A korával döntött rekordot Halász Bence

Egy kis emlékeztető: a dohai atlétikai világbajnokság döntőjében Halász Bence első kísérletére 78,18 métert ért el, és végül ezzel az eredménnyel nyerte meg a történelmi bronzérmet. Történelmi, mert ezzel ő lett férfi kalapácsvetésben a legfiatalabb vb-érmes. És ha még hozzávesszük, hogy egy centivel dobott kevesebbet az ezüstérmesnél…

A késő esti finálé utáni nyilatkozatát követően úgy tűnt, hogy Németh László és Németh Zsolt tanítványa – egy centi ide vagy oda – felhőtlenül boldog. De aztán egy kicsit belepiszkítottak ebbe az örömbe – a lengyelek óvtak, szerintük Bence nagy dobása érvénytelen volt (a versenybírók nem bizonytalankodtak, azonnal érvényest, fehér zászlót mutattak). Az óvás után annyiban módosítottak a végeredményen, hogy a szombathelyi kalapácsvetőnek végül osztoznia kellett a dobogó harmadik fokán a lengyel világranglista-első Nowickivel, aki 77,69-ig jutott – ilyen sem volt még az atlétika történetében, hogy azonos helyezéshez különböző eredmények társuljanak.

Vajon hogyan élte meg ezt az érintett?

– Hát, nem volt ez egy fair dolog velem szemben. Nem gondolnám, hogy egy nálam kisebbet dobónak is kellett adni egy bronzérmet. Mert nem volt érvénytelen a kísérletem, az megengedett, hogy a dobókör pereme felett forogjon el a láb. Nemcsak én, sokan csinálják ezt. Már ott, Dohában is sok megerősítést kaptam. Aki csak szembe jött velem, mindenki azt mondta, hogy én vagyok a harmadik. A közösségi médiában is nagyon sok megkeresést kaptam, az is megnyugtatott. Az eredményhirdetésen talán egy kicsit még feszült voltam, de hamar letisztázódtak bennem az érzések, már ismét felhőtlenül tudok örülni. Teljesült az álmom, az Európa-bajnokság után a világbajnokságon is dobogóra állhattam, nem foglalkoztatott, hogy sokáig közel volt az ezüst is. És ha most két harmadikat is hirdettek, az én nevem mellett nagyobb eredmény van. Van mit ünnepelni. Amikor hazaértem, az első utam Jánoshalmára, a szülői házba vezetett. Ott és itt, Szombathelyen is mindenki gratulált – nagyon jól esik.

Hogy lehet-e tanulságot levonni a történtekből?

– Lehet azt mondani, hogy csak egy nagy dobásom volt érvényes. Igen, de ez csalóka. Meg tudtam volna csinálni mind a hatot ugyanúgy, de azzal nem érek el semmit. Nagyobbat akartam dobni az elsőnél is. Talán a jó kezdés okozta öröm egy kicsit kizökkentett a ritmusból. Ugyan utána 80 méterhez közeli dobásaim voltak, de az egyiket elvették, pedig tényleg nem léptem ki, az egyiket kiléptem, az utolsó meg szektoron kívül ment egy nagyon kevéssel, talán húsz centivel. Ezeket az x-eket kellene még kijavítani, hiszen csak apró dolgokon múlottak. És akkor nem történhet meg, hogy csak egy nagy dobás van – óvjanak nyugodtan, hiszen ott van a többi még nagyobb. Természetesen szeretnék meg fejleszteni a technikámon, hogy kicsit stabilabb legyen a teljesítményem.

De ez már a következő év feladata. Mert az idei szezonnak vége, ez a jól megérdemelt pihenő ideje – és talán egy kicsit a számvetésé is.

– Három napig szinte ki sem keltem az ágyból, olyan fáradt voltam testileg és idegi­leg is. Muszáj pihennem. Két hét pihenőt kaptam, addig nem is akarok edzeni. Utána majd elkezdek sportolgatni, mozogni. Az alapozásba november közepén csapunk bele. Hosszú volt ez az év – olyan, amiben volt fent és lent is. A tavalyi szezonon igen jól sikerült. Idén is voltak nagy sikerek, mint például ez a világbajnokság. Azt sem lehet mondani, hogy csúnya lenne az U23-as Európa-bajnoki ezüstérmem, persze, aki kicsit is ismer, az tudja, hogy az mekkora csalódás volt nekem. Egy ideig nagyon szomorú voltam, aztán kitörtem belőle, és lelki pluszt adott, mert ki akartam köszörülni a csorbát. Lehet, hogy az a fiaskó is segített, hogy most vb-bronzérmes legyek.

Halász Bence öt világversenyes éremmel zárta le az utánpótlás korszakát. Begyűjtött már ifjúsági olimpiai ezüstöt (2014), junior Európa- (2016) és világbajnoki (2016) címet, U23-as Eb-n pedig 2017-ben arany-, idén ezüst­érmes volt. Alig 22 éves, és már a felnőttek között is van Eb- és vb-érme, a két lengyel klasszis mögött tavaly és idén is harmadikként zárta a nemzetközi szövetség kalapácsvető-versenysorozatát. Azt mondja, még mindig csak egy hosszú út elején tart.

– Az Európa-bajnoki bronz­érem egy olyan lépcsőfok volt a felnőttek között, amellyel komoly tényezővé váltam. Az idei vb-éremmel szerintem ezt megerősítettem. Nem érzem tehernek, hogy már ilyen fiatalon eddig jutottam. Akármilyen közel is van már a 80 méter, úgy gondolom, messze még a csúcs. Semmit sem siettetünk, nem azt szeretnénk, hogy 23-24 évesen jussak a csúcsra, aztán gyorsan kiégjek, hanem egy hosszú pályafutást akarunk építeni.

Közelebb nem is lehetne a példa előtte, hiszen újra együtt dolgozhat a klub olimpiai bajnokával, Pars Krisztiánnal – láthatóan nagy egyetértésben.

– Örülök, hogy rendeződött közöttünk minden. Korábban nem is volt semmi feszültség, csak miután egy kicsit elkezdtem jobban fejlődni. Hogy ezt dolgozta-e fel rosszul, vagy a magánéletben voltak gondjai, nem tudom. Krisztián az, aki engem mindig is inspirált – olimpiai bajnok, 2017-ig minden világversenyen döntős volt. Amit ő letett az atlétika asztalára, az teljesen egyedülálló. Most, hogy idén újra elkezdtünk együtt edzeni, rendbe jöttek a dolgok közöttünk. A vb előtt a portugáliai edzőtábor hab volt a tortán. Ott elég sok személyes időt tudtunk együtt tölteni, az hozta meg az igazi megváltást. Egy hete, amikor műtötték a térdét, jobbulást kívántam neki, és azt üzentem, hogy várunk vissza a pályára.

Apropó, olimpia. Lesz például öt év múlva is, amikorra Bence karrierjének csúcsát tervezik az edzőivel, de most éppen egy másik közeleg.

– Természetes, hogy már a következő célok foglalkoztatnak; jövőre Európa-bajnokság lesz Párizsban és olimpia Tokióban, ami egy nagyon jó lehetőség. Az eddig befektetett munkával – amihez, tudjuk, hogy lehet még hozzátenni – sikerült már dobogóra érnem. Az eredmények azt mutatják, hogy már most is belátható közelségben lehet akár egy előkelőbb olimpiai helyezés, talán még a dobogó is.