Cinkének a mag jó, rigónak az alma - 125 éve etetjük a madarakat

1890-ben jelent meg Bornemissza Zoltán fatenyésztési vándortanár A hasznos madarak védelméről című, ismereterjesztő, szemléletformáló könyve Budapesten, amiben ez a felvilágosult gondolkodó a madarak téli etetésének lehetőségére és fontosságára is felhívta az olvasók, az ország lakosságának, különösképpen pedig a gazdálkodók figyelmét. Ezt követően Herman Ottó (kinek halála 100. évfordulójára emlékezünk idén) az 1901-ben megjelent, A madarak hasznáról és káráról című művében már külön fejezetet szentelt a madáretetésnek.

Fotók: Szendi Péter

Így kezdődött az a ma is tartó, a lakosság egészét megszólító, a szó legnemesebb értelmében vett népnevelő, országjobbító munkálkodás a XIX. század végén, a XX. század elején, melynek célja természeti kincseink megismertetése és közös megóvása volt. Ennek részeként agitált Herman Ottó az Országos Állatvédő Egyesület közgyűlésén 1900. február 25-én: közösen összeállított írásos javaslattal érjék el az illetékeseknél, hogy az Amerikai Egyesült Államok mintájára a hazai közoktatásban is vezessék be a Madarak és Fák Napját. Ez a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendelete alapján 1906-ban meg is történt.

Idén decemberben kettős évforduló is kapcsolódik tehát a madáretetési szezonkezdethez. De hogyan, mivel etessük a madarakat?

- Aki elkezd madarakat etetni, az nem hagyhatja abba, alapszabály a rendszeresség - magyarázza dr. Gyurácz József, a Magyar Madártani Egyesület Szombathelyi Csoportjának elnöke. - Folyamatosan, egész télen át szükséges a madarakat etetni, mert  ha már oda szoktak, nem maradhatnak éhen, nem kerülhetnek bajba miattunk. Arra is gondolni kell, hogy a fagyok beálltával nem jutnak vízhez. Arról is gondoskodjanak a madárbarátok.

A szakember elmondta még jó tanácsként: a cinkeféléknek főként magvakra van szükségük, a rigók azonban szíyesen esznek meg almadarabokat is.