Boldogságunk fészke - mit, miért, hogyan tegyünk és ne tegyünk!

A legmegfoghatóbb kezdésnek tartottam, hogy előadását egy nem elhanyagolható kérdéssel nyitotta; méghozzá azzal, hogy milyen különbségek léteznek a nemek között.
" A férfi és nő, két teljesen különböző világ, lélek és lény" hangzott el a talán néhány ember számára kissé közhelyes kijelentés, bár a folytatás mindenkinek meghozta a várt eredményt.

A két nem egységbe forrása, boldogságunk beteljesedéséhez vezet, és épp ezért kell e két világ találkozása után elkötelezettséget illetve felelősséget vállalnunk a "másik felünkért". Mindkét félnek megvan a maga feladata a párkapcsolatban. Míg a férfiak a fészek megteremtéséért és megóvásáért vállalják a felelősséget, addig a nők az otthon melegéről gondoskodnak minden nap. Ahogy ez a "nagy könyvben" is meg lett írva.

De mi rejtőzhet a háttérben? Mi ennek a felosztásnak az oka? És miért nem lehetnek egyenrangú felek egy viszony során? Ezekre a kérdésekre is megkaptunk a választ Bagdy Emőkétől. Két nagyhatalomról beszélhetünk - hangzott a válasz, a gyengeségről-szeretetről, mely a nőkben, és magáról a hatalom uralásáról, mely a férfiakban jelentkezik. Viszont ez a két hatalom összetartozik, mivel a szeretet parttalanná válhat, ezért határra van szükség, emellett pedig a férfi által birtokolt hatalom is fékeket igényel.

Ismét bizonyítást nyert, hogy akármit is gondolunk, szükségünk van arra a valakire, aki szeretetet, törődést, megbocsátást, védelmet nyújthat nekünk, és ugyanezt mi is át tudjuk adni annak a bizonyos másik félnek.  Hogy mindez működőképes legyen, el kell fogadnia mindkét félnek azokat a tulajdonságokat, melyek az ellenkező nemet képviselik.
Például köztudott, hogy a férfiaknál alapvető vágyat képez az, hogy megkapják párjuktól a még egészséges szabadságot. Minden férfi elméjében ott van a késztetés, hogy bízzanak benne és ne telefonálgassanak öt percenként és tegyék fel a "Hol vagy? És mégis mikor akarsz hazajönni?" kérdést. Ezzel elüldözhetjük magunk mellől őket, tehát nem a legjobb taktika.

Elhangzott az előadás során, hogy kutatások szerint azok a nők, akik a szabadságot megadják társaiknak sokkal kevésbé féltékenyek, nagyobb a bizalom a szeretett férfi irányában. Mindemellett ha a pasiknak utat engedünk, kevésbé keresik a menedéket annál a bizonyos harmadiknál. (Nem tudom, hogy ez mennyire fedi a valóságot, számomra egy kissé eltér a tapasztaltaktól. E kutatási eredménnyel szemben az én gondolatom, hogy a nők annyira vágynak a kedvességre, hogy időnként szexre is hajlandóak érte. A férfiak viszont annyira vágynak a szexre, hogy időnként kedvességre is hajlandók érte.)

Az előadás hátralévő részében arról hallhattunk, hogy miként is alakulnak ki az emberben az érzések. Talán nem árulok el nagy újdonságot illetve titkot, ha azt mondom, hogy eldől minden szinte az anyaméhben, de a csecsemőkorra mindenképpen. Hisz honnan máshonnan jöhet a kötődés? Abból a szeretetben sugárzó szempárból, mely akár mint a fájdalomcsillapító hat ránk. Mindent szüleinktől tanulunk és tapasztalunk, és ezt a kijelentést nem csak kutatások igazolhatják.

Mint minden mesének, az életnek is van egy nagy vége: a beteljesült boldogság. Ha két fiatal szerelmes az nem más, mint a szüntelen, sóvár vágy a találkozásra. Bár óva intenek minket, hogy az éretlen lelki világúak ne kerüljenek szexuális viszonyba, mert az egész identitásukat felkavarhatja: később a lány nem érzi majd magát nőnek, a fiú pedig férfinak. Ebben az esetben pedig csak egy személyes sóvárgás alakulhat ki, nem pedig a szerelem