Tartós Lamantin-hatások

A Lamantin Jazz Fesztivál kiemelt programja a Lamantin Improvizációs Tábor. A három éve útjára indított tábor beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen az idén közel 140 hallgatóval elinduló egyhetes kurzus mára a hazai jazzélet egyik meghatározó rendezvnye lett, sőt, az Oktatási Minisztérium továbbképzési programként akkreditálta.

A tábor művészeti vezetője Márkus Tibor, a Magyar Jazz Szövetség elnöke, aki elmondta, a diákok nagyon ígéretesek, évről évre egyre fi- atalabbak és tehetségeseb-bek. A tanári kar nem változott tavaly óta, idén is a ha- zai jazzoktatás vezető sze- mélyiségei közül kerül ki, nagy részük a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz szakának elismert oktatója. A fesztiválon fellépő nem- zetközi hírű művészek pe- dig mesterkurzust vezetnek Szombathelyen.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mi a hallgatók véleménye a táborról, miért jöttek el, mit várnak a képzéstől. A Bartók Terem környén járva a héten mindenkinek feltűnhetett a nyitott ablakokon át kihallatszó zene, a lépcsőn álldogáló emberek, nyakukban piros kártyával. Ez az improvizációs tábor kívülről. Beljebb lépve hangszereikkel siető zenészeket, asztaloknál pihenő fiatalokat lehetett látni. Leültem az egyik kisebb társa- sághoz, és pár perc múlva azt vettem észre, hogy többen körlállnak. Mindenki szeretett volna valamit hozzátenni a többiek mondandó- jához.

Egy fiatal, beszédes fiú, Ülkei Dávid elmondta, ő már második alkalommal van a táborban, jól érzi magát, sokat fejlődött ez alatt a hét alatt, ami rendkívül fontos számára, hiszen felvételizni szeretne a zeneművészeti egyetemre. (A táborban külön felkészítő órákat tartanak a jazz szakra jelentkezni vágyó diákok számára.) A hallgatók azt is elmesélték, hogy az oktatások nem kötelezőek, de alig van valaki, aki kihagyná az órákat, és hogy az elméleti órákon csoportosan, a gyakorlati, hangszeres oktatásokon pedig egyénileg lehet részt venni. A diákokat hangszerük szerint osztották csoportokba trombita, szaxofon, dob, gitár, zongora, ének, hogy csak néhányat említsek a sok közül. A hallgatók közt másfajta csoportok is kialakultak, ezek zenekarként működnek, és a tábor zárónapjára néhány számból álló zenés betéttel készülnek. A tanulás közben is van lehetőség fellépésre a Padláson minden éjjel jam session várja a magukat megmutatni vágyó zenészeket. Ezeknek az estéknek külön-leges a hangulatuk, hiszen ilyenkor az játszik, aki szeretne, azzal, akivel szeretne. De Kovács Gergő például harmadik éve saját zenekarával jön el Szombathelyre, és állítja, hogy nagyon sok új ötletet köszönhetnek a tábornak. Van olyan hallgató is, aki több ezer kilométert utazott azért, hogy itt lehessen a fesztiválon. Huba Hiakkanen fiatal, szőke fiú, Finnországból jött, és nagyon jól beszél magyarul. Tavaly is itt volt, hiszen a nyarakat minden évben Magyarországon tölti. Egy ismerőse hívta el a táborba, s Huba nem bánta meg, hogy eljött. Szerinte is rendkívül színvonalas az oktatás, sokat lehet tanulni, bár kicsit sajnálja, hogy mindennap más tanár tartja az órákat. Egy másik fiatalember, Orbán Dániel sem először van a táborban. "Az órák magas színvonalúak, aki ide eljön, az olyan művészi intuíciókat és információhalmazt kap, melynek köszönhetően rengeteget fejlődhet. Sőt, ezt a fejlődést évekig kamatoztatni tudja", fejtette ki Dániel.

Természetesen ezek után kíváncsi voltam a tanárok véleményére is. Kovács Linda énekórákat tart a táborban, a zeneművészeti egyetem végzős, jazz szakos hallgatója, itt hospitál. Az ő benyomása is jó a diákokról, akik szerinte kedvesek és nagyon ügyesek, tehetségesek, a tanárokról pedig csak annyit mondott "a legjobbak".

A tábor művészeti vezetője Márkus Tibor, a Magyar Jazz Szövetség elnöke, aki elmondta, a diákok nagyon ígéretesek, évről évre egyre fi- atalabbak és tehetségeseb-bek. A tanári kar nem változott tavaly óta, idén is a ha- zai jazzoktatás vezető sze- mélyiségei közül kerül ki, nagy részük a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz szakának elismert oktatója. A fesztiválon fellépő nem- zetközi hírű művészek pe- dig mesterkurzust vezetnek Szombathelyen.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mi a hallgatók véleménye a táborról, miért jöttek el, mit várnak a képzéstől. A Bartók Terem környén járva a héten mindenkinek feltűnhetett a nyitott ablakokon át kihallatszó zene, a lépcsőn álldogáló emberek, nyakukban piros kártyával. Ez az improvizációs tábor kívülről. Beljebb lépve hangszereikkel siető zenészeket, asztaloknál pihenő fiatalokat lehetett látni. Leültem az egyik kisebb társa- sághoz, és pár perc múlva azt vettem észre, hogy többen körlállnak. Mindenki szeretett volna valamit hozzátenni a többiek mondandó- jához.

Egy fiatal, beszédes fiú, Ülkei Dávid elmondta, ő már második alkalommal van a táborban, jól érzi magát, sokat fejlődött ez alatt a hét alatt, ami rendkívül fontos számára, hiszen felvételizni szeretne a zeneművészeti egyetemre. (A táborban külön felkészítő órákat tartanak a jazz szakra jelentkezni vágyó diákok számára.) A hallgatók azt is elmesélték, hogy az oktatások nem kötelezőek, de alig van valaki, aki kihagyná az órákat, és hogy az elméleti órákon csoportosan, a gyakorlati, hangszeres oktatásokon pedig egyénileg lehet részt venni. A diákokat hangszerük szerint osztották csoportokba trombita, szaxofon, dob, gitár, zongora, ének, hogy csak néhányat említsek a sok közül. A hallgatók közt másfajta csoportok is kialakultak, ezek zenekarként működnek, és a tábor zárónapjára néhány számból álló zenés betéttel készülnek. A tanulás közben is van lehetőség fellépésre a Padláson minden éjjel jam session várja a magukat megmutatni vágyó zenészeket. Ezeknek az estéknek külön-leges a hangulatuk, hiszen ilyenkor az játszik, aki szeretne, azzal, akivel szeretne. De Kovács Gergő például harmadik éve saját zenekarával jön el Szombathelyre, és állítja, hogy nagyon sok új ötletet köszönhetnek a tábornak. Van olyan hallgató is, aki több ezer kilométert utazott azért, hogy itt lehessen a fesztiválon. Huba Hiakkanen fiatal, szőke fiú, Finnországból jött, és nagyon jól beszél magyarul. Tavaly is itt volt, hiszen a nyarakat minden évben Magyarországon tölti. Egy ismerőse hívta el a táborba, s Huba nem bánta meg, hogy eljött. Szerinte is rendkívül színvonalas az oktatás, sokat lehet tanulni, bár kicsit sajnálja, hogy mindennap más tanár tartja az órákat. Egy másik fiatalember, Orbán Dániel sem először van a táborban. "Az órák magas színvonalúak, aki ide eljön, az olyan művészi intuíciókat és információhalmazt kap, melynek köszönhetően rengeteget fejlődhet. Sőt, ezt a fejlődést évekig kamatoztatni tudja", fejtette ki Dániel.

Természetesen ezek után kíváncsi voltam a tanárok véleményére is. Kovács Linda énekórákat tart a táborban, a zeneművészeti egyetem végzős, jazz szakos hallgatója, itt hospitál. Az ő benyomása is jó a diákokról, akik szerinte kedvesek és nagyon ügyesek, tehetségesek, a tanárokról pedig csak annyit mondott "a legjobbak".

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mi a hallgatók véleménye a táborról, miért jöttek el, mit várnak a képzéstől. A Bartók Terem környén járva a héten mindenkinek feltűnhetett a nyitott ablakokon át kihallatszó zene, a lépcsőn álldogáló emberek, nyakukban piros kártyával. Ez az improvizációs tábor kívülről. Beljebb lépve hangszereikkel siető zenészeket, asztaloknál pihenő fiatalokat lehetett látni. Leültem az egyik kisebb társa- sághoz, és pár perc múlva azt vettem észre, hogy többen körlállnak. Mindenki szeretett volna valamit hozzátenni a többiek mondandó- jához.

Egy fiatal, beszédes fiú, Ülkei Dávid elmondta, ő már második alkalommal van a táborban, jól érzi magát, sokat fejlődött ez alatt a hét alatt, ami rendkívül fontos számára, hiszen felvételizni szeretne a zeneművészeti egyetemre. (A táborban külön felkészítő órákat tartanak a jazz szakra jelentkezni vágyó diákok számára.) A hallgatók azt is elmesélték, hogy az oktatások nem kötelezőek, de alig van valaki, aki kihagyná az órákat, és hogy az elméleti órákon csoportosan, a gyakorlati, hangszeres oktatásokon pedig egyénileg lehet részt venni. A diákokat hangszerük szerint osztották csoportokba trombita, szaxofon, dob, gitár, zongora, ének, hogy csak néhányat említsek a sok közül. A hallgatók közt másfajta csoportok is kialakultak, ezek zenekarként működnek, és a tábor zárónapjára néhány számból álló zenés betéttel készülnek. A tanulás közben is van lehetőség fellépésre a Padláson minden éjjel jam session várja a magukat megmutatni vágyó zenészeket. Ezeknek az estéknek külön-leges a hangulatuk, hiszen ilyenkor az játszik, aki szeretne, azzal, akivel szeretne. De Kovács Gergő például harmadik éve saját zenekarával jön el Szombathelyre, és állítja, hogy nagyon sok új ötletet köszönhetnek a tábornak. Van olyan hallgató is, aki több ezer kilométert utazott azért, hogy itt lehessen a fesztiválon. Huba Hiakkanen fiatal, szőke fiú, Finnországból jött, és nagyon jól beszél magyarul. Tavaly is itt volt, hiszen a nyarakat minden évben Magyarországon tölti. Egy ismerőse hívta el a táborba, s Huba nem bánta meg, hogy eljött. Szerinte is rendkívül színvonalas az oktatás, sokat lehet tanulni, bár kicsit sajnálja, hogy mindennap más tanár tartja az órákat. Egy másik fiatalember, Orbán Dániel sem először van a táborban. "Az órák magas színvonalúak, aki ide eljön, az olyan művészi intuíciókat és információhalmazt kap, melynek köszönhetően rengeteget fejlődhet. Sőt, ezt a fejlődést évekig kamatoztatni tudja", fejtette ki Dániel.

Természetesen ezek után kíváncsi voltam a tanárok véleményére is. Kovács Linda énekórákat tart a táborban, a zeneművészeti egyetem végzős, jazz szakos hallgatója, itt hospitál. Az ő benyomása is jó a diákokról, akik szerinte kedvesek és nagyon ügyesek, tehetségesek, a tanárokról pedig csak annyit mondott "a legjobbak".

Egy fiatal, beszédes fiú, Ülkei Dávid elmondta, ő már második alkalommal van a táborban, jól érzi magát, sokat fejlődött ez alatt a hét alatt, ami rendkívül fontos számára, hiszen felvételizni szeretne a zeneművészeti egyetemre. (A táborban külön felkészítő órákat tartanak a jazz szakra jelentkezni vágyó diákok számára.) A hallgatók azt is elmesélték, hogy az oktatások nem kötelezőek, de alig van valaki, aki kihagyná az órákat, és hogy az elméleti órákon csoportosan, a gyakorlati, hangszeres oktatásokon pedig egyénileg lehet részt venni. A diákokat hangszerük szerint osztották csoportokba trombita, szaxofon, dob, gitár, zongora, ének, hogy csak néhányat említsek a sok közül. A hallgatók közt másfajta csoportok is kialakultak, ezek zenekarként működnek, és a tábor zárónapjára néhány számból álló zenés betéttel készülnek. A tanulás közben is van lehetőség fellépésre a Padláson minden éjjel jam session várja a magukat megmutatni vágyó zenészeket. Ezeknek az estéknek külön-leges a hangulatuk, hiszen ilyenkor az játszik, aki szeretne, azzal, akivel szeretne. De Kovács Gergő például harmadik éve saját zenekarával jön el Szombathelyre, és állítja, hogy nagyon sok új ötletet köszönhetnek a tábornak. Van olyan hallgató is, aki több ezer kilométert utazott azért, hogy itt lehessen a fesztiválon. Huba Hiakkanen fiatal, szőke fiú, Finnországból jött, és nagyon jól beszél magyarul. Tavaly is itt volt, hiszen a nyarakat minden évben Magyarországon tölti. Egy ismerőse hívta el a táborba, s Huba nem bánta meg, hogy eljött. Szerinte is rendkívül színvonalas az oktatás, sokat lehet tanulni, bár kicsit sajnálja, hogy mindennap más tanár tartja az órákat. Egy másik fiatalember, Orbán Dániel sem először van a táborban. "Az órák magas színvonalúak, aki ide eljön, az olyan művészi intuíciókat és információhalmazt kap, melynek köszönhetően rengeteget fejlődhet. Sőt, ezt a fejlődést évekig kamatoztatni tudja", fejtette ki Dániel.

Természetesen ezek után kíváncsi voltam a tanárok véleményére is. Kovács Linda énekórákat tart a táborban, a zeneművészeti egyetem végzős, jazz szakos hallgatója, itt hospitál. Az ő benyomása is jó a diákokról, akik szerinte kedvesek és nagyon ügyesek, tehetségesek, a tanárokról pedig csak annyit mondott "a legjobbak".

Természetesen ezek után kíváncsi voltam a tanárok véleményére is. Kovács Linda énekórákat tart a táborban, a zeneművészeti egyetem végzős, jazz szakos hallgatója, itt hospitál. Az ő benyomása is jó a diákokról, akik szerinte kedvesek és nagyon ügyesek, tehetségesek, a tanárokról pedig csak annyit mondott "a legjobbak".