Uniós horvátok

Erre is kíváncsiak voltunk utunk során. Négyórányi autózásra van az egykori Osztrák-Magyar Monarchia gyógyászati gyöngyszeme, Opatija (Abbázia) Szombathelytől. A határon simán átjutottunk, nincs sor, sem vámolás. A város lenyűgöző, egyes vendéglátók modora már kevésbé. Nagy a drágaság, egy deci borért simán elkérik az ezer forintot. Az unió igazi lehetőségei másban, az itt élő népek kultúrájának kibontakoztatásában van – állítja vendéglátónk, Ágoston Gergely professzor. Tény, hogy számos új szálloda épült, s az is, hogy figyelnek a környezet megóvására. Ugyanakkor egyre fogy az Ucska-hegység erdeje, amely a páratlan klímát szállítja. Az uniós belépés itt nem keltett izgalmat.

Opatija-Abbázia legnépszerűbb eseménye a Monarchia-est, ilyenkor korhű jelmezekbe öltöznek (Fotó: Kozma Gábor)

Bő egy hónapja, hogy felvonták az uniós zászlót Horvátországban. Mi változott, érezni, vagy sem az uniós hangulatot? Erre is figyeltünk utunk során. Szombathelytől Rédicsen át mindössze 4-5 óra autóval Opatija, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia gyógyászati gyöngyszeme, Abbázia. Ha Szlovénián át hajtunk, akkor Kozina után érjük el a határt, az időtáv itt sem több, sőt.

A lényeg, hogy minden gond nélkül hajtunk a szlovén-horvát határig, s ahogy azt megszoktuk, várunk a dugóra és a sorunkra. A bő egyhónapos uniós újonc, Horvátország vajon milyen arcot mutat most nekünk? Számítások szerint idén 10-30 százalékkal kevesebb magyar utazik a tengerhez, nyilván nincs rá ideje és pénze, de még így is 300-400 ezer honfitársunk vág neki az útnak.

Nos, a határon kellemes meglepetés ér, működik az unió: nincs sor, halad a karaván, nem kekeckednek a hatóságok. Igaz, időnként kiállítanak a sorból egy-egy autót, ilyenkor várni kell. De mi ez a korábbi, több órás aszalódáshoz képest! És nem keresnek sem szalámit, meg ásványvizet, pláne konzervet, mert a vámolás is megszűnt. A start tehát jó, a folytatás kevésbé.

Az abbáziai Ágoston Gergely professzor a kultúrák kibontakoztatásában látja az unió jelentőségét (Fotó: Kozma Gábor)

A megadott, elegáns szállodában jöttünkre azt sem mondják, hogy jónapot, meg majd azt sem, hogy viszontlátásra. Mintha ott sem lennénk. A recepción. harmincas nők végzik robotként dolgukat, látható, hogy itt a pénz a mindenható. A csomagokat magunk cipeljük, akárcsak a szobát a tömbök között. Szerencsére a tündéri város nem modortalan, értékei sem vesztek el.

Kedvünket az sem veszi el, hogy a neves étteremben túlszámláznak 15 kunával (700 forint) és ugyanennyit kérnek el egy kisüveg ásványvízért. Hja, a tengert meg kell fizetni, vonjuk le a tanulságot, de általánosítani nem szabad. Ezt mondja vendéglátónk, a helyi magyarság vezetője, Ágoston Gergely professzor is.

– Abbázia történelmi érdeme abban van, hogy felmutatta és mutatja az együtt élő népek barátságát – jelenti ki az idegenvezetőként is elismert szakember. – A magyar, a horvát, az olasz, a szlovák, és a szlovén kultúra keveredése sajátos értékeket szült, s ez az unióban csak kibontakozhat. Mi, itteni magyarok, éppen ezt az előnyt látjuk és tartjuk abszolúte fontosnak – jelenti ki. Egy kis fürdőzésre még futja, barátságosan paskol az azúrkék víz, kárpótolva az apróbb bosszúságokért. Amúgy a főutca neve Tito marsall, és itt látunk először uniós zászlót, jelesül a Monarchia-esten, a Lungo Mare sétányon.