Szalai Dóra: családi hagyomány a kosárlabda

- Dóri, kérlek mondd el, hogy hogyan kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

- Születésemtől fogva az életem része a kosárlabda, mivel mindkét szülőm szenvedélyesen játszott, így nem volt idegen számomra sem. Édesapám jelenleg is ezzel foglalkozik: a körmendi U16-os fiú, illetve a SZoESE lány csapatát edzi rendszeresen. Hét éves koromban kerültem szorosabb kapcsolatba a kosárlabdával. 2004-ben igazoltak le a Savaria BC csapatába és 2008-ig játszottam itt. Ez idő alatt megjártam az NB1/A-t illetve az NB1/B-t is.

- Hogyan kerültél a SZoESE női kosárlabda csapatába?

- 2009-ben felvételt nyertem a NYM SEK testnevelő edző szakára. Az egyetemen alkalmam nyílt átigazolni a SZoESE csapatába. Mivel ebben az évben megszűnt a korábbi egyesületem, éltem a lehetőséggel. Ekkor az egyetemi csapat az NB2-es bajnokságot megnyerte, így bajnokok lettünk.

- A Savaria BC-vel megjártad az NB1/A-t, a legmagasabb osztályt. Nem érezted, hogy ehhez képest visszaesés a SZoESE?

- Úgy érzem, túl fiatalok voltunk még az NB1-hez. Nem volt a két év alatt olyan sikerélményünk, ami ebben az osztályban tartott volna minket. Kapóra jött a felkérés a SZoESE-től, és a sikerélmény sem maradt el az első évben megnyertük a bajnokságot. Amikor elég érett leszek és a megfelelő rutint is megszerzem, szeretnék újra játszani az első osztályban.

- Úgy tudom, most is meccsről érkeztél. Mesélnél róla hogy sikerült?

- Kupameccset játszottunk a tavalyi bajnokság ezüstérmesével, a SMAFC-NYME (Soproni egyetem) csapatával. Nem mi voltunk a meccs esélyesei, és kicsit megszeppenve kezdtük. Három hét edzésmunkával a hátunk mögött mondhatjuk, hogy tapasztalatlanul egy nálunknál erősebb csapattal találkoztunk. Az elején ez meg is látszódott, nemcsak a játékunkon, hanem az eredményen is. 14-2 volt az állás hat perc után. Majd magunkra találtunk és a félidőben már 31-31 es állással vonultunk az öltözőbe. A harmadik negyedig tartottuk magunkat, aztán egy hirtelen jött hullámvölgy végleg megpecsételte a sorsunkat. A végeredmény 73-54 lett a Soproni csapatnak. Úgy gondolom nem okoztunk csalódást, tisztességgel helytálltunk és küzdöttünk.

- Hogyan készültetek a 2010/2011-es bajnokságra?

- Az alapozást későn kezdtük el. Az egyik oka az, hogy az egyetemi csarnokban felújítások voltak a nyáron. Továbbá újra lett vonalazva a kosárlabda pálya mivel az új szabályok értelmében amerikai mintára kell átállni ettől a bajnokságtól kezdve. Ez azt jelenti, hogy a három pontos fél méterre hátrébb került, illetve a trapéz téglalap alakú lett. Az első hetet a Gépipari iskola tornacsarnokában edzettük végig, a második héttől kezdve tudtunk az Egyetemi sportcsarnokát használatba venni. Igyekeztünk naponta kétszer készülni: egy délelőtti futó és egy délutáni technikai edzéssel. Idén korán kezdődött a bajnokság, ezért már taktikai elemek is voltak a rövid alapozás során.

- Kikből a SZoESE női kosárlabda csapatát?

- Edzőnk - Szalai János - az édesapám. A csapatban öt egyetemista játszik: Handler Kinga, Orbán Johanna, Bicskei Flóra, Kovács Viktória és jómagam. Az utánpótlásból négy játékos van a keretben: Kratochwill Renáta, Bauer Dóra, Engi Csilla és Mezősi Laura. Külsősök is megtalálhatóak nálunk: Horváth Petra, Sándor Ivett, Wagner Anna, Stieber Eszter, Kapui Mónika, Kövér Melinda. Sopronból is kaptunk kölcsön játékosokat Németh Alma, Sipos Boglárka és Turner Georgina személyében.