Ókori mintázatok a képtárban

A képtár saját gyűjteményéből válogatta azt a tematikus kiállítást, ahol olyan grafikákat, festményeket, szobrokat (kisplasztikákat), textilmunkákat láthat a közönség, amelyeket az ókori tematika kapcsol össze. Amint azt dr. Zsámbéky Monika művészettörténész, a képtár munkatársa a megnyitón hangsúlyozta: az ókori görög-római kultúra minden korban megtermékenyítően hatott a művészetre. A karnevál véget ért, az antik tárlat nem: Pompeji szobáról szobára járhatunk.

A karnevál véget ért, a kiállítás szeptember 22-éig nyitva tart: ókori (antik) mintázatok az Iseum szomszédságában, a képtár saját gyűjteményéből. A kiállítást karneválidőben nyitotta meg dr. Zsámbéky Monika művészettörténész, a képtár munkatársa – aki egyébként a Genius Savariensis Szabadegyetem karneváli akcióiban is részt vett; például Szombathely „barokk rétegének” bemutatásával. De most az ókor, ahogy a képtári gyűjteményben – grafikák, festmények, szobrok, textlialkotások által – kirajzolódik.

A válogatás (a képtár gyűjtőköréből adódóan) mindössze két (18., illetve 19. századi) kivételtől eltekintve 20. századi művészektől válogat. Hogy van miből, önmagában azt jelzi: az ókori motívumkincs – folytonos átváltozásban – ma is része az életünknek. A 20. századi klasszikusok – például Ország Lili, Gyarmathy Tihamér – munkái mellett van a tárlaton egy „vasi, szombathelyi blokk”: itt élt – például Scholz Erik –, vagy ma is itt élő művészek alkotásaiból.

A megnyitón dr. Zsámbéky Monika egyebek mellett arról beszélt, hogy „az ókori görög-római kultúra meghatározó szerepet kapott a későbbi európai műveltségben. Alapja lett a gazdasági, jogi, műszaki, természettudományi, művészeti tovább fejlődésnek. Mércéje az utána jövő koroknak, és azt meghaladni vágyó új elképzeléseknek”.

Így „a 20. század kusza és összetett kultúrája és gondolkodásmódja is sok mindent átörökített a régebbi időkből. A művészek válogatnak a régmúlt hagyományaiból, művészetükbe és magánmitológiájukban azokat az elemeket emelik át, amelyek döntően megragadták fantáziájukat, és elhelyezhetők saját világukban”.

Zsámbéky Monika egy-egy alkotónak nagyobb figyelmet is szentelt. Mint kiemelte: a fal-motívumot mély jelentésekkel megtöltő Ország Lili Pompeji-sorozata „többet jelent a pusztulás felidézésénél”. Gyarmathy Tihamértól az 1947-es Gaia szerepel a tárlaton: „A pécsi illetőségű, a modern francia művészet eredményeit magába szívó és az Európai Iskola tagjaként saját szürrealista és konstruktivista stílust kialakító Gyarmathy a Földanya motívumát többször megalkotta a 40-es években...”

Scholz Eriktől a Pompeji szobából látható három a tárlaton: „Scholz művészetében az erdő, az erdei motívumok (gyökerek, fák, erezetek) döntő szerepet kaptak. A zsennyei letelepedés után ezek a motívumok újból elő törnek. A fákon élősködő gomba (rizomorpha) gyökérszerű szövevénye természetes struktúrájában él a képeken.. A pompeji képek élete végén készültek, megdermedt figurái a szaggatott gyökérvonalakból építkeznek, időtlen, megkövült ember- és állatalakok.

A furcsa gyökérfigurák a pompeji lávában elpusztult emberek és állatok képét idézik fel.” Természetesen a Szombathelyen alkotó művészek nem tudták kivonni magukat Savaria vonzása alól, a képtári gyűjtemény több olyan alkotást őriz, amelyeket az antik emlékek ihlettek. Ilyen Majtényi Károly Ünnepi menet Isis tiszteletére (Savaria érem).

Marosfalvi Antal –Városom, Savaria, Sütő Éva Átjáró isteneknek, illetve Átjáró halandóknak, című munkája, vagy Orient Enikő Savaria-sorozata, amelynek négy – a betűkkel és az írásképpel eljátszó – darabja a 10. textilbiennáléra készült. Érdemes hát megnézi a képtár ókori mintázatait: a hétfők és a szombatok kivételével szeptember 22-éig.