Élő farsangi szokások

Vízkeresztkor (január 6.) szokás leszedni a karácsonyfát, és elkezdődik a farsang, a mulatozás, indul a báli szezon - nálunk a megyebállal január 12-én. A húsvét előtti negyven napos böjtöt megelőzően előtérbe kerül az evés-ivás, a lakodalmak, a disznóölés, a disznótorok, az időszak végén a jelmezes felvonulások.

A hangoskodás, a zajongás a tél elűzését szolgálja farsang idején. Fotó:  Benkő Sándor

A magyar farsangi szokások középkori eredetűek, német hatásra terjedtek el a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi parasztság körében. Mindenhol sütik a farsangi fánkot, ami a parasztságnál az ünnepnapok elmaradhatatlan zsiradékban sütött kelt tésztája volt, városra is átkerült a finom, tojásos  tésztából gyúrt  forgácsfánk receptje. Sok helyen tartják még vagy újra a torkos csütörtököt.

A farsang a tavaszvárás időszaka. Álarcos és maskarás bálok kínálnak ilyenkor zenés alkalmakat a vidám együttlétre. A mulatságokban használt rémisztő maszkok, a zajkeltés és hangoskodás mind a tél elijesztésére, kiűzésére szolgálnak. Azokban a falvakban, ahol  nem volt igazi esküvő farsangkor, az időszak végén bolondlakodalmat rendeztek.

Az Őrség településeinek jellegzetessége ma is a rönkhúzásos bolondlakodalom. Gencsapátiban nem rönköt, hanem tuskót húznak, Felsőcsatáron rozmaringolás szokott lenni: a rozmaringszedéssel már a tavaszt köszöntik. Farsang végéig azonban még van idő  lehet mulatva felejteni a bút.