Betlehemi csillag, karácsonyi gyertya

Bálaám próféta jövendölése így hangzik: „Csillag kél fel Jákobból". A Krisztus előtti homály végét jelzi a betlehemi csillag, az adventi idő végét a karácsonyi gyertyák hirdetik. Ha az ember Isten felé halad, Ő is közelít hozzá: „Térjetek meg, hogy elmehessek hozzátok".

Stróber László zalaegerszegi apátplébános. Fotó: archív

Az advent szereplői közé tartozik Dávid, és az ő családjából való Mária, Jézus anyja. Dávid a gondviselés eszköze, nagy erényekkel és nagy hibákkal. A Szűzanya igazán közel volt és ma még inkább közel van Istenhez. A szív tisztasága és a hit összetartozik. Szent Ágoston szerint hitetlenség nincs, csak tisztátalanság. „Rokonod Erzsébet is fogant öregségében...Istennél semmi sem lehetetlen". Ezzel az angyal elismeri és megerősíti Mária hitét. Amikor a Szűzanya a Magnificat szavaival hálát ad és dicsőíti Istent, mint a próféták királynéja jövendöl: „Uralkodókat taszít le trónjukról, de felemeli az alázatosakat".

A karácsonyi készület azt jelenti, hogy a hit fénye átjárja, megvilágosítja gondolatainkat. Mindegyiknek a hit lesz a rendezőelve. Egy hit van, amelyet semmiféle csalódás nem fenyeget: az Istenbe vetett hit.

Adventnek megvannak a tanulságai. A karácsony a túlvilág ragyogása, az élet pedig továbbra is advent marad, fárasztó homállyal és várakozással. Maga az élet várakozó imádság. Ha elfáradok, ösztönöz majd a „belső vendég". Az imádság nem azt jelenti, hogy én beszélek, sőt diktálok, Isten pedig hallgat, hanem a csendben eszembe juttatja, amit mondani akar. Ő pedig minden ismeret forrása.

Imádságunk szenteste előtt: Miatyánk! Te egy világot teremtettél és megajándékozol a karácsony szent ünnepével. Elküldöd egyszülött Fiadat, hogy karácsony ünnepén megérezzük, Te nem csak teremtő és gondviselő, hanem köztünk lakó Isten vagy.