. Nem is én szerveztem meg a szállítást, hanem csoportos fuvarozókra bíztam. (Lovak szállítására Európa- szerte van hálózat.) A csikó decemberre érkezett meg Alagra, ahol Ribánszki Sándor barátomhoz, a híres idomárhoz került. Én februármárcius tájékán láttam először tréningben. Még nyereg sem volt rajta. Áprilisbanentem megint, szóltam a trénernek: ´ Milyen jó az a ló!´. Ő így reagált: ´Az a kismacska, amit Angliából hoztak? ´.

Hamarosan az úgymond nyeretlen kétévesek versenyén indították el Overdose- t, aki a nevét Mikóczy Zoltán Lilla nevű lányától kapta. „Porrá zúzta a csikómezőnyt”, meséli mosolyogva a tulajdonos. Másodszor Pozsonyban állították rajthoz. „Ez óriási mérföldkövet jelentett számomra”, eleveníti föl a csallóközi Kispakán született Zoltán gazda, aki egyébiránt gépészmérnök, kereskedő, vállalkozó. „A 2005-ben már meglévő lovaimat azért – abban reménykedve – hoztam át Szlovákiából Magyarországra, hogy talán lesz majd egyszer olyan jó képességű lovam, ami nemzetközi versenyeken diadalmaskodik Magyarországon, Ausztriában, Szlovákiában. Mindig szoktam mondani: igazából a lónak az adja meg a nemzeti hovatartozását, hogy hol van tréningben. Ha Magyarországon van, akkor magyar ló. És Overdose magyar ló is marad. Pozsonyban pedig szlovák állampolgárnak magyar istállóban regisztrált lovaként nyert. Addig ilyen nem fordult elő...”

Telivérünk harmadszor is sikerrel versenyzett 2007 szeptemberében. „Sikerült olyan stílusban nyernie, hogy a jelen lévő német trénerek is elvitték a hírt magukkal Németországba, hogy van valami kis csoda Magyarországon. Onnantól kezdve... Mi magunk is ráébredtünk, hogy átlagon felüli képességű. De vártunk, úgy döntöttünk, hogy csak a következő évben, három évesen állítjuk erősebb próbák elé. A szakmán kívül még csak nagyon kevesen ismerték, de 2008-ban, Baden- Baden-ban már a szélesebb köztudatba is berobbant.”

A Soprt-Welt munkatársa ekképpen fogalmazott: „Újabb Kincsem született, egy másik bolygóról érkezett telivér. Ez a magyar csodaló”. Majd párizsi (igaz, itt nem hivatalos), római diadal...

2009, Budapest, Kincsem Park. Húszezres közönség. Boldogság, mámor, ünneplés. Milliós szurkolótábor. Ám villámcsapás: korai az öröm... A verseny közben ugyanis a ló elhagyta az első patkóját. A kovács visszaütötte – patagyulladás. Pedig Overdose-t várta egy nagy angliai megmérettetés. Le kellett mondani. Sok minden másról is...

„Az idomár és az abrakmester elkövette azt a hibát, hogy nem fogták diétára. Valahol meg lehet ezt érteni, hiszen a telivérek nem csak szénán élnek, hanem elég sok, különböző speciális tápot, fehérjét, vitamin kiegészítőt is kapnak; mindezektől is látványosan erősek, majd szétrobbannak. Ám esetünkben a sok fehérjének ´ki kellett jönnie´, ennek volt a következménye a patairha-gyulladás. Ez nagyon sok más ló esetében nem csak a pályafutás, hanem az élet végét is jelenti.”

Küzdelmes időszak kezdődött: hogyan lehet valamiképpen úgy megmenteni, hogy visszatérhessen a versenypályára?

„Hatalmas volt a médianyomás... S nem volt senki igazán őszinte velem. Jöttek a különböző kuruzslók, sokan sokfélét javasoltak. Én meg abban a hitben voltam, hogy ami egyértelműen nem árt, az hátha használ, még ha én nem is hiszek benne. Mindent elkövettünk. Lámpás kezelés, parafenomén is próbált közvetíteni neki, hátha... Nem tudtunk már igazából mit csinálni; elvittük külföldre. Franciaországban valaki azt ajánlotta, fogjuk munkára, de az még jobban ártott neki. Angliában úszásterápia; Overdose-nak víziszonya van... Ott egy új-zélandi állatorvos kimondta: ´Mikóczy úr, vagy rám bízza a lovat és senki másra nem hallgat, vagy pedig vigye el a csudába, legyen belőle médiasztár. De, ha azt akarja, hogy ez a ló fusson, akkor bízzon bennem, s meglátja, vissza fog térni a versenypályára ´.

2008 augusztusától mindent félretéve, az ő utasításai, elképzelései alapján próbáltuk a lovat visszahozni...

Tizenöt hónap kihagyás után végül sikerült; az egyéb – mások részéről érkező – ködösítésekről, a különféle kálváriákról most ne is beszéljünk. Állatorvosi szempontból meggyógyult.” 2010 júliusában futott először, ismét Pozsonyban. De már új idomárral. Fél hosszas győzelem! Zoltán gazda szíve tájéka ismét bizsergett az egykori magyar fővárosban.

Augusztus derekán, Budapesten sem maradt el a siker. Ez hozta igazán formába Overdose-t, növelte önbizalmát. Két héttel később Baden-Baden-ban állt rajthoz.

„Lényegében ott ´kidurrant ´. Utóbb elemezve a helyzetet rá kellett jönnünk: ő az a típusú versenyló, aki egy viadalon mindent kiad magából. Vannak olyan lovak, amelyeket meg lehet futtatni hetente-kéthetente, kicsit ´hamis´ lovak, nem igazi ´szív´ lovak, hogy mindent kiadjanak magukból. Overdose olyan, függetlenül attól, kicsi, avagy nagy a verseny, hogy teljes erőbedobással rohan, minden energiát kiad magából. Neki kell idő a feltöltődésre, ehhez minimum négy hét szükséges. Hát, így jutottunk el oda, hogy a tizenötödik versenyében elvesztette a veretlenséget. S az álom, hogy esetleg egy Kincsem nyomdokaiba léphessen, a pályafutása során a veretlen lovaknak a táborát gyarapítsa, ez már lényegében szertefoszlott.

Másrészt meg ott van az a remény, hogy egészséges. Igazából a sprinter lovakra az a jellemző, hogy hat-hét évesen érik el a teljesítőképességük maximumát. A most mutatott munkája bizakodásra ad okot, hogy ´rá tudunk csatlakozni ´ az előző jó időszakra, s reméljük, hogy Overdose még nagyon sok örömet, boldogságot okoz magyar színekben mindenki számára. S időközben olyan óriási szurkolótábora alakult ki, nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon, hogy úgy érzem, nem szabad ezt most föladni. Meg kell neki adni azt az esélyt, hogy még bizonyítson a pályán.”
(jegyzet)

„Overdose gyökeresen megváltoztatta az életemet, a felfogásomat, az életkörülményeimet”, árulta el lapunk érdeklődésére Mikóczy Zoltán. „Korábban elsősorban üzletember voltam s csak hobbiként tartottam versenylovakat. A magam kis ambícióit éltem ki, a sikerélmény utáni vágyamat próbáltam valóra váltani. S aztán jött Overdose, akivel valóban megéltem azt, ami minden lótulajdonosnak az álma... Majd következett a kálváriasorozat. Teljes odaadással – fő munkaként – törődtem vele, intéztem a marketinggel kapcsolatos ügyeket. A vállalkozásom éppen ezért háttérbe szorult. Most már elértem arra a pontra, hogy átlátom a helyzetet, s vagyok már annyira hozzáértő, hogy Overdose egészségi és edzettségi állapotát is kellőképpen meg tudom ítélni. Hasznára tudok lenni, hogy a predesztinált, de a még meg nem ért sikereket vele együtt közösen meg tudjuk élni. Nagyon jó érzés, hogy azok az emberek vannak többségben, akik szeretik Overdose-t. Annyi jóindulat sugárzik felénk, szorítanak, szurkolnak értünk.” Mikóczy úr arra a felvetésünkre, hogy kudracok idején miből merít erőt, kifejtette: „Nehéz megmondani. Sok mindenből. A családból... S jó, ha az ember kellőképpen hívő. Azaz a Jóistentől. Az ember abban bízik, hogy minden rossz időszak után kell, hogy következzen a jó. Meg fontos hinni abban is, hogy a belevetett munka, az odaadás – a bizalom, a bizakodás – előbb-utóbb úgyis meghozza azt a várva várt eredményt.”   

OLDALTÖRÉS: Rossz után jön majd a jó (jegyzet)

Rossz után jön majd a jó

Rossz után jön majd a jó

Rossz után jön majd a jó