2015.02.10. 09:34
35 éve: Megújulás előtt járt a Vas Népe a vasi helytörténeti intézményben
Szombathely – Bontás-építés, bontás-építés Non stop követték egymást e munkafolyamatok, amióta csak megkezdte a TANÉP Szombathelyen, a Savaria Múzeum felújítását.
A Vas Népe 35 éve arról tudósított, hogy miként újult meg a Savaria Múzeum. A korabeli beszámoló szerint drótkerítés övezte széltében, hosszában a hatalmas épület közvetlen környékét, gondosan elrekesztve a téglákkal, gerendákkal, állványokkal, csövekkel és sok minden egyéb szükséges kellékkel zsúfolt területet a körötte zajló forgalomtól.
Kívül-belül tempósan haladt a munka. Minden nap, minden óra számított; közelgett a határidő, még abban az esztendőben át kellett adni eredeti rendeltetésének megyénk e fontos kulturális intézményét.
Kőművesek, „vizesek", ácsok, állványozók, villanyszerelők, fűtésszerelők; 50-60 ember dolgozott párhuzamosan. Az alagsort vakolták, vízvezetéket és fűtőtesteket illesztettek, hegesztettek éppen.
Nem is volt semmi probléma, szinkronban voltak a naptárral, minden az előre tervezett ütemben haladt. A kemény hidegben sem volt egy percnyi kiesésük sem, „téliesítve", termoventillátoros fűtőtestek beállításával dolgoztak.
Léránt István, a munkák helyszíni irányítója, úgy tűnt, hogy megalapozottan volt optimista. Még ősszel befejezték a legnehezebb munkát, a födémcserét. A régi helyére vasbeton szerkezetet állítottak, aminek egyszer s mindenkorra biztonságos a teherbírása.
Az intézmény épületének homlokzata. Fotó: Archív
Az első felvonás lezárult ezzel. Következett az ajtók, ablakok cseréje, a belső épületrész új szisztéma szerinti kialakítása, ahogyan abban a múzeum vezetősége a VASITERV tervezőivel megegyezett. Ezt követően régi szobák, termek tűntek el, vagy éppenséggel nagyobbodtak, új falak tagolták meg, ahol ez kívánatos volt, a korábbi helyiségek sorrendjét. Mindez a korábbinál célszerűbb és szakszerűbb elhelyezést szolgálta. Egyedül tán a régi központi bemutató terem maradt többé-kevésbé érintetlen, bár a szükséges korszerűsítéseket (villanyvilágítás, szellőzés), itt is elvégezték.
Kőművesek, „vizesek", ácsok, állványozók, villanyszerelők, fűtésszerelők; 50-60 ember dolgozott párhuzamosan. Az alagsort vakolták, vízvezetéket és fűtőtesteket illesztettek, hegesztettek éppen, építették az állmennyezeteket és szerelték hozzá a majdani rejtett világítás huzaljait. Hát ez volt a helyzet a közelgő finis előtt. Ami még a hátralévő hónapokra maradt: a festés, a folyosók márvány-burkolása, a termek parkettázása.
