A Tóth Krisztina-kód

A tanszék öt éve vette föl a kapcsolatot a Mattersburgi Irodalomházzal, az együttműködés keretét a „Literaturfahrten” című sorozat adja, a váltott helyszínekkel megszervezett felolvasóestekre a kortárs osztrák és magyar irodalom legjelesebb képviselői kapnak meghívást. Szombathelyen legutóbb Tóth Krisztinával tehetett a népes osztrák és magyar közönség életes irodalmi utazást. Saját prózájából a szerző olvasott föl (a személyes jelenlét mindig titokzatos pluszt ad a szövegekhez), a német változatokat Elisabeth Lang, a germanisztika tanszék volt osztrák lektora mutatta be (ahogy mondani szokták, „tolmácsolta”); nagy sikerrel. A tanszék és az irodalomház ezzel az esttel ünnepelte meg a kapcsolatfelvétel jubileumát.

Tóth Krisztina a szombathelyi egyetem germanisztika tanszékén. Fotó: Benkő Sándor

A felolvasás után Tóth Krisztinával beszélgettünk.

– Nem tudom megítélni a szövegek német változatát, mert nem beszélek németül; de a fordítás szerintem egyébként is bizalmi kérdés. Szerzőként nem dolgom a kontroll: feltételeznem kell, hogy a fordító a könyvem lehető legjobb verzióját készíti el. Nagyon hálás vagyok Zeltner Ernőnek a Vonalkód német fordításáért – és nagyon hálás vagyok Buda Györgynek, hogy a verseimet átültette német nyelvre, most pedig dolgozik a Pixel fordításán.

– Milyenek a benyomásai – hallás után? A közönség élénken reagált.

– A nevetés fontos jelzés. És pontosan láttam a vendégek arcán, hogy a Vonalkódból elhangzott szöveg jól működik német nyelven. A közönség értette a poénokat, ahogyan értette Buda György fordítását is. Ez pedig arról tanúskodik, hogy a fordítások jók.

– Mintha az osztrák közönség felszabadultabban nyilvánított volna véleményt: nagyobb nevetésekkel adta át magát az élménynek.

– A magyar közönségen látszik, ami egyébként Magyarországon is látszik: kicsit feszélyezettebbek és fáradtabbak vagyunk, mint a szomszédaink.

– Most szerzőként van jelen, de fordít is. Milyen szempontok szerint választ?

– Franciából szoktam javarészt fordítani, és többnyire olyan szövegeket választok, amelyek személyesen közel állnak hozzám. Ilyenkor mindig az a személyes ambícióm, hogy az eredetihez hasonló, jó, mulatságos, élvezhető szöveget csináljak magyarul; hogy azokat a nyelvjátékokat vagy különösségeket is pontosan meg tudjam szólaltatni, amelyek a francia szöveget jellemzik. Ugyanazt a képességet működtetem, amit írás közben: megpróbálok jó szöveget létrehozni.

– Mi dönti el, hogy éppen ír vagy fordít?

– Az volt két évvel ezelőtt a nagyon komoly döntésem, hogy egyelőre nem fogok nagyobb lélegzetű fordításba, mert szeretném a saját – nagylélegzetű – prózámat befejezni. Féltem, hogy különben nagyon megoszlanának az energiáim, úgyhogy most csak a következő könyvemre koncentrálok. Igen, ez az Akvárium, megjelenése a jövő évi könyvhétre várható.

Tóth Krisztina 1988- ban az Őszi kabátlobogás című verseskötettel írta bele magát a kortárs irodalomba. Több versválogatás után 2006-ban jelent meg első prózakötete, a Vonalkód. A felolvasáson ebből is elhangzott egy történet. (A címadó.)