Október utolsó szombatja: Simon-Júdás vásár Sárváron

Az idén az ország minden részéből csaknem hétszáz árus érkezik Sárvárra. Vannak, akik már pénteken este sátrat vernek, s az éjszakát már a főutcán, illetve a környező utcákban töltik. Az újabb divat szerint ezt akár a Simon-Júdás vásár nulladik napjának is nevezhetjük. A város lakói közül egyre többen ekkor, illetve ekkor is kilátogatnak a vásárba. Ilyenkor lehet legjobban nézelődni, s nincs még sorban állás a lacikonyháknál, vagy a forraltbor-árusoknál sem.

Szombaton viszont nagy tömegre számítanak, mintegy ötvenezer látogatót várnak. Ez azonban nem jelent állandó zsúfoltságot, hiszen a tapasztalatok szerint a napon belül hullámzó az érdeklődés. Vannak időszakok, amikor bizony nem könnyű hozzáférni a sátrakhoz, míg máskor szellősebben áramlik a tömeg. A ruhaneműk, s más portékák mellett rendszerint nagy keletje van a forralt bornak, a sültkolbásznak, s a pecsenyéknek.

A látogatók ezzel együtt egy hatszáz éves múlttal rendelkező eseménynek lehetnek részesei. Ritkaságnak számít, hogy egy többszáz éves hagyomány szinte változatlan formában napjainkig fennmaradjon, s vonzó legyen a közönség számára.

Sárváron ez a Simon-Júdás vásár. Itt már Zsigmond király idején is sült a bódékban kolbász, és bort is mértek. 1405-ből ismert az a rendelet, amely szabályozta a sárvári vásár rendezésének módját. Sárvár mezőváros évszázadok óta rendelkezett vásártartási joggal. Évente két jelentős állat- és kirakodóvásár volt a városban, Szent György napján, április 24-én, és Simon-Júdás napján, október 28-án, amelyek közül az őszi volt a nagyobb. A két világháború között a főutca volt a vásár helyszíne, majd a többször is helyet változtató vásártéren rendezték az 1960-as, 1980-as években. 1992-től a Tűzoltáshoz Felszerelést Alapítvány a vásár rendezője.

Kovács Levente elmondta, szórakoztató programokat is szerveznek, s a vásár a rég nem látott ismerősök találkozásának a színhelye is. A rendezvény másképp is szolgálja Sárvárt és környékét, hiszen a bevételt az alapítvány az önkormányzati tűzoltóság technikai eszközeinek a fejlesztésére fordítja.

Az idén az ország minden részéből csaknem hétszáz árus érkezik Sárvárra. Vannak, akik már pénteken este sátrat vernek, s az éjszakát már a főutcán, illetve a környező utcákban töltik. Az újabb divat szerint ezt akár a Simon-Júdás vásár nulladik napjának is nevezhetjük. A város lakói közül egyre többen ekkor, illetve ekkor is kilátogatnak a vásárba. Ilyenkor lehet legjobban nézelődni, s nincs még sorban állás a lacikonyháknál, vagy a forraltbor-árusoknál sem.

Szombaton viszont nagy tömegre számítanak, mintegy ötvenezer látogatót várnak. Ez azonban nem jelent állandó zsúfoltságot, hiszen a tapasztalatok szerint a napon belül hullámzó az érdeklődés. Vannak időszakok, amikor bizony nem könnyű hozzáférni a sátrakhoz, míg máskor szellősebben áramlik a tömeg. A ruhaneműk, s más portékák mellett rendszerint nagy keletje van a forralt bornak, a sültkolbásznak, s a pecsenyéknek.

A látogatók ezzel együtt egy hatszáz éves múlttal rendelkező eseménynek lehetnek részesei. Ritkaságnak számít, hogy egy többszáz éves hagyomány szinte változatlan formában napjainkig fennmaradjon, s vonzó legyen a közönség számára.

Sárváron ez a Simon-Júdás vásár. Itt már Zsigmond király idején is sült a bódékban kolbász, és bort is mértek. 1405-ből ismert az a rendelet, amely szabályozta a sárvári vásár rendezésének módját. Sárvár mezőváros évszázadok óta rendelkezett vásártartási joggal. Évente két jelentős állat- és kirakodóvásár volt a városban, Szent György napján, április 24-én, és Simon-Júdás napján, október 28-án, amelyek közül az őszi volt a nagyobb. A két világháború között a főutca volt a vásár helyszíne, majd a többször is helyet változtató vásártéren rendezték az 1960-as, 1980-as években. 1992-től a Tűzoltáshoz Felszerelést Alapítvány a vásár rendezője.

Kovács Levente elmondta, szórakoztató programokat is szerveznek, s a vásár a rég nem látott ismerősök találkozásának a színhelye is. A rendezvény másképp is szolgálja Sárvárt és környékét, hiszen a bevételt az alapítvány az önkormányzati tűzoltóság technikai eszközeinek a fejlesztésére fordítja.

Szombaton viszont nagy tömegre számítanak, mintegy ötvenezer látogatót várnak. Ez azonban nem jelent állandó zsúfoltságot, hiszen a tapasztalatok szerint a napon belül hullámzó az érdeklődés. Vannak időszakok, amikor bizony nem könnyű hozzáférni a sátrakhoz, míg máskor szellősebben áramlik a tömeg. A ruhaneműk, s más portékák mellett rendszerint nagy keletje van a forralt bornak, a sültkolbásznak, s a pecsenyéknek.

A látogatók ezzel együtt egy hatszáz éves múlttal rendelkező eseménynek lehetnek részesei. Ritkaságnak számít, hogy egy többszáz éves hagyomány szinte változatlan formában napjainkig fennmaradjon, s vonzó legyen a közönség számára.

Sárváron ez a Simon-Júdás vásár. Itt már Zsigmond király idején is sült a bódékban kolbász, és bort is mértek. 1405-ből ismert az a rendelet, amely szabályozta a sárvári vásár rendezésének módját. Sárvár mezőváros évszázadok óta rendelkezett vásártartási joggal. Évente két jelentős állat- és kirakodóvásár volt a városban, Szent György napján, április 24-én, és Simon-Júdás napján, október 28-án, amelyek közül az őszi volt a nagyobb. A két világháború között a főutca volt a vásár helyszíne, majd a többször is helyet változtató vásártéren rendezték az 1960-as, 1980-as években. 1992-től a Tűzoltáshoz Felszerelést Alapítvány a vásár rendezője.

Kovács Levente elmondta, szórakoztató programokat is szerveznek, s a vásár a rég nem látott ismerősök találkozásának a színhelye is. A rendezvény másképp is szolgálja Sárvárt és környékét, hiszen a bevételt az alapítvány az önkormányzati tűzoltóság technikai eszközeinek a fejlesztésére fordítja.

Szombaton viszont nagy tömegre számítanak, mintegy ötvenezer látogatót várnak. Ez azonban nem jelent állandó zsúfoltságot, hiszen a tapasztalatok szerint a napon belül hullámzó az érdeklődés. Vannak időszakok, amikor bizony nem könnyű hozzáférni a sátrakhoz, míg máskor szellősebben áramlik a tömeg. A ruhaneműk, s más portékák mellett rendszerint nagy keletje van a forralt bornak, a sültkolbásznak, s a pecsenyéknek.

A látogatók ezzel együtt egy hatszáz éves múlttal rendelkező eseménynek lehetnek részesei. Ritkaságnak számít, hogy egy többszáz éves hagyomány szinte változatlan formában napjainkig fennmaradjon, s vonzó legyen a közönség számára.

Sárváron ez a Simon-Júdás vásár. Itt már Zsigmond király idején is sült a bódékban kolbász, és bort is mértek. 1405-ből ismert az a rendelet, amely szabályozta a sárvári vásár rendezésének módját. Sárvár mezőváros évszázadok óta rendelkezett vásártartási joggal. Évente két jelentős állat- és kirakodóvásár volt a városban, Szent György napján, április 24-én, és Simon-Júdás napján, október 28-án, amelyek közül az őszi volt a nagyobb. A két világháború között a főutca volt a vásár helyszíne, majd a többször is helyet változtató vásártéren rendezték az 1960-as, 1980-as években. 1992-től a Tűzoltáshoz Felszerelést Alapítvány a vásár rendezője.

Kovács Levente elmondta, szórakoztató programokat is szerveznek, s a vásár a rég nem látott ismerősök találkozásának a színhelye is. A rendezvény másképp is szolgálja Sárvárt és környékét, hiszen a bevételt az alapítvány az önkormányzati tűzoltóság technikai eszközeinek a fejlesztésére fordítja.

A látogatók ezzel együtt egy hatszáz éves múlttal rendelkező eseménynek lehetnek részesei. Ritkaságnak számít, hogy egy többszáz éves hagyomány szinte változatlan formában napjainkig fennmaradjon, s vonzó legyen a közönség számára.

Sárváron ez a Simon-Júdás vásár. Itt már Zsigmond király idején is sült a bódékban kolbász, és bort is mértek. 1405-ből ismert az a rendelet, amely szabályozta a sárvári vásár rendezésének módját. Sárvár mezőváros évszázadok óta rendelkezett vásártartási joggal. Évente két jelentős állat- és kirakodóvásár volt a városban, Szent György napján, április 24-én, és Simon-Júdás napján, október 28-án, amelyek közül az őszi volt a nagyobb. A két világháború között a főutca volt a vásár helyszíne, majd a többször is helyet változtató vásártéren rendezték az 1960-as, 1980-as években. 1992-től a Tűzoltáshoz Felszerelést Alapítvány a vásár rendezője.

Kovács Levente elmondta, szórakoztató programokat is szerveznek, s a vásár a rég nem látott ismerősök találkozásának a színhelye is. A rendezvény másképp is szolgálja Sárvárt és környékét, hiszen a bevételt az alapítvány az önkormányzati tűzoltóság technikai eszközeinek a fejlesztésére fordítja.

A látogatók ezzel együtt egy hatszáz éves múlttal rendelkező eseménynek lehetnek részesei. Ritkaságnak számít, hogy egy többszáz éves hagyomány szinte változatlan formában napjainkig fennmaradjon, s vonzó legyen a közönség számára.

Sárváron ez a Simon-Júdás vásár. Itt már Zsigmond király idején is sült a bódékban kolbász, és bort is mértek. 1405-ből ismert az a rendelet, amely szabályozta a sárvári vásár rendezésének módját. Sárvár mezőváros évszázadok óta rendelkezett vásártartási joggal. Évente két jelentős állat- és kirakodóvásár volt a városban, Szent György napján, április 24-én, és Simon-Júdás napján, október 28-án, amelyek közül az őszi volt a nagyobb. A két világháború között a főutca volt a vásár helyszíne, majd a többször is helyet változtató vásártéren rendezték az 1960-as, 1980-as években. 1992-től a Tűzoltáshoz Felszerelést Alapítvány a vásár rendezője.

Kovács Levente elmondta, szórakoztató programokat is szerveznek, s a vásár a rég nem látott ismerősök találkozásának a színhelye is. A rendezvény másképp is szolgálja Sárvárt és környékét, hiszen a bevételt az alapítvány az önkormányzati tűzoltóság technikai eszközeinek a fejlesztésére fordítja.

Sárváron ez a Simon-Júdás vásár. Itt már Zsigmond király idején is sült a bódékban kolbász, és bort is mértek. 1405-ből ismert az a rendelet, amely szabályozta a sárvári vásár rendezésének módját. Sárvár mezőváros évszázadok óta rendelkezett vásártartási joggal. Évente két jelentős állat- és kirakodóvásár volt a városban, Szent György napján, április 24-én, és Simon-Júdás napján, október 28-án, amelyek közül az őszi volt a nagyobb. A két világháború között a főutca volt a vásár helyszíne, majd a többször is helyet változtató vásártéren rendezték az 1960-as, 1980-as években. 1992-től a Tűzoltáshoz Felszerelést Alapítvány a vásár rendezője.

Kovács Levente elmondta, szórakoztató programokat is szerveznek, s a vásár a rég nem látott ismerősök találkozásának a színhelye is. A rendezvény másképp is szolgálja Sárvárt és környékét, hiszen a bevételt az alapítvány az önkormányzati tűzoltóság technikai eszközeinek a fejlesztésére fordítja.

Sárváron ez a Simon-Júdás vásár. Itt már Zsigmond király idején is sült a bódékban kolbász, és bort is mértek. 1405-ből ismert az a rendelet, amely szabályozta a sárvári vásár rendezésének módját. Sárvár mezőváros évszázadok óta rendelkezett vásártartási joggal. Évente két jelentős állat- és kirakodóvásár volt a városban, Szent György napján, április 24-én, és Simon-Júdás napján, október 28-án, amelyek közül az őszi volt a nagyobb. A két világháború között a főutca volt a vásár helyszíne, majd a többször is helyet változtató vásártéren rendezték az 1960-as, 1980-as években. 1992-től a Tűzoltáshoz Felszerelést Alapítvány a vásár rendezője.

Kovács Levente elmondta, szórakoztató programokat is szerveznek, s a vásár a rég nem látott ismerősök találkozásának a színhelye is. A rendezvény másképp is szolgálja Sárvárt és környékét, hiszen a bevételt az alapítvány az önkormányzati tűzoltóság technikai eszközeinek a fejlesztésére fordítja.

Kovács Levente elmondta, szórakoztató programokat is szerveznek, s a vásár a rég nem látott ismerősök találkozásának a színhelye is. A rendezvény másképp is szolgálja Sárvárt és környékét, hiszen a bevételt az alapítvány az önkormányzati tűzoltóság technikai eszközeinek a fejlesztésére fordítja.

Kovács Levente elmondta, szórakoztató programokat is szerveznek, s a vásár a rég nem látott ismerősök találkozásának a színhelye is. A rendezvény másképp is szolgálja Sárvárt és környékét, hiszen a bevételt az alapítvány az önkormányzati tűzoltóság technikai eszközeinek a fejlesztésére fordítja.