Szakestre fel!

Egészen pontosan november 10-én került sor az ominózus eseményre, amelynek első felvonása az A épület dísztermében, a második pedig a Country Clubban került megrendezésre. Elsősorban testnevelő edző, sportszervező, rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakos hallgatóknak szólt a rendezvény, de szívesen láttak mindenkit, bármelyik szakról: a lényeg az összetartozás volt. Így aztán néhány bölcsész és tanító is büszkén képviselte szakját; bebizonyítva, hogy ők sem csak a könyv fölé görnyedve tudják elképzelni estéiket.

Na de miről is szólt az est? Talán leginkább töménytelen nevetésről, amiből bizony nem volt hiány: gondoskodtak erről a szervezők már a nyolctól tíz óráig tartó vetélkedő vicces, már-már szinte eszement feladataival. Vegyük csak alapul a csapatok által bemutatott rögtönzött táncbemutatókat! Nem is tudom, mi volt a "felemelőbb" élmény: Psota Irén számra pogót lejteni, vagy végignézni, hogyan ropják a tanárok egy Scooter Maria-jára a polkát.
Színészi tehetségünket is megmutathattuk: volt itt jelenetek megrendezése adott szempont szerint (avagy a diák néha tesze-tosza, a tanár egy kicsit skizofrén, előbbi másnapos, utóbbi agresszív), NB1-es labdarúgó mérkőzésről tizenegyesrúgás pillanata élőképben, kihagyhatatlan activity, na meg 5.1-es magyar szinkronnal felturbózott csapatbuzdítás is.
Természetesen nem maradhatott ki mindenki kedvence, a szerelmi vallomás sem. Valahol itt kezdtek el folyni a könnyeink is a nevetéstől. A srácok igazán mindent megtettek, hogy meghódítsák szívük urát. (!) Ez itt a 21. század, hangzott az egyik versben is.

Aztán az őrület folytatódott a Country Clubban, és legalább fél kettőig ki sem hunyt a lángja. Ahogy elnéztük magunk mellett az embereket, egyszeriben megfogalmazódott bennünk: ezek a lányok és fiúk aztán tudnak szórakozni. És a szórakozásuk nem csak a söröskorsók emelgetésében meg a pult támasztásában merült ki: a táncparketten is bizonyították, hogy hihetetlen dolgokra képesek együtt.

Persze az is igaz, nem arénát kitevő tömeg voltunk. A Country falai között könnyedén elfértünk, s nyilván lehetne még ezt a számot növelni. Nem árulunk el titok, ha azt mondjuk (a szervezők szócsöveként), hogy szeretnénk, ha minél többen vennétek részt szakesteken! Hogy egyáltalán legyenek szakestek.
Mert valljuk be - leszámítva egy-két kivételt - nem nagyon futunk bele az ezeket népszerűsítő plakátokba. Pedig kellene. Nagyon kellene. Mert igenis óriási élmény az, ha ott vagy, és odateszed magad. Még ha nem is a saját szakesteden vagy, és mindössze négy embert ismersz az egész társaságból. Az, hogy jól érzed-e magad, csak rajtad múlik.

Szóval használd ki a kínálkozó alkalmat. Vagy ragadd magadhoz a kezdeményezést, és szervezd meg a saját szakodon a bulit. Lehetetlennek tűnik? Nem az. Gyűjts magad köré néhány érdeklődő társadat, keress fel olyanokat, akiknek már van ebben tapasztalata, és kis kitartással a következő szakest a tiéd lesz.

Egy a lényeg: ne legyél, ne legyetek érdektelenek! Ami most lényegtelennek tűnik, és nem fontos, az néhány év múlva hiányzik majd, amikor visszatekintesz egyetemi éveidre. Tessék kiélvezni az itt töltött éveket! Irány a szakestre!