Tanai Zoltán már 17 éve a Falco-család megbecsült tagja - akinek tud, segít

A Falco kispadja elképzelhetetlen Tanai Zoltán nélkül. Mindenki „Zolikája" nem öregszik, nem fárad, csak teszi a dolgát rendületlenül – ott segít, ahol tud. Nehezen hihető, hogy Tanai Zoltán 52 éves, és már a 17. szezonját tölti a sárga-feketéknél.

Fotó: Unger Tamás

– Véletlenül csöppentem a kosárlabda világába, én ugyanis mindig is focizni szerettem – árulta el a Falco-Trend Optika KC Szombathely gyúrója. – A ZTE kosárcsapatánál kezdtem el masszőrködni, de csak hobbiszinten. Ám gyorsan megszerettem ezt a szakmát. Így amikor hallottam, hogy a Falco gyúrót keres, fogtam magam, bekopogtam Gráczer Györgyhöz és gyorsan megegyeztünk – már kívülállóként is szimpatikus volt a szombathelyi klub. Egy szakmai továbbképzés miatt rövid időre ugyan visszatértem Egerszegre, a ZTE focistáit gyúrtam három évig – éppen akkor lettünk bajnokok –, de a szívem visszahúzott Szombathelyre.

- Mindig is szerettem a Falcónál dolgozni. Ez a klub ugyanis úgy működik, mint egy nagy család, kellemes, baráti a légkör, szinte otthon érzem magam az öltözőben. Kilenc edzőt szolgáltam már – tört elő a nosztalgia Tanai Zoltánból. – Hajnal Lászlót, Földi Sándort, Váradi Attilát, Szrecsko Szekulovicsot, Déri Csabát, Nikola Lazicsot, Bencze Tamást, Andjelko Mandicsot és most Kálmán Lacit. Mindegyikükkel jó viszonyt ápoltam, mindegyikükkel remekül tudtam együtt dolgozni. Azt pedig megszámolni sem tudom, hogy hány játékos fordult meg a kezeim között. Különösen kedves volt számomra Mikalaj Alekszejev, Andrjia Csirics, Pankár Tibi és természetesen Kálmán Laci. Sok szép győzelmet, sok remek csapatot láttam sárga-feketében, de a 2007/2008-as bajnok csapatra mindig jó szívvel fogok emlékezni. Akkor emberileg is kivételes társaság jött össze, igazi barátok voltak a fiúk, abból a keretből mindenkiről csak jót mondhatok – szinte mindenkivel tartom ma is a kapcsolatot. Rengeteg szépet és jót kaptam a sporttól, szerte az országban vannak barátaim. Igyekszem segíteni, akinek tudok, nem csak a Falco-játékosok jöhetnek hozzám ügyes-bajos dolgaikkal, az ajtóm mindenki előtt nyitva áll. Ez a dolgom, ez a hivatásom, örülök, ha segíthetek.

Tanai Zoltán a mai napig ingázik Egerszeg és Szombathely között, hetente négyszer-ötször is autóba ül. Mint mondja, már megszokta, nem okoz számára nehézséget a bő 100 kilométer. Amúgy az utánpótlás-válogatottaknál is gyakran számítanak a munkájára. „Civilben" pedig a zalaegerszegi kórházban műtőssegéd, már több mint 30 éve.

– Remélem, még sokáig a Falco-család megbecsült tagja lehetek, már nem szeretnék máshol dolgozni – zárta szavait.

Tanai Zoltánra az éles helyzetekben is lehet számítani, sokan tudják róla, hogy egyszer életet mentett: – Még 2006-ban történt, hogy egy megyei focimeccsen egy 16 éves srác rosszul esett. Beütötte a fejét és rángatózni kezdett. A körülötte állók arra gyanakodtak, hogy begörcsölt, de én észrevettem, hogy lenyelte a nyelvét. Visszahúztam, megmentettem a fulladástól. A baleset után még tíz napig feküdt az intenzíven, de túlélte. Büszke vagyok arra, hogy megfelelően reagáltam – fogalmazott Tanai Zoltán.