Rabul ejt a hangzásélmény

A Tinódi Alapítvány által rendezett kurzust híre nem csak Európába, de még az óceánon túlra is eljutott az évek során, idén Amerikából érkezett hallgatójuk is van. A műhelymunka reggeltől estig tartó gyakorlást jelent, a diákok kihasználják az időt, hogy minden percet együtt töltsenek választott művésztanáraikkal. A várost nem látták, legfeljebb a legközelebbi fagylalt árusig jutottak, de Szombathelyről jó véleményük van, mert az itt kapott élmény felejthetetlen.

Naphosszat gyakorolnak a Savaria Régi Zene Műhely hallgatói, este pedig részt vesznek a kurzushoz tartozó koncerteken, de egyikük sem bánja, hogy nincs szabadideje. Ezért jöttek: kikapcsolódni, hogy teljesen átadják magukat annak a muzsikának, amit rajongva szeretnek.

Profi művésztanárok tanítanak a régi zene kurzuson, akiknek neve ismerősen cseng a zene iránt érdeklődők fülébe, a hallgatók több, mint a fele visszatérő, ragaszkodik az évekkel ezelőtt kiválasztott vagy megtalált tanárához. Aki ide eljön, annak nem feltétlenül a mestersége a muzsika, vannak köztük olyanok is, akiket egy életen át elkísér a hangszeres zenélés hobbija.

Anton Grünberger Bécsből érkezett, kémikus. Pár éve tanul furulyázni, a célja a kikapcsolódás, a munka fáradságainak ellensúlyozása. Látogatója egy internetes furulyás fórumnak, ott kapta az információt egy grazi hölgytől a Savaria Régi zene Műhely létéről. 

- Ausztriában a gyerekek általában furulyázni tanulnak – meséli -, tehát volt egy alapismeretem. Ha valaki azonban komolyabban akarja venni, kiderül, hogy kényes hangszer, és én szeretem a kihívásokat. Harmadik alkalommal vagyok itt, Prehoffer Gábor a tanárom, és Simon Bettina, aki Bécsben tanít. Sehol máshol nem tudunk így összejönni kamaramuzsikálni, mint itt a régi zene műhely idején. Jó nekem, hogy Szombathely közel van Bécshez, a kurzus ára az ausztriai árakhoz képest olcsó, ugyanakkor magas kvalitású a tanári gárda, magas nívójúak a koncertek.

Anton elmondja, hogy szabadideje nincs, tavaly látta az iseumot meg a Smidt Múzeumot, idén Kőszegre szeretne eljutni a tíz nap alatt. „Ha nem volna ez a kurzus, fel kellene találni” - mondja mosolyogva búcsúzóul, és elsiet a hangszeres órájára. Sarah Wood az USA-ból, Coloradóból érkezett. Egy tanárától tudott a Savaria Régi zene Műhelyről, aki magyar ember, Schranz Károly, a takács Quartet tagja.

- Négy éves koromtól hegedülök, és négy éve kezdtem barokk hegedűt tanulni – tudjuk meg Sarahtól. – Nagyon szeretem a régi zenéket, a régi hangszer hangzását, amely sokkal természetesebb, mint a másiké. Bélhúrokon játszunk, más a hegedű, a vonó felépítése, más a technika. Kalló Zsolthoz jelentkeztem hallgatónak, de sajnos későn, már nem volt hely azon a kurzuson, ezért beiratkoztam kamarazenére. Nagy öröm részt venni ebben a munkában is, és Kalló Zsolt kedvességének, jóságának köszönhetően kaphatok tőle is egyéni órákat. Egy perc szabadidőm sincs, egyszer tudtam elmenni venni egy fagyit.Kabdebó Noémi a budapesti zeneakadémián volt első éves muzikológia szakon, ahol zongorázni kötelező, a hegedűt pedig felvette társhangszerként, mivel hét éves kora óta hegedül. 

– A gimnáziumban volt egy iskolatársam, aki viola da gambán játszott, és szervezett kamarázást, akkor szerettem bele a régi zenébe – meséli. – Az idei az ötödik alkalom, hogy eljöttem ide tanulni Kalló Zsolttól. A Capella Savariát élő koncerteken hallottam. Van, akinek nehéz, nekem azonban könnyű átállni a barokk hegedűre, nekem kényelmesebb ez a vonó, számomra könnyebb ezzel játszani. Fecske László mérnök Frankfurtból érkezett, a hobbija a barokk hegedűzés. Fék-akusztikával foglalkozik, ahhoz is fül kell. - Gyerekkoromban Óbudán éltünk, ahol zeneiskolába jártam, hegedűt tanultam, Till Ottó zenetanár pedig olyan zenekart szervezett, amibe két év tanulás után beülhettem. Aki egyszer belekóstolt a társas zenélésbe, eldőlt a sorsa.

Meghatározó élményt ad, hogy az ember együtt húzza másokkal. 37 éves voltam, amikor megvettem az első barokk hegedűt, addig kölcsönhangszereken játszottam. Jó tíz éve ismertem meg Kalló Zsoltot, az ő személyisége vonzott ide Szombathelyre, illetve a fő szervező Békefi Antal Attiláé. Olyan ez a zene, mint az ópium, leírhatatlan, és mással nem pótolható íze van, „delikát dolog”. Teljesen ki tudok kapcsolódni ebben a tíz napban.

REGGELTŐL ESTIG A ZENÉBEN ÉLNEK

A hallgatók ide nem hoznak számítógépet, tíz napra „leoltanak” mindent, legfeljebb naponta egyszer megnézik a levelezésüket. Tökéletes a kikapcsolódás – reggeltől estig zenélnek. A tanulás édes-gyötrelmes formája ez, szabadidő nincs, kirándulás nincs, városnézés nincs, sőt enni is kutyafuttában kell, le ne maradjanak a választott kedvenc tanáruk órájáról. Mindig időzavarban vannak, habár a résztvevők közül sokan nem profi zenészek, és nem is akarnak azok lenni, de mindenki szeretne nagyon jól muzsikálni azon a hangszeren, amit megszeretett. Szombatra szerveznek egy kis kirándulást a két orosz és az amerikai diáknak Eisenstadtba.