Kistermelők a rövid ellátási láncban, a jog szerint

Szabadkai Andrea (Élő Tiszáért Egyesület) tanulmánya rámutat a neuralgikus pontokra, és kéri a törvényhozók rugalmas együttműködését.

"A felelős közösségek az élelmiszer-önrendelkezés jogát, a helyi termékeket, a helyi értékeken és tudáson alapuló fenntartható gazdaság- és közösségfejlesztést alaptételként kezelik" , mondja a tanulmány bevezetője, hozzátéve: a civil és szakmai együttműködés sikereként könyvelhető el, hogy a jogi szabályozás figyelmét már nem kerülik el a kistermelői élelmiszer-előállítás és -értékesítés színterei.

De sok a kistermelői tevékenység útjában álló akadály. Ezek megszüntetése pedig azért fontos, mert eltorlaszolhatják a pénzhez jutást is, például az EU 2014-2020-as tervezési időszakának kiemelt "rövid ellátási lánc "-, azaz REL-alprogramjához kapcsolódóan. Az akadályok közé sorolható az élelmiszerek (alap- és feldolgozott termékek egyaránt) magas áfa-tartalma, de az is, hogy bizonyos fogalmak definíciója hiányzik; például nincs világosan megragadható meghatározása a helyitermék-, tájtermék-boltnak. Pedig külföldi példák bizonyítják, hogy a támogató hatósági fellépés, a precíz, jogilag pontosan - és életszerűen! - szabályozott civil és szakmai érdekképviselet milyen jelentős mértékben járulhat hozzá a rövid ellátási lánc (REL) sikeres működéséhez.

REL Szombathelyen: a karneváli Fő téren már csütörtökön kirakodtak a kézművesek és a kistermelők (Fotó: Kiss Teodóra)

A REL nem más, mint a termelők, kézművesek által előállított termék értékesítési formája. A lánc lehet egészen rövid (termelő-fogyasztó), de be lehet iktatni legfeljebb egy "köztes szereplőt " is. Ez utóbbi pontos jogi definíciója Magyarországon egyelőre szintén hiánycikk. A termelő és a fogyasztó gyakran piacon, vásárokon találkozik, de vannak egyéb megoldások is (pl. internet stb.). A régióján belül kapcsolatba léphet a termelő éttermekkel, iskolai és munkahelyi étkezdékkel; persze csak akkor, ha őstermelőként, kistermelőként, családi gazdaságként; kézművesként, egyéni vállalkozóként, esetleg vállalkozásként, szövetkezeti formában űzi tevékenységét. Ez eddig rendben is van.

A kistermelői tevékenységet, az előállítás, értékesítés feltételeit szabályozó 2010-es rendelet azonban - más hiányosságai mellett - a kistermelői, illetve a vállalkozói státust ellentmondásosan kezeli. A tanulmány szerzője szerint ugyancsak a mai magyar jogi szabályozás nagy problémái közé tartozik, hogy a rendelet kiköti: a kistermelő csak "végfogyasztónak " adhatja el termékét, feldolgozóval nem léphet kapcsolatba. Pedig miért ne adhatna el tejet egy kistermelő - egy sajtkészítő családi vállalkozásnak? És pláne ki süt manapság saját búzából kenyeret és más pékárut? Ezen a jogi alapon marad - kiskapunak - a krumpliskenyér.