Triccs-traccs a Gyöngyös mellékén

A város lakossága abban az időben gyorsan növekedett, és az újonnan betelepülők között sokan voltak olyanok, akik német nyelvterületről érkeztek. Az újak a beilleszkedés szándékával jöttek, boldogulni akartak, s a német nyelvtudásuk is segítette őket abban, hogy elérjék céljaikat. Előfordult, hogy már az első generáció városi tisztséghez jutott, tehát gyakorlatilag gyorsan egyenrangúak lettek az ún. őspolgárokkal.

A németek nem alkottak egységes társaságot, de származási helyük vagy akár vallásuk szerint csoportokba lehet őket sorolni. A legtöbben a megye nyugati, németek által lakott területeiről jöttek, s jellemzően iparosok voltak. Ide sorolhatjuk például a Stirling, a Tempel, a Mittermayer, majd, már a XX. század elején, a Kopfensteiner családokat.

Külön csoportnak tekinthetjük az ebben az időszakban német nyelvet használó zsidókat. Akik közülük Szombathelyen telepedtek meg, azok nagyobbrészt Lakompak környékéről vagy Rohoncról származtak. Ilyenek voltak például a Lackenbacher, Stadler és Blum családok is. Az izraeliták között akadtak felvidéki gyökerekkel rendelkezők is, így a Reismann, a Rauscher famíliák.

Harmadikként a Monarchia távolabbi területeiről érkezőket kell megemlíteni. Nem voltak sokan, de jelentős befolyással rendelkeztek. Közéjük tartozott többek között a Bánságból, Versecről származó Wälder Alajos építési vállalkozó.

A negyedik társaság a német evangélikusok maroknyi csoportja volt. (Az őket reprezentáló Zimmermann Károlyról külön szólunk majd.)

Természetesen nem lehet mindenkit besorolni a fenti ismérvek szerint. Voltak olyan családok, amelyek már korábban a városba költöztek, de a fent jelzett időpontra már nyelvet váltottak. Akadtak, akik generációkon át mindkét nyelvet használták, kettős identitásúvá váltak. A német eredetű családok közül többen később a nevüket is magyarosították. Így például a Tempelből Templomos, a Mittermayerből Markóczi lett.

Szőllős a XIX. században még külön település volt, de a rend kedvéért meg kell említenünk azt, hogy ott korábban néhány német család is élt. A falu mint Erdődybirtok évszázadokon át Véppel és Monyorókerékkel élt „szimbiózisban”. A németek valószínűleg ez utóbbi községből költöztek át.

A jelenlegi ismereteink szerint a „Tritsch-Tratsch aus der Gyöngyös-melléke” volt az első újság Szombathelyen. Egyetlen száma 1850 decemberében jelent meg. A német nyelvű lapokat tekintve jóval hosszabb életű volt a „Der Volksfreund” (Népbarát) szabadelvű hetilap. Bár többször is a megszűnés határára jutott, már a 34. évfolyamnál tartott, amikor 1916-ban az utolsó száma elhagyta a nyomdát. Bár az alapítás nem hozzájuk kapcsolódott, az újság fő támogatója hosszú időn át a Zimmermann család volt. Idősebb Karl Zimmermann az Ulmhoz közeli Anhausenből származott, és 1865 körül költözött Szombathelyre, ahol vasárukereskedést nyitott. Fontos szerepet játszott a helyi lutheránus közösség megszervezésében. A gyülekezet felügyelőjeként ő volt a templomépítés egyik irányítója. A közéletben is szerepet vállalt, tagja volt a város képviselő-testületének. Úgy látta, hogy a német nyelv eszköz ahhoz, hogy Szombathely híre sok helyre eljusson Európában.

A „Der Volksfreund” nem kötődött szorosan az evangélikus egyházhoz. Volt időszak, amikor a kiadóhivatala a ferences rendház egyik bérelt helyiségében működött, ugyanott üzemelt a lapot előállító Gábriel nyomda is. Csak egy négyéves időszak volt, amikor a lap névlegesen is a Zimmermann családhoz kötődött. 1910 és 1914 között ifjabb Zimmermann Károly állt az újság élén. A nyitottságot jól szemlélteti, hogy őt a főszerkesztői székben Heitler Joakhim, a rohonci zsidó elemi iskola irodalommal is foglalkozó igazgatója követte. Amikor ő meghalt, a „Volksfreund” is megszűnt. A háborús körülmények sem kedveztek a lap működésének.

A német nyelv anyanyelvi szintű ismerete akkor is sok előnnyel járt. Bécsbe könnyebb volt eljutni, mit Budapestre. Ha egy fiatal egyetemre akart menni – és még anyagi lehetőségei engedték, választhatta Bécset vagy akár valamelyik távolabbi német várost is.

Végezetül néhány olyan német nemzetiségű és anyanyelvű szombathelyi, aki a világ más táján vált híressé: Nobl Gábor (Gabriel Nobl) a középiskolát még Szombathelyen végezte el, de orvosi egyetemre már Bécsben járt. Ott lett a dermatológia kutatója és szakértője.

Lukács Jenő (Eugene Lukacs) az egyik főtéri házban született, iskoláit már Bécsben végezte, de a zsidótörvények miatt onnan is távoznia kellett. Amerikában kapott egyetemi katedrát, s lett a matematika neves professzora. Stadler Ferenc (Franz Stadler) Szombathelyen született, Sopronban érettségizett, Münchenben járt egyetemre. Majd művészettörténészként évtizedeken át a Zürichi Egyetem tanára volt.