Tetőzés előtt a Dunánál

Győrbe és a Szigetközbe mentek, ahol a gátak, töltések magasítása, homokzsákok töltése, a közrend fenntartása és a vagyonvédelem volt a feladatuk. Csütörtökön este mi is útnak indultunk, hogy megnézzük mit is dolgoznak a vasiak.

Este fél nyolc körül értünk Győrbe, ahol a nagy kereszteződésekben elhelyezett táblákon lehetett először látni, hogy valami nincs rendben. Az 1-es út és a Vámossszabadi felé mutató táblák áthúzva, jelezve, hogy azokat már lezárták a forgalom elől Dunaszentpál felé vesszük az irányt, a Vas megyei katasztrófavédelem sajtószóvivőjétől tudtuk meg, hogy a szerdán elindult Őrségi mentőcsapatot oda vezényelték.

Óriási a Győrből kifelé vezető úton a forgalom. Sűrűsödnek a megkülönböztető jelzéseiket használó rendőrjárművek, és a hatalmas homokszállító teherautók.

Kezd borsózni a hátunk a látványtól, amikor a várost elhagyva mindenütt forgalomirányítókat látunk, útlezárásokkal, ellenőrző pontokkal találkozunk. Csak az arra hivatottak és az ott lakók hajthatnak rá a Szigetközbe vezető útra.

Győrújfalu környékén már a Mosoni-Duna árvízvédelmi töltése mellett haladunk. Mindenütt nyüzsgő embereket, jövő-menő szállító járműveket látunk. A dunaszentpáli termelő szövetkezet telephelyén rengetegen töltik a homokzsákokat. Sietnek, hisz gyorsan emelkedik a víz szintje, féltik a falujukat, a házaikat, a javaikat. Sokan segítenek nekik távolabbról érkezettek is.

(Fotó: Benkő Sándor)

A gát egy része már kész, egy várpalotai házaspár szusszanásnyi időre leteszi a lapátot, felmennek, megnézik a védművet. Megtudjuk, hogy reggel, munka után érkeztek, hogy segítsenek, de este már utaznak is vissza, mert másnap megint munkába kell állniuk otthon. A töltött zsákokat kocsikra pakolják és viszik a töltés távolabbi pontjára, ahol földijeinkkel is találkozunk. A nemzeti minősítésű mentőcsapat 46 tagjából több mint harmincan jöttek segíteni. Egész éjszaka dolgoztak, másfél órát pihentek, majd újból beálltak a csatárláncba adogatni és pakolni a homokzsákokat, emelni a töltés magasságát.

Egy közeli étteremből hoznak gulyást és kenyeret, amíg az elfogy, addig állnak meg a munkával. Győrújfaluban a sportpályán rakják a zsákokat, aztán teherautókkal viszik a helyszínre, ahol már messziről látszik, hol a legnagyobb baj.

Rengetegen dolgoznak a gáton. Kézről-kézre adják a zsákokat, a töltésre már nem tud felmenni szállító jármű. Ahol megcsúszott a töltés, oda koncentrálódik az erő. Próbálják megfékezni a víz útját, azon dolgoznak, át ne szakadjon a gát, mert akkor vége mindennek. Katonák, tűzoltók, katasztrófavédők dolgoznak egymás mellett, ott találkoztunk Talmácsi Gáborral is, aki sérülése ellenére állja a sarat a gáton.

A hibás gátszakaszt sikerül megerősíteni, köszönhető ez a vaksötétben is a homokkal töltött óriási zsákokat folyamatosan szállító helikopternek is. A gát oldalát fáklyákkal világítják meg, hogy sötétben is folytatódhasson a védelmi munka. Éjjel 11 óra tájban beindulunk Győrbe, ahol a többi vasi önkéntes és hivatásos tűzoltó, közterület felügyelő dolgozik. A tűzoltók a Petőfi hídon, a civilek a Gát utcában létrehozott óriási depóban dolgoznak. Itt is találkozunk már ismerős arcokkal. Köztisztviselőkkel, képviselőkkel és sok mással. Hamarosan megérkezett Puskás Tivadar Szombathely polgármestere, aki meglátogatta honfitársait, majd a győri alpolgármesterrel együtt megtekintették az önkéntesek szálláshelyét és a Duna magas vízállását a belvárosban.

(Fotó: Benkő Sándor)

Félelmetes volt a látvány, de jó volt arra gondolni, amit egész nap tapasztalhattunk, hogy az ott élők nem érezhetik a magárahagyatottságot, erőt ad számukra a bajban a sok önzetlen önkéntes segítő kéz. Már tartunk hazafelé, amikor megtudjuk, hogy Nagybajcsnál már elérte és meghaladta a vízszint az eddig mért legmagasabb értéket.

Az árvízhelyzet folyamatosan frissülő híreit itt olvashatja