A pénz felülírta a közmorált

Ha bezárnak egy iskolát, vagy régi művelődési házat, nos, azt lehet racionális okokkal magyarázni, de ettől a tény még tény marad: valami megint  elveszett. A kultúra utóvédharcai egyre komorabbak, de  emögött  ne a napi politikát keressük. Az 1929-ben kirobbant  nagy gazdasági válság alatt is hasonló folyamatok indultak el,  visszaesett az érdeklődés a mozik, a színházak iránt, ám ez a krízis  viszonylag  rövid idő alatt elmúlt.

Most más a helyzet. A   2008-ban kezdődött   válság nem múlik el, mert maga az új szerkezet. Ebben az átstruktúrált világban a pénz az egyedüli és mindent meghatározó úr. A pénz  felülírja a közmorált is. Tisztességes, tanult, polgári erényekkel bíró emberek élnek havi  40 ezerből,  és  nehéz ott tartást adni a gerincnek, ahol lyukas a cipő. A pénz mindent  visz:  viszi azt a  kulturális szegmenst,  amely  nem piacképes. Amely  a kis, vagy nagyobb közösségek  örömködésére  való,  vagyis pénzügyileg haszontalan.

E haszontalanság érte el most a  Haladás Művelődési  Házat, amelynek eleste mindannyiunk vesztesége. Még akkor is, ha tudjuk,   Szombathely kulturálisan az ország jobbjai között van. Ez a ház, Némethné Kiss Klára múlhatatlan érdemeivel,  központja volt az alkotó  civil szellemiségnek. Itt született  meg például  Jaksa István vezetésével az a  munkás (festőművész)  önképző kör, amely  az egész országra kisugárzott. Itt voltak az első lázadó rockbulik (Beatrice), de most Mammon idejét éljük.  Ám  a végén csak  a szellem számít.